- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Hát akkor elmesélem, milyen volt pályafutásom utolsó (fél) terepduatlonja.
A helyszín amúgy remek. Piliscsabán az Egyetem kertjében terepduatlonhoz megfelelő infrastruktúrájú és hangulatú hely.
Gondoltam, közel lakom, bemelegítésként kitekerek, majd lerúgom két és fél óra alatt a kiírt 5-24-10-es távot, majd lazán hazatekerek. A terv mind a maratoni mind a középtávos felkészülésemhez remeknek tűnt. Megmondom őszintén, nem készültem annyira, mint a többi induló. Bár sokat montizok elsősorban turistautakon, nem teszteltem személyesen a pályákat, nem néztem meg a neten a videót a keró útvonalról, sőt, még csak rá sem pihentem. Jó fáradt voltam, de mivel nem nyerni mentem, ez nem nagyon izgatott.
Egyszerűen jól szerettem volna magamat érezni, és egy jót futni meg kerékpározni.
Rá kellett azonban jönnöm, hogy vagy tévképzetben éltem eddig, hogy mi is a terepduatlon vagy egyszerűen a multisportok ezen vállfaját csak zsonglőröknek illik űzni.
Kezdéséként kifutottunk az Egyetem területéről. Lankás emelkedő, gondoltam, eddig jó.
Nem nagyon melegítettem futással, ezért az első kilométert a bolyban szándékoztam megtenni, majd egy picit el akartam nyomni. Na, az első kili után máris jött a feketeleves.
Nem tudom, milyen cipőben kellett volna ahhoz futni, hogy ne menjen ki kb. hatszor a bokám Hála Istennek az én bokám olyan, hogy utána vissza is megy! J Nem sok baja szokott ilyenkor lenni. Ellenben innentől futásról szó sem volt. Volt helyette botorkálás, 50%-os emelkedőn mászás, utána bozótosban ugrálás, közben sűrű eltévedésekkel, jelzéskeresésekkel, irgalmatlan meredek vízmosásban lefelé ereszkedéssel. Számomra élvezhetetlen volt, az élen járók is sűrűn anyáztak, mert szegények ahányszor elléptek tőlünk, annyiszor vétették el az irányt, és kezdhették előröl A fákra festett narancsszínű pöttyöket kellett volna pikk-pakk észrevennünk. Ez elég nehéz egy erdőben, ha éppen kiérsz a tisztásra, és mondjuk 50m-re van egy pötty az egyik fán
Nagy kő esett le a szívemről, amikor végre emberi útra érkeztünk újra. Harmadik helyen bekocogtam a depóba. Nem kapkodtam, tudtam, hogy számomra most jön a neheze.
Ami a bringás-pályán várt, az azonban minden képzeletemet felülmúlta.
Kezdetként bele kellett volna ugratnom egy vízelvezető betonteknőbe! J
Na, ezt inkább kihagytam, még jó, hogy ki is lehetett kerülni. Már itt kiderült azonban, hogy technikailag zéró vagyok a montisokhoz képest. Gondoltam, majd a felfeléken kompenzálok.
Az elején Vatai elvtárssal egész jó tempóban mentünk, és láttam, hogy egész jók vagyunk, ha nem technikás a terep. Ellenben a terep igencsak technikássá alakult át. Konkrétan kerékpározásról nem beszélhettünk, csak felfelé botorkálásról, ahol, ha leszálltál, már nem volt értelme visszaszállni, mert futva sokkal gyorsabb volt, illetve olyan lejtmenetekről, amelyekhez nagyon kevés voltam. Csak nagymuter tempóban tudtam haladni, le is üvöltötte egy kollega a fejemet, hogy miafszt csinálok? Mondtam kerekezem. Meg, hogy legközelebb majd akkor felszállok az égbe az egysávos úton, csak, hogy ne zavarjam J
Szóval kellemes bringázásról szó sem volt, még jelzett turistautat is csak elvétve érintettünk. Amikor habosrafarolt homokban kellett volna egy sűrű erdő keresztül lemenni, na akkor tele lett a tköm! Szép lassan elgurultam a depóig, kivettem a táskám, és eltoltam haza. Ekkora esélyt önszántamból nem adok a sérülésre.
Egy dolgot nem értek.
Ha rendezünk egy ilyen rendezvényt, nem az a cél, hogy minél többen induljanak? Minél inkább megszerettessük ezt a sportágat az indulókkal, akik majd legközelebb esetleg nem egyedül jönnek vissza?
Mert én őszintén megmondom, ha ez az XTerra, akkor soha nem indulok még hasonlón sem.
Lehet, hogy a nagy XTerra versenyeknek ilyen a pályájuk. Elhiszem. Ettől még a nagy tömeg (mert ez azért nem XTerra VB volt) nem az ilyen kihívásokra vár. Ha a cél 50fős rendezvényeket szervezni, akkor oké, egyébként nem oké. Ezzel az erővel meg sem kellett volna hirdetni. Az a pár lelkes, kellő tudással rendelkező versenyző egy edzés keretében teljesíthette volna a távot. Aki nem ismerte megfelelően a pályát, az úgyis vagy eltévedt, vagy meghalt, vagy még most is ott tekereg a pilisi erdőkben és narancssárga pöttyöket üldözget