Országos Kéktúra 17 Nagymaros-Nógrád Túra

Nagymarostól Nógrádig a Nagy-hideg-hegyen és a Csóványoson keresztül. 

Szerkesztők: Kálmán Teréz, Szilvási Péter

Ha nyár és kánikula, akkor az ember két dolgot tehet. Vagy strandra megy, vagy az erdőbe. Nos mi ez utóbbi mellett tettük le a voksunkat a nyár utolsó hétvégéjén, s bevetettük magunkat hazánk talán legsűrűbb erdejébe, a Börzsönybe. A szakasz pedig ezt a címet kapta: új szerelem.

Útvonal: Nagymaros – Törökmező turistaház – Kisinóci turistaház – Nagy-Hideg-hegy – Csóványos - Nógrád           

Pecsételések száma: 6

Másfél nap a Börzsöny. És sajnáltuk, hogy csak ennyi, pedig lassan gyalogolva, meg-megállva hosszan élveztük a szépségét. De visszatérünk majd, mert először az utunk során fordult elő velünk, hogy kíváncsiak lettünk, mi van a kék csíkon túl. Mi van a sárgán, a piroson, a háromszögeken. De most maradjunk a kéken.
 

OKT 17. szakasz: Nagymaros-Nógrád

1. Bemelegítés: kb. 500 méter. Ennyit hagy a kék jel vízszintben járni a vasútállomástól, majd már Nagymaros macskakövein masszívan emelkedni kezd az út. Az erdőbe érve is kaptatni kell, de a csoda bükkösben minden lépés megéri, akkor is ha felfelé.

2. Egészen a Hegyes-tető csúcsáig (482 m), a Julianus barát-toronyig kaptatunk. Felérve a kilátóba csodás körpanorámát látunk, a Duna kanyarulatát szinte teljes egészében. És először a kéktúrázásunk során szemetet szedünk. Mert nem bírjuk elviselni, hogy emberek kimennek a természetbe sörözgetni, de az üres dobozt maguk után hagyva távoznak. Milyen vendég az ilyen? Milyen ember az ilyen?

3. Következő állomásunk a törökmezei turistaház, mely mellett a Törökmezoo igazán szórakoztató: papagájok, mosómedvék, láma, gatyás tyúkok és hasonló nem éppen erdei állatokkal ismerkedhetünk. Naná, hogy nyomunk pár selfiet, aztán irány az erdő csendje újra.

4. A Börzsönyben (is) hosszú órák telnek néma csendben. Amikor csak mész. Csak csodálod. Csak hagyod, hogy hasson. És mindeközben megpróbálsz választ találni arra a kérdésre: de mi ez a sok bogár, mely rajként zümmög a fejed körül (a fejedben), de nem csíp, nem eszik, nem tesz semmit. Egyszerűen csak haszontalan és megőríííít!

Kóspallag az első (és utolsó) falu, melyet a napunk során érintünk. Természetesen így a kék kútra azonnal ráugrunk a főutca elején, majd gyalogolunk tovább (naná, hogy felfelé) a templom, majd a Kálvária domb felé. A pecsétet a Kisinóci erdészháznál nyomjuk, majd konstatáljuk a következőt: 5,6 km, 560 méter pozitív szint, szép kis záróakkord. No hát lássuk!

Hát láttuk. Csak fel. Köveken. Keményen. Melegben. Izzadva. Nem felnézve. Csak előre. Aztán tányéros sífelvonókat vélünk felfedezni a csalánban: ez az, ez már azt jelenti, közel a sí-ház! És így is volt. 2 kanyar, s ott álltunk a Nagy-Hideg-hegyen. Pecsét, majd szállás foglalás, vacsora. És utána jött a giccs. A csoda maga. A naplemente és a csillagok. Érdemes az erdő közepén megszállni... Nekünk először sikerült. De nem utoljára.

5. A reggel pont olyan szépre sikerült, mint az este, s ha a minimál reggelink, amit kaptunk nem is, előbbi adta az energiát az induláshoz. Kellett is. Mert egy kis lejtő után (beetetés), azonnal váltott az út, mi meg azonnal felébredtünk. Mert egy igazi turista nem kávét iszik reggel, hanem megmássza a Csóványost (a Börzsöny legmagasabb pontját), s máris felmegy a pulzusa.

A hegy tetején álló kilátót 2014-ben újították fel, s határozottan jót tett neki a ráncfelvarrás. Mire felérsz a tetejére, már annyi tudás birtokosa lehetsz, hogy az elképesztő, s remélhetőleg a fenti kilátást megpillantva nem feleded mindezt. Pazar. Tiszta időben a Tátrát is láthatod. Legyen szerencséd! Innen még 12 km várt ránk Nógrádig. 12 km lefelé. Megérdemeltük a tegnap és a reggeli bemelegítő után. Csak jártuk a bükköst. Imádtuk a Három-Hárs hegyet. Ettük a szedret a réteken. Kiélveztük az utolsó kilométereket.

6. Nógrádra egy szántó mellett, át-keresztbe visz be a kék jel. A pecsét a vasútállomáson található, mely pont jelenthette volna a túránk végét. De nem. Egyrészt mert tovább is mentünk, másrészt majd éhen haltunk (lsd. reggeli). De mielőtt ez megesett volna, biztos, hogy szomjan haltunk volna. De nem. Egyik sem. A kék kút időben meglett, és egy idős néninek hála a Vár Büfé felé lettünk irányítva korgó gyomrunk csendesítése végett. És igen. Béla bácsi megmentette a napot. Idejét nem tudjuk már, mikor ettünk olyan finom hamburgert, mint amilyet ő készített nekünk a vasárnap délben kihalt Nógrád falu pici kocsmájában. A buci. A hús. A csalamádé. A zöldségek. A szószok. Nincsenek szavak. Térjetek be hozzá. És utána, ha kedvetek tartja, lessétek meg a várat is. Mi csak lentről néztünk rá fel, mert teli hassal inkább lefelé gurultunk... tovább.

Ha tetszett a cikk, kövess minket facebookon Bárhogy is legyen: mozogj! és instagramon @ketszazhuszfelett. 

Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj!

Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj!

Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj!

Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj!

Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj!

Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj!

Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj!

Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj!

Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj!

Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj!

Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj!