Túránkat, ahogy a másik Sutjeska Nemzeti Parkos túránkat is, egy hosszabb autózással indítjuk a völgyből. Az út elején, egy sorompónál megvásároljuk a nemzeti park napi belépőt (20 KM azaz konvertibilis márka fejenként), majd kezdetét veszi a bő egyórás zötykölődés a helyenként igencsak rossz minőségű úton, ami önmagában is egy kaland.
Nagyjából 16 km után érkezünk meg a gyalogtúránk kezdőpontjához, ahol a kocsit magunk mögött hagyva először egy földúton, bükkösben haladunk. Kiérve a rétre a táj kitárul körülöttünk – a lankásan hullámzó tájat csipkés hegyormok keretezik, előttünk pedig már az Uglješin vrh füves tömbje magasodik. Mi a jelzést követve erre tartunk…
A hegy lábához érve az ösvény meredeken kapaszkodni kezd. Technikailag nem különösebben nehéz, komolyabb kitett szakasszal sem kell számolnunk, a meredekség miatt azonban érdemes egyenletes tempót választani és időnként megállni pihenni.
Már csak azért is, mert ahogy egyre magasabbra jutunk, egyre szebb panoráma nyílik balunkon. Alattunk feltűnik a Gornje Bare apró magashegyi tava és az azt körülölelő füves medence. A tó a Zelengora híres magashegyi tavai, a helyiek által „gorske oči”, azaz „hegyi szemek” néven emlegetett tavak közé tartozik. Ezek kialakulása a hegység jégkorszaki eljegesedéséhez kapcsolódik.
A füves, lekerekített 1859 méter magas csúcs bár magasságával elmarad a Zelengora kétezres csúcsaitól, fekvése miatt a hegység egyik legszebb természetes kilátópontja. Tiszta időben jól láthatók a Zelengora jelentősebb csúcsai és gerincei, mint például a Bregoč, Planinica és Tovarnica, kelet felé pedig a Maglić és a Volujak hatalmas sziklatömbjei uralják a horizontot.
Érdemes hosszabban elidőzni a csúcson, de készüljünk arra, hogy odafent erős szél fogadhat bennünket.
Ha nem ugyanazon az úton ereszkedünk vissza, akkor fontos tudnunk, hogy a túránk nem jelzett ösvényen halad innentől! Ajánlott vezetővel haladni itt!
Az Uglješin vrh csúcsáról északnyugati irányban, a Tovarnica gerince felé indulunk, melyhez előbb egy füves nyeregbe le kell ereszkednünk, majd visszakapaszkodnunk. Mivel ez a szakasz nem igazán van egy határozott ösvényként kijárva, rossz látási viszonyok mellett ne induljunk el!
Ez a Zelengora talán egyik legszebb panorámás szakasza, ahol hosszú időn keresztül nyílt, füves magashegyi terepen haladunk. Bár a terep alapvetően nem technikás: többnyire füves hegyoldalon és keskenyebb gerincen haladunk, azonban meglehetősen nyílt, így rossz időben erős széllel, nyáron pedig szinte teljes árnyékhiánnyal kell számolnunk.
Körülöttünk továbbra is lélegzetelállító panorámában gyönyörködhetünk két lépés között – visszafele az Uglješin vrh, alatta pedig a Gornje Bare medencéje, balra a Sutjeska mély völgye, azon túl pedig a Maglić és a Volujak tömbjei, jobbra pedig lágyabb vonalú hegyvonulatok sorakoznak. Jól látható a Zelengora kettős arculata: egyik irányban szelíd, másikba pedig robosztus.
A Tovarnicáról a gerinc leereszkedik a Dobra (1642 m) nyeregbe, ahonnan balra tartva ereszkedhetünk Gornje Bare felé. Ezen a szakaszon nehéz lesz látni a helyes irányt, mivel nem nagyon van kitaposott ösvény, de a távolban irányítótoronyként magasodik a Uglješin vrh.
A tó mellé érve becsatlakozunk a túra elején, a csúcsfele már járt útba, amin visszagyaloglunk a kiindulási pontba.
A Zelengora a Sutjeska Nemzeti Park egyik legkevésbé bolygatott vidéke, gazdag állatvilággal. Barnamedve és farkas is él a hegységben, ezért érdemes betartani a vadonban történő túrázás alapvető szabályait! Menetközben mindig csapjunk valamilyen zajt, vagy csak beszélgessünk egymással hangosan. Élelmiszert és hulladékot ne hagyjunk hátra. A kiindulópont megközelítését sem szabad félvállról venni. A Gornje Bare felé vezető út hosszú szakaszon rossz minőségű, kátyús és köves, ezért alacsony építésű személyautóval nem ajánlott nekivágni. Nagyobb hasmagasságú jármű, SUV vagy terepjáró lényegesen jobb választás. A völgyben lent számos felszállításra specializálódott szolgáltatót találni, vagy kérjünk vezetőt, aki ezt is intézi!
