Kristálytiszta hegyi patakok, vadregényes sziklaalagút, fülsüketítően szurkoló helyi sportbarátok és többezer bringás – ez a Salzkammergut Trophy, ami idén július 17-19. között kerül megrendezésre a szokásos Bad Goisern-i központtal.
Aki elindul a Trophy valamelyik távján, az tudja: eső nélkül nincs Salz. Vagyis kimész a hajnali-reggeli-délelőtti rajtodhoz, és biztos lehetsz benne, hogy 10 percen belül vizes leszel. Mivel azonban júliusban ez nem nagy tragédia, csak az első sokkon kell túljutni.
Mondjuk az dicséretes, ha túltetted magad a zuhogó esőn, mert biztos lehetsz benne: a rajt után 25 perccel a zöldellő mezők mellett vezető, soha véget nem érő aszfalt emelkedőn csorogni fog a maró izzadság a szemedbe, a szájadba, és hamar elfelejted, hogy valaha is aggódtál a hideg miatt. Fázni nem fogsz! Csak ha delíriumos álmaidban véletlenül az A távra neveztél, ahol havas hegygerinceken küzdhetsz a süvöltő széllel, persze azután, hogy a kötelező, rajt utáni izzadáson már rég túlvagy.
De az A táv csak őrülteknek való (akarom mondani, fejet hajtok előttetek, hosszútávon induló hősök), úgyhogy az nem mérvadó. Az összes többi távon a legszörnyűbb kísértés akkor ér, amikor a már fent említett jéghideg patak mellett mászol időtlen idők óta, a fejedre tűz a nap, és egyetlen egy lemez ismétlődik benned: "Megálljak, és beleugorjak? Nem bírom, muszáj beleugranom!" De nem ugorhatsz be, mert akkor visszaelőznek!
Szóval, ha túlvagy az elején, onnantól csak egyre jobb lesz. Akár gravelen mész, akár a klasszikus 7 táv valamelyikén, hegyek-völgyek váltakoznak, jellemzően 10:1 arányban, legalábbis érzésre. A forró murva után hűvös erdő, vizes kövek, melletted elhúzó elitmezőny a következő rajtból, svédasztalos frissítés és a legjobb – ugyanúgy, ugyanolyan lelkesen szenvedő sporttársak hangosan lihegő sora. Akinek marad oxigénje, az még barátkozni is tud felfelé, vagyis nyilvánvalóan nem teker elég keményen.
Mivel mindez a hülyének is megéri, másnap a gyerekeidet is elküldöd a parkour vagy az XC pályára, mert ne már egyedül te szenvedj. Szenvedjenek ők is!
És ha még maradt benned erő (ha felfelé beszélgettél, nyilván maradt), akkor vasárnap vesd bele magad a teljesítménytúra-akadályverseny-csapatverseny műfajba, aminél jobb csapatépítőt vagy válóokot keresve sem találnál, ráadásul nehéz kiposztolni a Stravára, mert az akadályokat sehogyse bírja elszámolni. Inkább el se kezdd mérni, mert az időeredményed csapnivaló lesz!
A furcsa az, hogy nem is kevesen vannak (a magyarok között is), akik már tizenéve visszajárnak, minden áldott júliusban, és sehogy sem bírnak megszabadulni a Salz szellemétől.
