- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A Fekete-len nem egy növény, hanem egy hegy a Bükkben számos időszakos karsztforrással, valamint látványos sziklákkal és barlangokkal körülvéve. Ezek felfedezésére indulunk egy közepesen hosszú, ám de sok szintkülönbséggel bíró túrán, gyakorlott túrázók induljanak neki, aki a kisebb kihívásokat szereti, autóval megközelítve szakaszosan is bejárhatja ezt az útvonalat.
1. A kiindulópont Répáshuta, kocsival vagy busszal is megközelíthető, Miskolcról jön ide menetrend szerinti járat, hétvégenként pedig Felsőtárkány felől is napi 1 alkalommal. A településen több helyen is tudunk a központi részen parkolni, illetve szállást is találunk itt vendégházak, vadászházak formájában, illetve étterem is a turisták rendelkezésére áll.
2. Utunkat a sárga jelzésen kezdjük, és a faluból kiérve máris kitérőt teszünk, feltétlenül fel kell kapaszkodni az őskori leleteiről híres Balla-barlanghoz. A Hór-völgyi túra leírásában már említett barlang látványos és izgalmas állomása a túrának. A barlang egyébként a Kőbalta tanösvény állomása is, rövid szakaszon ezt is érintjük. Visszatérve a sárgára elhaladunk a település fölötti hegyoldalban, ahonnan szép kilátás nyílik a környező hegyekre és a falura, majd felmászunk a Balla-bérc nyergébe.
3. Innen lefelé megy az ösvény, kezdetben szép szálerdőben, aztán meredekebben kezdünk ereszkedni a Pazsag-patak völgyébe. Itt az ösvény több helyen be van bozótosodva, és kidőlt fákon is át kell mászni, de szerencsére nem járhatatlan, csak sűrű. Nagyon vadregényes. A völgy alját elérve át kell kelnünk a patakon, és innen már jóval könnyebb az út, jobbra egy széles erdészeti úton indulunk felfelé a Pazsagi erdészházhoz.
4. Egy gyönyörű erdei tisztáson idilli környezetben áll az erdészház és több melléképülete. Szépen felújított tájba illő épületek, mellettük pihenőpadok is vannak, remek pihenőhely. Szálláslehetőség is van itt, a házak bérelhetőek, és még autóval is megközelíthető.
5. Ha kipihentük magunkat, a kék jelzésen sétálunk ki a háztól a Gyökeres-tető mellett a Répáshutára és Hollóstetőre vezető országút mellett lévő Gyökeres-tisztásra. Innen lejtős terepen ereszkedünk ismét a völgybe és érintve az országutat oldalt az erdőben feltölthetjük vízkészleteinket a Tamás-kút kiépített forrásából. Pihenő padok itt is vannak.
6. Ez már a Fekete-lennek nevezett hegy lába, tovább ereszkedve a völgybe megérkezünk a Fekete-len időszakos karsztforráshoz. Itt sajnos csak tavaszi hóolvadás esetén folyik a víz, és mivel egyre kevesebbszer fordul elő havas időszak Magyarországon, így nagy szerencse kell hozzá, hogy elcsípjük. Persze heves esőzések után is lehet szerencsénk, ha kemények vagyunk és a sártól nem megrettenve keressük fel a környéket.
7. A hegy déli oldalán egy elágazásnál jobbra fordulunk és most felefelé emelkedve folytatjuk a túrát.
Hamarosan megpillantjuk az Imó-kő több mint 20 méter magas sziklafalát. Nagyon impozáns látvány a fák közül kiemelkedve.
Közelebb érve a sziklához egy pár méteres forrás jelzéssel ellátott ösvényen lesétálhatunk a tövébe, ahol felfedezhetjük utunk második jelentős karsztforrását az Imó-kői karsztforrást. Itt ugyanez a helyzet, mint az előző forrással, csak olvadáskor és esőzések idején folyik belőle a víz. Viszont a forrásbarlang bejárata elég látványos, és izgalmas látnivaló.
Képzeletünkben megelevenedhet, amikor aktív mivoltában 13 ezer liter víz ömlik a felszínre percenként. Bizony ilyen is van, vagyis volt a múltban. Ezt a mennyiséget 1970-ben mérték. Maga a barlang egyébként barlangászok számára bejárható, hossza 85 méter és 23 méter mélységű.
8. A sziklát magunk mögött hagyva tovább emelkedünk a völgyben. Tavasszal május környékén az egész völgy tele van Holdviolával, ez egy plusz látványosság, ha éppen ekkor érkezünk. Hosszabb emelkedő után kijutunk a Malom-hegy nyergébe. Itt keresztezzük a kék kereszt jelzést, amelyen jobbra kitérhetünk 200 métert a Fekete-len nyergében létő Hereg-réti pihenőhöz, amely egy szép kilátópont, és fedett esővédő kunyhóval ellátott turista padok is vannak.
9. Visszatérve az eredeti útvonalra tovább emelkedünk és megtesszük az utolsó szintes szakaszt a Bánya-hegyre. Ha elértük a csúcsát, akkor az azt jelenti, hogy innen már csak lefelé visz az utunk, igaz az sem kevés, jókora szintet kell elveszteni, míg visszaérkezünk Répáshutára. Az erdő viszont meseszép, évszázados bükkfák között kanyargunk. A település szélén van még egy turista pihenő, aztán az utcán a házak között érkezünk vissza a központba.