Mindenkinek eljön az életében az a pillanat, amikor azt mondja: Hegyet akarok mászni! Na jó, talán nem mindenkinek, de azért (szerencsére) vannak szép számmal ilyenek. Az érzés, ötlet, késztetés – nevezzük bárminek is - okát nem kell igazán keresni, ez nem feltétlenül megmagyarázható dolog. George Mallory is azt mondta, mikor megkérdezték, hogy miért akarja megmászni az Everestet, azt mondta: „Azért, mert ott van!” A médiában újra és újra felbukkannak motiváló és kevésbé motiváló sztorik a hegymászás világából, mi is nem rég adtunk hírt pl. a Spektrumon induló új mászó sorozatról, így talán neked is, Kedves Olvasó, most jött el a pillanat, hogy nekimenj az első nagyobb hegyednek. A jó hírünk az, hogy ezt nem rögtön 8000 méter magasságában kell kezdeni, sőt, még az sem kell hozzá, hogy mászóbérletet vegyél valamelyik teremben. A hegymászás nem itt kezdődik, a legtöbbek számára pedig nem is ezekkel folytatódik, ezen végletek nem is feltétlenül képezik szerves részét a sportágnak. Ahhoz, hogy hegyet másszon az ember, nem kell több hetes expedíciókra mennie és nem kell sziklaperemeken csimpaszkodnia, elég, ha először megcélozza az itthonról is elérhető úgynevezett trekking csúcsokat, melyek megmászása gyakorlatilag nem sokban különbözik attól, mint amikor a Bükkben vagy a Mátrában elmegy egy nagyot túrázni az ember. Persze van, aki máshol húzza meg a határt a hegymászás és a túrázás között, ez lehet vita tárgya, de a lényeg az, hogy nem kell rögtön a Himalájába menni, ha az ember ki akarja próbálni ezt a sportot. Ebben a cikkben összeszedjük azokat a hegycsúcsokat, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy akár a null’ kilométeres mászók is kipróbálhassák magukat a hegyek között, reméljük sokan lesztek olyanok, akiknek lesz majd csúcsfotója valamelyik oromról.
A Schneeberg csúcsa az Alpok legkeletibb kétezer méter feletti pontja, egészen pontosan 2076 méter magas. Kezdők számára nem is létezik ennél tökéletesebb hely a hegymászásra, ugyanis a hegy számtalan, technikailag könnyű lehetőséget kínál. Losenheim irányából és a Höllentalból is támadhatjuk a csúcsot, Puchbergből pedig kisvasút visz fel egészen 1800 méterig. Ezt azért mászóként nem igazán illik felfelé igénybe venni, de amennyiben elszámoltuk volna magunkat az erőtartalékok tekintetében, lefelé kiváló egérútként szolgálhat. A csúcs melletti hasonlóan magas mellékcsúcson jól felszerelt hütte is található, melyet akár egy jó ebédre, akár éjszakázásra is igénybe lehet venni.
Egy fokkal komolyabb kihívás a Hochschwab csúcsa, melyet kizárólag lábon lehet elérni. Technikailag a normál utak a Schneeberghez hasonlóan nem nehezek, azonban vonat és lift hiányában már kicsit komolyabb hozzáállást, felkészülést és erőbeosztást igényelnek. Infrastruktúra azért itt is van, Seewiesen irányából nagyjából félúton találjuk a Voisthaler Hüttét, melyben frissíteni és aludni is lehet, a csúcs alatt pár száz méterrel pedig szintén egy full komfortos menedékházban, a Schiestlhausban húzhatjuk meg magunkat, ha szükség van rá. A csúcsmászás jó állóképességgel akár egy nap alatt is kivitelezhető, de ha valaki itt kezdi a „szakmát”, annak inkább azt javasoljuk, hogy szánjon rá 2 napot a dologra és aludjon meg valamelyik házban.
A Grintovec a Kamnik–Savinja Alpok legmagasabb csúcsa, normál útjai szintén trekking jellegűek, de itt is beköszön némi magashegyi feeling is az ablakon. A legnépszerűbb út a Kokra-völgy felől vezet a Kokrško sedlo nyergen álló hasonló néven futó menedékházig (kb. 1793 m), ahonnan 2–3 órás, meredek, köves, helyenként drótkötéllel is biztosított szakaszokon érhető el a csúcs. Technikailag még messze nem mászás, de a felső rész kitettebb és néha omladékos, így ez már stabilabb lépésbiztonságot igényel. Déli irányból is megjárható a hegy a Češka koča házból indulva, ahonnan hosszabb, vadabb hangulatú út vezet fel a csúcsra. Itt több a sziklás, alpesi jelleg és ami még jobb, kevesebb az ember. Mindkét hüttében lehet frissíteni és aludni is, így a Grintovec ideális 2 napos, klasszikus menedékházas trekking célpont, amely technikailag nem nehéz, de már igazi alpesi élményt ad.
Aki nézelődik a lehetőségek között, az helyenként trekking csúcsként láthatja feltüntetve az ország legmagasabb hegyét, a Triglavot. Ezt mi részben megerősítjük, azonban még nagyobb részben cáfoljuk, ugyanis bár a csúcsgerinc ferratája könnyű (A/B) besorolású, technikai felszerelést igényel, így semmiképp sem tartozik a „simán túrázható” csúcsok kategóriájába. Ez nem az az A/B, amit sok helyen lát az ember és legtöbbször meg sem fogja a kötelet! Mindennek ellenére, aki járt már többször bármilyen, legalább közepes nehézségű, akár magyarországi ferratán, annak technikailag bevállalható a dolog, csupán az erőállóképességgel kell tisztában lenni. Összegezve tehát ez a csúcs valahol a trekking és a technikai hegymászás határán billeg, első próbálkozásnak semmiképp sem javasolnánk.
Sokak szíve csücske Erdély. Hegymászó szemmel is érdekes ez a vidék, ugyanis a Kárpátok legmagasabb csúcsai találhatók itt, melyek közül a legmagasabb, a Moldoveanu, könnyedén trekkelhető is. Természetesen több útvonal is vezet a csúcsra, melyek közül a legkönnyebb dél felől, a Stana lui Burnei menedékház felől támadja a Moldoveanut. A házig erdészeti úton fel lehet menni autóval, innen pedig kár 3-4 óra alatt elérhető a legmagasabb pont, amennyiben a legrövidebb utat választjuk. A vége felé vannak meredek, láncos részek, ám jó hír, hogy lefelé kínálkozik könnyebb variáns is, amit persze akár felfelé is választhatunk.
Másik erdélyi gyöngyszem a Peleaga, mely a Retyezát legmagasabb pontja. Technikailag nem nehéz, de fizikailag megerőltető magashegyi túra ez, így első bálra annyira nem ajánljuk, de ha már kicsit rutinosabb túrázó/mászó az ember, akkor bátran nekivághat. A leggyakoribb megközelítés a Carnic-parkolóból történik, ahonnan a Pietrele vagy Gentiana menedékházak érintésével lehet felmenni. A házakban természetesen lehet aludni is, így az egyébként 8-10 órás menet akár meg is osztható két napra.
Az Alacsony-Tátrában számtalan olyan trekking csúcs van (szinte az összes csúcs ilyen), amely a kezdő mászó számára is mindenféle gond nélkül teljesíthető. Közülük az egyik legismertebb és legnépszerűbb a sípályáiról is ismert Chopok, amely 2024 méteres magasságával a hegység második legmagasabb pontja. Északi és déli irányból is több útvonal vezet a csúcsra és felvonóból is van bőven a környéken, így rengeteg könnyebb és nehezebb lehetőség is adódik a csúcshódító számára. A legpopulárisabb utak Jasnából indulnak, innen a kék, illetve a piros jelzésen is feljuthatunk a csúcsra. Az Alacsony-Tátrában a gerinctúrázás is kedvelt dolog, a Chopok csúcsa is könnyedén beilleszthető valamilyen hosszabb útvonalba is. Gerinctúra esetén érdemes házakban aludni, de amennyiben csak a Chopok meghódítása a cél, nem szükséges foglalás egyik menedékházba sem.
A Magas-Tátra már egy kicsit nagyobb falat, ám itt is rengeteg olyan csúcs van, ami mindenféle technikai hegymászótudás nélkül abszolválható. A teljesség igénye nélkül két csúcsot, a Rysyt vagy Tengerszem-csúcsot, illetve a Slavkovský štít-et vagy magyarul Nagyszalóki-csúcsot emelnénk ki a lehetőségek közül. Mindkét csúcs viszonylag hosszú, sziklás hegymenetben érhető el, előbbi a Poprádi tótól, utóbbi pedig Ótátrafüredről indulva. A Rysy mászható a lengyel oldalról is, azonban ez az útvonal jóval nehezebb, mint az említett szlovák verzió, így ezt inkább többedik próbálkozásra javasoljuk. Mindkét helyen találunk hegyi házakat, de tipikusan 1 napos csúcsokról van szó, így ezeket inkább frissítésre szokás használni, a hegyen alvással maximum az élményfaktort lehet feldobni egy kicsit. Tömegre mindkét helyen számítani kell és ez nagyjából az egész Magas-Tátrára igaz függetlenük attól, hogy a szlovák vagy a lengyel oldalról mászik az ember. Ettől függetlenül mindkét hely és az egész hegység is tökéletesen alkalmas arra, hogy hogy első hegymászó lépéseinket megtegyük, az ország északi-északkeleti részében élők számára nincs is ideálisabb hely a kezdésre.
A felsorolt csúcsok bármelyike alkalmas tehát arra, hogy a kezdő vagy akár haladó hazai túrázó lépjen egy szintet felfelé és belekóstoljon abba, amit már hegymászásnak hívunk. Egyikhez sincs szükség technikai felszerelésre, egy nagy kupac elhatározással mindegyiket meg lehet hódítani, azonban azt azért érdemes kiemelni, hogy nem véletlenül soroljuk őket a hegymászás kategóriába. Mindenhol előfordulhat olyan magashegyi időjárás, amellyel a hazai ösvényeken nem találkozni, így annak ellenére, hogy nem szükséges köteleket csomózgatni magunkhoz, sokkal körültekintőbben kell eljárni, amikor útnak indul az ember. Itt már lehet baj és a segítség sem pár percen belül érkezik. Ezt persze nem elrettentésnek szánjuk, csupán a biztonságotok érdekében biggyesztjük ide a végére. Élvezetes és balesetmentes mászást kívánunk mindenkinek!
