A napi kalória égetés garantáltan meglesz, vágjunk is bele.
A túrát nem Nagyvisnyón, hanem a tőle néhány száz méterre található Bán-völgye bejáratánál kezdjük. Itt található a Bán-völgyi Ifjúsági tábor és a nem kevésbé fontos Fapuma büfé, ahol indulás előtt fel lehet hörpinteni egy kávét. A Büfé előtt bárhol le tudunk parkolni a kocsival, de a Nagyvisnyói buszok is megállnak itt Putnok vagy Kazincbarcika felől.
A tábor mellett elhaladva rácsatlakozunk a sárga jelzésre, és rögtön emelkedni is kezdünk a Dédes oldalában.
Ez a szakasz felfelé 2 km hosszú, és időnként nézni kell balra, hogy mikor kanyarodik el a vár jelzés, mert könnyű túlszaladni rajta. Ühüm, szaladni, na ez jó vicc volt, ennél a meredekségnél csak túlsétálni! Viszont ha megvan a várjelzés, örülhetünk, mert egy még meredekebb szakasz következik. Elég már a jóból? Nem lesz hosszú, hipp-hopp fent vagyunk a várban.
Na innen nincs kilátás, mert a fák teljesen körbe nőtték, viszont vannak a romok, amiket nagyon is érdemes körbejárni, megnézni. Ugyanis már a 13. század óta ott állnak a tatárjárás után épültek. A török megostromolta, és 15 napig nem tudták bevenni. A túlerő hatalmas volt, ezért aztán végül mégis sikerrel jártak, a várból egy alagúton át kimenekültek a védők, Bárius Bory István kapitány pedig rárobbantotta a puskaport a törökökre épp mikor betörtek. Több százan vesztették életüket. A törökök bosszúból porig rombolták a megmaradt részeket.
"A történelem feletti merengős pihenő után leereszkedünk a várból a kék vár jelzésen és elsétálunk a Kis-Dédes szikla csoportja mellett. Állítólag itt is állt valamiféle fellegvár, amelyet sáncok kötöttek össze a fővárral, de ennek már semmi nyoma. Mivel erre a szirtre nem vezet jelzett ösvény, és a terület szigorúan védett, így felmászni sem szabad rá.
Ha kell, pihenjünk egy kicsit, mert következik a harmadik megpróbáltatás, igaz ez már nem olyan vészesen meredek. A Verebec-vár hegyre fel sétálva, a Darázskő-lápán kapaszkodunk fel a Bánkúti turistaházhoz. Az összes fáradtságunk elszáll, amikor meglátjuk a házat, és megcsap a gulyás és a sztrapacska illata. Nyáron hideg italok, télen forralt bor, és forró tea, kávé vár."
Az ebéd elköltése után vár még egy kisebb emelkedő, a közeli Bálvány csúcsára kell felkapaszkodni. A tetőn a Petőfi kilátóból megszemlélhetjük az egész eddig megtett útvonalat.
A zöld jelzésen kezdünk leereszkedni a hegyről. Az első 100 méteren egy erdőirtás maradványain kell átkelni, egy kicsit nehezebben lehet követni a jelzést, de az erdőszélen ismét megtaláljuk. A Taró-fő gerincén ereszkedünk lefelé, időnként előtűnnek kilátópontok a völgyre.
A jelzés egyenletesen, nem túl meredeken ereszkedik lefelé, végig a gerincet követve. A Mála-bérc után pedig már Nagyvisnyó következik. A főutcát elérve érdemes megnézni a busz menetrendet, mert ha rövid időn belül indul egy busz, akkor könnyen visszajuthatunk a Bán-völgynél parkoló autónkhoz. Ha nincs busz akkor befejezésnek marad egy buszmegállónyi aszfalton gyaloglás.
