A Magas-Tátra sok túrázó szíve csücske, mivel az országészaki részéből mindössze néhány óra alatt elérhető autóval. Számos jól túrázható csúcsainak egyike a Slavkovský štít vagy Nagyszalóki-csúcs, amely 2452 méteres magasságával a Tátra 11. legmagasabb csúcsa és amelyet minden hegyimádónak érdemes felvennie a bakancslistára.
A csúcsra induló útvonal a Tátra „fővárosából”, Ótátrafüredről indul, ahol a sikló közelében érdemes letenni az autót. A parkolás nehézkes és mivel Ótátrafüredről számos más útvonal is indul a környéken található populáris célpontokhoz, érdemes korán reggel érkezni.
A túra első szakaszán rögtön csalhatunk egy kicsit, ugyanis a sikló igénybevételével nagyságrendileg 300 méternyi szintet és 45 percnyi kutyagolást spórolhatunk meg mindössze néhány perc alatt. Ezt egyébként ha puhányág, ha nem, mindenkinek javasoljuk, ugyanis még Tarajkáról is bőven van szint felfelé, falutól faluig ez egy extrém nehéz túra lenne. És persze „csalással” sem piskóta.
A sikló hegyállomásánál rögtön balra fordulva meg is látjuk a piros jelzés, amely először a Csorba-tó irányába visz minket. Ez egy klasszikus, jó sziklás, erdei single trail, az első kicsit több, mint 1 km-en ezt követjük. Egy 4-es elágazáshoz érve élesen jobbra kanyarodunk és innentől a kék jelzésen haladunk tovább (egészen a csúcsig). Ez az az elágazás, ahol a közvetlenül a faluból érkező útvonal becsatlakozik a mienkbe. Néhány száz méter után, ahogy a fahatár fölé érünk kezd kinyílni a panoráma és innentől kezdve az az egyetlen problémánk, hogy nehogy elbambuljunk annyira, hogy összetörjük magunkat az egyre technikásabb sziklás terepen.
Egy ideig a Lomnici csúcs „irányába” haladunk, majd ismét egy irányváltás következik, ahol az útvonal balra fordul. Igazából ez csak egy elméleti balos, ugyanis semerre másfelé nem visz út, csupán az irány tájolása változik meg. Szépen cikcakkozunk felfelé, lassan a törpefenyőket is magunk alatt tudjuk és a hatalmas sziklákból álló utat csak néha töri meg egy-egy rövid kavicsos rész. A meredekség nagyjából konstans, így szép, egyenletes tempót megyünk felfelé. Jellegzetes pihenős hely egyedül a Királykúpnak (Slavkovský nos) nevezett formációnál van, így itt mindenképp érdemes megállni szusszanni egyet. A pihenő után már konkrétan a csúcstámadás következik, egy bő fél óra kell még a csúcskeresztig.
Jó időben a kilátás páratlan, ami nem csoda, hisz a Nagyszalóki csúcs a hegység egyik legmagasabb, jelzett turistaúton elérhető pontja. A csúccsoki és a gyönyörködés után már csak az a rossz hír, hogy le is kell menni. Az útvonal ugyanaz, mint felfelé, de a fáradt lábaknak a sziklás terep lefelé azért már nem esik annyira jól. Ha az elején nem siklóval jöttünk, a 4-es elágban akkor is érdemes a hegyállomás felé venni az irányt (innen is le lehet menni gyalog), mert az itt található menedékház konyhája a csúcshoz hasonlóan egyszerűen kihagyhatatlan.
