Kelet-Stájerország bővelkedik túraútvonalakban és az nehezebb lehetőségek mellett találni igen könnyű, ám annál látványosabb ösvényeket is. Ilyen az általunk is nemrég bejárt Hirschbirnweg, vagyis szarvaskörte útvonal is, amely Pöllau városa felet kanyarog és a régi stájer körtefajtáról lett elnevezve.
A pöllaui főtéren, a Szent-Vitus apátsági templom mellett tudjuk letenni az autót, ahol ingyenes a parkolás. Innen kissé balra tartva, a kis utcákon visszamegyünk a főútra, ahonnan érkeztünk és a folyón átkelve, körforgalmat a harmadik kijáraton, vagyis balra elhagyva már meg is pillantjuk az első Hirschbirnweg táblát, mely jobbra mutatva „nekivisz” minket a Pöllaubergnek.
Az első néhány száz méteren a házak között kanyargunk, majd az elővárosból lassan kiérve egyre több kis kápolna és templom mellett haladunk el. A felfelé vezető út több helyen egy zarándokutat is érint, melynek a hegy tetején található Pfarr- und Wallfahrtskirche a végállomása. A kegytemplom Stájerország egyik legfontosabb búcsújáró helye, évente több, mint 100 ezer zarándok keresi fel.
Ha szemfülesek vagyunk, akkor már itt érdemes figyelni a körtefákat, hátha találunk egy kis finomságot. Igaz, ezt a fajta körtét inkább feldolgozva (lekvárként, pálinkaként, gyümölcsléként) érdemes fogyasztani, de azért a feeling kedvéért egy-két harapás mindenképpen ajánlott. A házakat elhagyva kicsit vadregényesebbé válik a terep, de azért ne számítsunk áthatolhatatlan fenyőerdőkre és hatalmas sziklákra. Amolyan városszéli kis túra ez, amit bárki kényelmesen tud teljesíteni. Hamarosan kiérünk egy hatalmas mezőre, melynek horizontján már meg is pillantjuk a hegy tetején az említett hatalmas templomot. Jobbra tartva a mező szélén újabb házakhoz érünk, hogy aztán kisebb erdősávokon vágjunk át. Az erdőben futó és bringaútvonalakat (MTB) keresztezünk, amikor meghalljuk a harang hangját. Már csak pár meredek szakasz és fent is vagyunk a Pöllaubergen.
Hagyunk időt a gigantikus templomban és persze a kinyíló panorámában gyönyörködni. Alattunk fekszik Pöllau városa és ne lepődjünk meg, ha siklóernyősöket és hőlégballonokat is látunk az égen. A hegytetőn számos éttermet és buschenschankot is találunk, ahol lehet pótolni az eddig elégetett kalóriákat. Utunk innen már csak lefelé halad, a templom mellett közvetlenül alávetjük magunkat a környék egyik montis útján, amely eleinte meglepően meredek, térdfájósoknak érdemes botot használni a pár száz méter leküzdésére. A bot egyébként a továbbiakban is jól jön, ahogy szépen lassan ereszkedünk vissza a völgybe. Hamarosan újabb nagyobb házcsoport mellett haladunk el, ahol többek között biogazdaságot is találunk, melyben étterem is üzemel. Újabb lehetőség megkóstolni a Hirschbirne-ből készült termékeket. Az útvonal itt egy nagy kerülőt tesz egy kis kápolna felé, ám amennyiben ez nem érdekes számunkra, térkép segítségével az étteremnél egy levágással kihagyhatjuk ezt a részt.
A Hirschbirnweg innentől erdőfoltok, szántók és gazdaságok között halad vissza Pöllauba. Érdemes kézben tartani a térképet, ugyanis bár sok tábla jelöli az útvonalat, nem mindig egyértelmű, hogy pontosan merre is kell menni. Az utolsó pár kilométer már gyakorlatilag eseménytelen, ami nem is baj, lábainkban már nagyjából 10 km van és elig várják, hogy visszaérjünk az autóhoz. A főtéren több kávézót is találunk, ahol pihentethetjük egy kicsi a fáradt végtagokat, mielőtt elindulnánk haza vagy a következő célpontunk felé.
