A Donnerkogel csúcsa, melyre a hasonló nevet viselő Donnerkogel klettersteig kúszik fel, Felső-Ausztria tartományban, azon belül is Salzkammergut régióban található. A környék szépségéről sokat elmond, hogy Salzkammergut 1997 óta a világörökség része, így amikor nekiindultunk, hogy megmásszuk a fent nevezett steiget, már előre biztosak lehettünk benne, hogy festői kilátás vár majd ránk mászás közben. Nem csalódtunk!
A túra a térség másik híres steigjéhez, a Laserer Alpinhoz hasonlóan gyakorlatilag a Vorderer Gosausee partjáról indul, azonban (amennyiben szeretnénk megspórolni magunknak jó pár száz méter szint „felesleges” kutyagolást) itt az első szakaszt a parkoló felett induló Gosaukammbahnnal, vagyis felvonóval tesszük meg. Az első kabin reggel 8:15-kor indul (nap közben pedig 15 percenként jár), jó hegyi emberként érdemes korán kelni és ott lenni az elsők között a beszállónál. Az útvonal egyébként meglehetősen népszerű, így a tömeget is el lehet kerülni. A felvonó hegyállomásától még jó 20 perc meredek séta a beszálló, amit térkép nélkül is nehéz eltéveszteni, ugyanis a hegy csúcsa és a ferrata innen még nem kivehető útvonala végig jól látszik. Felbaktatunk a nyáron nem üzemelő négyüléses lift mellett, majd az elágazásnál balra tartva, ahol egyébként tábla is mutatja a helyes irányt, már meg is pillantjuk a steig beszállóját. Gyors öltözködés és már indulhat is a buli.
A mérsékelten tornázós beszálló után rögtön egy könnyed, A/B-s traverz következik, mielőtt odaérünk a steig első nehezebb részéhez, a Kaiser Verschneidunghoz, vagyis császári bevágáshoz. A vicces név alatt értendő kémény szerintem a mászás egyik legjobb része, persze a fő attrakció még hátra van. Ezt követően jó hosszan újra könnyed A/B-s szakaszok következnek, melyeket meg is unnánk, ha néha nem lennének létrákkal megfűszerezve.Ha mégis elkapna az unalom, akkor érdemes elkezdeni nézelődni, ugyanis, ahogy felfelé haladva nyílik ki a panoráma, az egyik legszebb kilátás tárul elénk, amit via ferratán csak láthatunk Ausztriában. Alattunk a Gosausee, tőle kicsit jobbra a Dachstein csúcsa a hallstatter gleccserrel, a gerinc túloldalán pedig messze a távolban felsejlenek a Grossglockner és a Grossvenediger gleccserei is.
A könnyű rész után azonban belecsapunk a lecsóba, ugyanis megérkezünk a Donnerkogel klettersteig leghíresebb és egyben legizgalmasabb részéhez, a Himmelsleiterhez, vagyis az égig érő létrához. Ez a 40 méter hosszú, izgő-mozgó mászó alkalmatosság a Kleiner Donnerkogel 1916 méter magas tömbjét köti össze a fő csúcs 2054 méterig nyúló szikláival.
Csodás élmény, minden igazi steigesnek egyszer meg kell másznia (a létrán egyszerre max. 4 fő tartózkodhat, ezt érdemes észben tartani!). Annak sem kell megijedni, aki a helyszínen berezelne a létrától (melynek hivatalos nehézségi besorolása egyébként csupán A/B), lehetőség van kikerülni az egészet, illetve ki is lehet szállni a teljes mászásból. Az innen könnyedén elérhető normál útra már korábban is van lehetőség váltani, így a Donnerkogel klettersteiget olyanok is bevállalhatják, akik nem teljesen biztosak a tudásokban. Teljesen kezdőknek természetesen nem ajánljuk, de kellő állóképesség birtokában (mivel a teljes kör oda-vissza akár 6 óra is lehet) középhaladó mászók számára is jó választás. A létra után még jön pár izgalmas függőleges méter, melyet mi egyébként legalább annyira élveztünk, mint magát a létrát, majd a gerinc kezd kilaposodni és hamarosan megpillantjuk a csúcskeresztet. A csúcson jöhet a kötelező csúcscsoki és némi pihenés, hogy aztán a normál úton visszaereszkedjük a felvonóhoz.
