A védett természeti terület kiterjedése mintegy 236 hektár, és 1985 óta természetvédelmi rezervátum. Kőzetanyagát felső kréta kori, főként kvarcos homokkő alkotja, amelynek üledéke nagyjából 90 millió évvel ezelőtt rakódott le. Ekkor ezen terület jelentős részét sekély tenger borította, amelybe a szárazföld felől érkező vízfolyások nagy mennyiségű homokot szállítottak. Az üledék az idők során összetömörödött és homokkővé cementálódott, majd a későbbi földkéregmozgások következtében kiemelkedett.
A mai „sziklavárost” elsősorban az évmilliókon át tartó mállás és erózió formálta. A víz, a fagy, a gravitáció, valamint a homokkő eltérő ellenálló képessége miatt sziklafalak, tornyok, hasadékok, sziklakapuk, gombasziklák, üregek és úgynevezett pszeudokarsztos barlangok alakultak ki. Geomorfológiai szempontból különösen érdekes, hogy a terület egy aszimmetrikus, homokkőből felépülő kuesta, azaz az egyik oldala hosszú és lankás, nagyjából követi a kőzetrétegek dőlését, míg a másik oldala meredek, sziklafalas perem.
A sziklaváros egyik leglátványosabb része a Klokočí település fölött húzódó, több kilométer hosszú sziklafal és az ahhoz kapcsolódó fennsík. Sziklatornyok, mély és keskeny szurdokok, hatalmas sziklafalak és különleges eróziós formák váltják egymást, amelyeket jól kiépített turistautakon járhatunk be.
Míg több más cseh sziklavárosban elsősorban a sziklaoszlopok és falak tövében vezetnek az utak, addig itt hosszabb szakaszokon a sziklák tetején, illetve azok peremének közelében haladunk. Mivel nincs korlát, a sziklapárkányok megközelítése fokozott figyelmet és óvatosságot igényel!
Túránkat Klokočí egyik parkolójából indítjuk. Először érdemes felkeresni a Památník Mistra Jana Husa, azaz a Husz János-emlékmű különleges, sziklába faragott szentélyét. Az emlékhelyet 1934-ben alakították ki a homokkő sziklafalban, központi fülkéjében Husz János szobrával.
Innen a sziklaváros egyik leglátványosabb részén, a Klokočské průchody mintegy 70 méter hosszú, keskeny sziklahasadékán keresztül kapaszkodunk fel a homokkőfennsíkra. A szűk átjáró különlegességét fokozza, hogy ezen a helyen már évszázadokkal ezelőtt is út vezetett keresztül a sziklák között. A fennsíkon a turistaút két irányba ágazik: jobbra fordulva a Betlémské skály felé indulhatunk, és sétánk során több helyen is megközelíthetjük a sziklafalak peremét, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a környező tájra.
Útközben érdemes nemcsak körbetekintenünk, hanem a lábunk elé is néznünk. Az út egyik pontján ugyanis a homokkő felszínén íves mélyedéseket figyelhetünk meg, amelyekre információs tábla is felhívja a figyelmet. Ezek a nyomok a homokkő egykori megmunkálásáról tanúskodnak: a sziklából kör alakú csiszolóköveket alakítottak ki és itt próbálták a lehető legkerekebbre formázni. Ezek viszont nem gabona őrlésére szolgáló malomkövek voltak, hanem különféle anyagok csiszolására és megmunkálására használhatták - mivel a homokkő könnyen morzsolódik és az belekerült volna az őrleménybe.
A Betlémské skály szikláihoz elsétálva egy magas sziklatömb tetejéről tekinthetünk le a Jizera völgyére, és jó látási viszonyok között a Ještěd, valamint a környező hegyvidék is feltűnik a panorámában. Innen ugyanazon az úton térünk vissza a Klokočské průchody közelébe, amelyen érkeztünk. Ezután másik irányban folytatjuk utunkat, újabb sziklaképződmények mellett és keskeny átjárókon keresztül haladva, mígnem elérjük a sziklaváros délkeleti részének egyik legfontosabb kulturális látnivalóját, Rotštejn várának romjait.
A 13. század második felében alapított sziklavár különlegessége, hogy építői a természetes homokkősziklákat is a vár szerkezetének részévé tették: a falazott épületrészek közvetlenül a sziklatömbökhöz kapcsolódtak, miközben a homokkőbe helyiségeket, folyosókat és egyéb tereket is vájtak. A vár megmaradt részei látogathatók, a belépés belépőjegyhez kötött.
Rotštejntől már rövid séta vár ránk a Klokočí felé vezető útig, amelynek közelében vendéglátóhelyet is találunk, így akár egy frissítőre is megállhatunk. Innen az úton kényelmesen visszasétálhatunk a kiindulópontként szolgáló parkolóhoz.
