Országos Kéktúra 2/1 Sárvár-Szajki erdészház

Sárvár-Szajki erdészház

útvonal: Sárvár - Sitke - Gérce - Káld - Hosszúpereszteg - Szajki erdészház
táv: kb 43 km
szint: kb 340 m emelkedés és kb 330 m ereszkedés
menetidő: nagyjából nettó 10 óra 
pecsételések száma: 6
besorolás: nehéz
 

Ha nem tudod, mi az a Kéktúra, vagy miként is lehet teljesíteni, először olvasd el ezt a cikkünket.

A Kéktúra pecsételő füzete szerint a második szakasz Sárvártól Sümegig tart, ám ezt több napra lebontva érdemes (és lehet normális esetben) teljesíteni. Mi két részre bontottuk, amiből ez volt az első.

Miután ezen a szakaszon szinte alig van szintemelkedés, ráadásul elég macerás szállást illetve tömegközlekedési becsatlakozási pontokat találni, úgy döntöttünk, hogy egy nagy meneteléssel első nap Sárvárról megpróbálunk eljutni a Szajki Erdészházig – ez nagyjából 43 km, melyre 340-350 méternyi szintemelkedés jut – de úgy készülünk, hogy ha nem bírjuk, menetközben megállunk egy jó táborozós helyen. 

Kiindulási pontunkra kora hajnalban vonattal érkeztünk, és a sárvári vonatállomásról átgyalogolva a Nádasdy-várhoz vettük fel az első szakasz végén abbahagyott Kéktúrázás fonalát. A lakótelepen áthaladva érünk ki Gyöngyös-patakhoz, majd a fürdőhöz, amit a kis tavak hídjain keresztül hagyunk el. Innentől hosszú ideig csak csendben menetelünk, jó tempóban falva a kilométereket – nincs látni való, ráadásul a főút széli kerékpársávon, majd nem sokkal később az aszfaltozott közút szélén kell haladni…

Sitkéről forgalom nélküli, mezőgazdasági úton haladva bakatatunk át Gércére, ahol az első pecsételés vár ránk – ráadásul két helyen is találunk pecsétet. Egyiket a Polgármesteri Hivatal épülete előtt, másikat a Kismackó italbolt teraszán. Mi utóbbit választjuk, egyben egy kis energia-utánpótlást és hangulatfokozást végzünk az üzlet kínálta portékák segítségével.

A települést magunk mögött hagyva rögtön újabb pecsételő helyhez érünk, mely a Rózsáskerti erdészháznál találunk. Innen ismét betonon kell haladnunk, ami egyrészt jó, mert gyorsan és könnyen haladunk – még szerencse, hogy nem a bakancsban indultunk útnak ma.

Az út végén érjük el a következő pecsét lelőhelyét, mely a Hidegkúti erdészház kerítésén lóg. A betonutat földútra váltjuk, mely villanypásztorokkal kerített területeken halad át. Kicsit felvillanyozódik a hangulat az átkelések során, de azért is, mert rövid kitérővel – jó tempót nyomtunk, megengedhetjük magunknak – végre valami látványos látni való kerül utunkba. A Scherg Lőrinc kilátó helyén régen csak egy magas les állt. A 2015-ben átadott új faépület a környék legmagasabb pontján, 201 méteren áll, és 12 méter magasan lévő kilátószintjéről szép kilátást kapunk a Kemenesaljára, Kemeneshátra és a vulkáni eredetű tanúhegyekre (Púpos-hegy, Ság-hegy). 

Visszatérve a kék-jelzésre, röviddel ezt követően már Káld épületei között gyalogolunk, a Korona büfét keresve a soron következő pecsétért. Mehettünk volna az iskola épületéhez is, ott is van egy, de valamiért a büfé szimpatikusabb volt a csapatnak. 

27 kilométerrel a lábunkban már kezdünk fáradni, de még sok áll előttünk. Szerencsére továbbra is csak könnyed és gyors menetelésben kell haladnunk, szántóföldeken átkelve, földutakon. 

A Hosszúperesztegig tartó 11 kilométert jó lendületben, de szinte teljes némaságban tesszük meg. Épp csak annyira állunk meg, hogy a templom kerítésére kihelyezett pecséttel bélyegezzünk egyet, mivel mindenki jól tudja, a kitűzött napi végállomás már csak 6 kilométer.

Még egy enyhe emelkedő, majd a Szajki-tavak mentén jutunk el a Szajki erdészházhoz. A bélyegző az erdészházzal szemben a villanyoszlopon lóg… szinte letépjük a helyéről, olyan fáradtság tör ránk hirtelen. Nyomjuk a tintán, majd a földre rogyunk. Fél óra pihenő után sátorhelyet keresünk az éjszakára…