Antalya nem a túrázók körében a legnépszerűbb, bár az 500 km hosszú Lükiai út is a török metropolisz mellől indul és a Lükiai Olympusként is emlegetett 2 365 méteres hegy igazán impozáns és elég kihívást tartogat ahhoz, hogy megfűszerezzük nyaralásunkat a megmászásával.
Olympusként én egy hegyet ismertem, a bizonyos Olympust Görögországban, de mint kiderült az ókori görög területeken - így Kis-Ázsiában is - több hegy is ismert ilyen néven. Az interneten nem találtam elég hiteles információt arról, hogy mióta és miért nevezik ezt a hegyet Olympusnak, de az biztos, hogy a közelben található ókori falut több írásban is Olympusnak említik. A hegy a Beydağları Tengerparti Nemzeti Park területén fekszik, Antalyához, illetve Kemerhez közel.
A túra időpontját nem feltétlen a legmelegebb nyári hónapokra kell szervezni, de egy elő-, vagy utószezoni kirándulásra tökéletes lehet. A hegyen, illetve a környéken túl sok túraútvonal nincsen, de az kiemelendő, hogy itt halad az 500 km-es Lükiai út. A legtöbb túrázó a környéken pont ezt a túrát teljesítők köréből kerül ki.
A hegyre vezető túra kiindulópontja Beycik nevezetű falucska. A falu maga nem túl figyelemre méltó, de itt is vannak hotelek, szállások, ha valaki meg akarna itt szállni.
A túra talán legnehezebb pontja indulás előtt jelentkezik, mégpedig a logisztika megszervezése. A hegyre Beycikből lehet feljutni, és lejutni ugyanazon az útvonalon, ha a gyaloglást választjuk. Ebben az esetben csak a Beycikbe jutást kell megszervezni. A másik megoldás, ha a csúcsra érkezés után a hegyen üzemelő gondolát választjuk a lejutásunkhoz. Ebben az esetben a hegy túloldán lyukadunk ki és onnan megint transzfert kell bérelni.
Ne fussunk ennyire előre.
Beycikből a piros-fehér turistajelzést kövessük, illetve a GPS trackünket. Nélküle is meglehetünk jól, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az ösvényt nem az európaihoz megszokott minőségben tartják karban, ezért néhány helyen bedőlt fákkal, lekopott jelzésekkel találkozhatunk, ilyenkor jól tud jönni a térkép.
Az útvonal eleinte ciprusok, helyi kalábriai fenyőfák ölelésében vezet. A majd 9 km-es túrán 1 400 m szintet kell leküzdeni, így az elejétől fogva emelkedik az út. A fenyőerdő azért nem olyan sűrű, hogy - szerencsénkre-, a tengerparti panorámát elrejtse előlünk. Mielőtt kiérnénk a fák öleléséből, megpihenhetünk az útvonal egyetlen kávézójában, ami egyben egy amolyan matraclágerként is funkcionál, főleg a Lükiai-úton haladók számára. Bár túl sok turista nem jár erre, egyedül mégsem fogjuk érezni magunkat, társaságról a kismillió helyi cica gondoskodik.
A fahatár felett az út több helyen is sokkal meredekebbé válik, ami az amúgyis köves, technikás talajon megnehezítheti a haladást. Az ösvény a hegy túloldalán araszol a csúcs felé, így itt a tenger helyett az anatóliai Bey-hegység további csúcsait csodálhatjuk. A szárazföld belsejében található csúcsok közül a legmagasain a 3080 méter magas Kızlar Sivrisi. A csúcs impozáns csúcsa igazán hívogató, de jelölt turistaútvonalak hiányában, csak igazi felkészült kalandoroknak ajánlott.
A Lükiai Olympus csúcsára telepített - valljuk be, kicsit otromba -, étteremkomplexum elég hamar szemünk elé tárul, így a céllal a szemünk előtt teljesítetjük a túra utolsó szakaszát.
A lefele út kényelmesebb és gyorsabb a gondolával, de mint korábban írtam és ki is következtethető, hogy kicsit megnehezíti a logisztikát.
