Az elmúlt néhány évben a Hyrox robbanásszerű fejlődésen ment keresztül. Az eredetileg Németországból indult versenysorozat mára világszerte több százezer résztvevőt mozgat meg, és egyre többen fedezik fel Magyarországon is. A sportág különlegessége, hogy a futást és a funkcionális erőfeladatokat egyetlen, jól standardizált versenyben ötvözi, a világ bármely Hyrox versenyén ugyanazok a feladatok, ugyanabban a sorrendben várják az indulókat. A verseny felépítése egyszerű, mégis rendkívül megterhelő. Nyolc alkalommal kell 1 kilométert futni, és minden futókört egy funkcionális állomás követ. A feladatok között szerepel többek között síergométer, szánhúzás és -tolás, burpee broad jump (előreugrós burpee), evezőpad, farmer's carry (bőröndcipelés), homokzsákos kitörések, valamint wall ball (medicinlabda dobás falra). Mivel a versenyző összesen 8 kilométert fut, miközben jelentős savasodással járó gyakorlatokat is végrehajt, a Hyrox valahol a hosszútávfutás és a funkcionális fitnesz között helyezkedik el. Magyarországon is gyorsan növekszik a sportág népszerűsége. Egyre több edzőterem kínál Hyroxspecifikus edzéseket, megjelentek hivatalos Hyrox Training Clubok és rendszeresen rendeznek felkészítő eseményeket is. A hazai versenyek iránt is jelentős az érdeklődés, a nevezések sok esetben rövid idő alatt betelnek, így aki rajthoz szeretne állni, annak érdemes időben figyelnie a versenynaptárat. Ezt az összetett mozgást egy sima futócipő nem szolgálja ki minden szempontból tökéletesen, így érdemes odafigyelni arra, hogy milyen modellt választ az ember.
Sokan elsőre úgy gondolják, hogy mivel a versenyen 8 kilométer futás szerepel, egy hagyományos futócipő a tökéletes választás a Hyroxra. A valóság azonban ennél sokkal, de sokkal összetettebb. A Hyrox során ugyanannak a cipőnek kell helytállnia viszonylag gyors futás közben, nagy oldalirányú terheléseknél, gyors erőátvitelt igénylő feladatoknál és hirtelen irányváltásoknál. Ez olyan kompromisszumot kíván, amellyel egy klasszikus futócipő vagy egy edzőcipő önmagában ritkán tud megbirkózni.
Bár a látványos állomások kapják a legtöbb figyelmet, a verseny jelentős része azért a futás. A 8 kilométer önmagában nem számít extrém távnak, de az ismétlődő (intervall jellegű) terhelés és az állomások okozta extra fáradás miatt a cipő futási tulajdonságai továbbra is elsődlegesek. Fontos a megfelelő csillapítás, amely képes mérsékelni a becsapódási erőket, különösen akkor, amikor az izmok már jelentősen elfáradtak. Ilyenkor a jó csillapítás nem ízületi prevenció, sokkal inkább az izmok akut terhelésének csökkentésére szolgál. Ugyanakkor a túl puha középtalp nem ideális, mert instabillá teheti a cipőt az erőfeladatok során. Ezért a Hyrox cipőknél általában a közepes keménységű, jól kontrollálható habokat kell előnyben részesíteni. A cél nem a maximális komfort, hanem a futás és a stabilitás közötti egyensúly. Terepcipők?
Szánhúzásnál és különösen szántolásnál a cipőre egészen más erők hatnak, mint futás közben. Ilyenkor a sportoló jelentős vízszintes erőt fejt ki, miközben testét előredöntve próbálja minél hatékonyabban megmozgatni a szánt. Ha a középtalp túl magas vagy túl puha, az energia egy része egyszerűen elvész a hab deformációjában. Ezért előnyös, ha a cipő platformja széles, a középtalp oldalirányban stabil és a sarokrész nagy terhelés alatt sem válik bizonytalanná. Ergo nem elég a masszívabb szerkezetű, dinamikus hab, a talpkialakítást is érdemes szemügyre venni.
A Hyrox versenyeket, ezen belül az erőgyakorlatokat jellemzően sima sportpadlón rendezik, ahol a toló- és húzófeladatok maximális tapadást követelnek. Különösen szántolás közben válik kritikussá, hogy a cipő talpa megfelelő tapadást biztosítson. Ha a külső talp könnyen megcsúszik, nemcsak időt veszítünk, hanem jelentősen nő az energiafelhasználás és s sérülés veszélye is. Ezért a jó Hyrox cipő egyik legfontosabb ismérve a nagy tapadású gumikeverék, amely száraz csarnokpadlón sem vérzik el.
Az elmúlt évek futócipő trendje egyértelműen a vastag középtalp felé mozdult el, azonban ami maratonon előny, az Hyrox ban már nem feltétlenül az. A magas talp növeli a billenési hajlamot, rontja a talajérzetet és kevésbé kiszámíthatóvá teszi az oldalirányú mozgásokat. A bőröndcipelésben vagy a homokzsákos kitörések során ez különösen érezhető. Ez nem jelenti azt, hogy vékony talpú cipőre van szükség, csupán törekedni kell arra, hogy a középtalp magassága maradjon ésszerű keretek között és ne menjen a stabilitás rovására.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy érdemes-e karbonlemezes versenycipőben indulni. A válasz általában: nem. A karbonlemezeket alapvetően arra tervezték, hogy egyenletes futómozgás mellett javítsák a futás gazdaságosságát. A Hyroxban folyamatosan megszakítjuk ezt a mozgásmintát, így a karbonlemez nagy általánosságban inkább haszontalan, mint hasznos. A kitörések, a wall ball, a szánhúzás vagy éppen a bőröndcipelés során a karbonlemez adta extra dinamika gyakorlatilag megszűnik létezni, cserébe a cipő instabilabbá válik. Emellett a legtöbb karbonlemezes modell magas, puha középtalppal készül, ami tovább rontja az erőátvitelt olyan feladatoknál, ahol stabil támaszra lenne szükség. Azt meg meg sem merem említeni, amit már több karbonos futótesztünkben is megírtunk, hogy futásnál is elég gyors tempó kell ahhoz, hogy a karbon jó tulajdonságait ki lehessen aknázni, ezt a tempót pedig nem a földi halandónak tervezték, pláne nem egy jó kis szánhúzás után. Mindezek miatt a legtöbb élversenyző sem klasszikus karbonos szupercipőt választ, inkább olyan futócipőben futnak, amely a gyors futás mellett megfelelő stabilitást is kínál.
A verseny során a cipőt jelentős oldalirányú erők érik. Kitörések és gyors irányváltások közben nem szerencsés, ha a láb "úszik" a cipőben. A jól rögzítő felsőrész ezért legalább olyan fontos, mint maga a középtalp. A megfelelő saroktartás és a lábközép stabil rögzítése javítja az irányíthatóságot, miközben csökkentheti a kidörzsölődés és a hólyagosodás esélyét is.
Míg egy utcai futócipő elsősorban ismétlődő futómozgásra készül, a Hyrox során a cipő számos olyan igénybevételt kap, amelyre eredetileg nem tervezték. A szán kötele dörzsölheti a felsőrészt, a burpee-k során fokozottan kopik az orr-rész, a kitörések és az oldalirányú mozgások pedig jelentősen terhelik a cipő szerkezetét. Éppen ezért előnyt jelenthet a megerősített orrkialakítás, a strapabíró felsőrész és a nagy kopásállóságú külső talpgumi.
A cipőválasztást természetesen itt is az egyéni futóstílus, a testsúly, a tempó és a versenycél is befolyásolja. Egy elit versenyző más kompromisszumokat vállal, mint aki első Hyroxversenyére készül. Általánosságban azonban elmondható, hogy egy jó Hyrox cipő elsősorban futócipő, amelynek megmaradtak a futás szempontjából fontos tulajdonságai, ugyanakkor kellően stabil, jól tapad, hatékonyan közvetíti az erőt, és bírja a funkcionális feladatokkal járó extra igénybevételt. A cél tehát nem a lehető legpuhább vagy leggyorsabb futócipő megtalálása, hanem egy olyan modell kiválasztása, amely a teljes verseny alatt kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt. Hyrox-on ugyanis nem egyetlen futókör vagy egyetlen állomás dönti el az eredményt, hanem az, hogy a cipő nyolcszor egymás után képes-e zökkenőmentesen „átállni” a futásról az erőfeladatokra és persze vissza. Az ASICS Gel Kayano 33 és a Novablast 6, illetve a HOKA Clifton Pro egy jó választás lehet, ha még sosem indultál Hyrox versenyen. Ha pedig ezek nem jönnének be, akkor legalább már tudni fogod, hogy te pontosan mit is keresel.
Az említett modelleket a Nyúlcipőboltban tudod megvásárolni!
