A minőségi top maraton futócipők piacára egyre több gyártó próbál betörni. Több irányból is sikerült már kimagasló tudású maratoni cipőt alkotni, most a Salomon próbálkozik a saját terepéről indulva eljutni a széles és fizetőképes maratoni futóvilághoz. Erre a felhasználásra kifejlesztett, OptiFoam+ névre hallgató középtalp anyagot természetesen több modellben is elkezdte használni, melyek közül tesztelhettem kettőt is egyszerre. Az egyik, a gravel utakra tervezett, karbon lappal ellátott abszolút teljesítményorientált futócipő, a GRVL Concept. A másik pedig az angolosan már abszolút „high end”, csúcskategóriás cipők közé nevezett SLab Phantasm 3. Mindkettőt iszonyatosan izgalmas volt kipróbálni, hiszen Gravel cipőt karbonlappal még nem láttam és olyan cipőt sem, amelyik azzal igyekszik eladni magát, hogy aerodinamikus.
Mindkét cipő karbonlappal és az ultrakönnyű PEBA habból készült talppal rendelkezik és kimondottan teljesítményorientált futóknak készült. Ehhez képest a GRVL 266 grammja nekem soknak tűnik. Ennek valószínű oka a brutálisan vastag talp és a több anyagot tartalmazó felsőrész, plusz az átlagnál vastagabb kopóréteg. A Phantasm 3-nak már nem kell szégyenkeznie, hiszen a világ jelenlegi legjobb maratoni időit nagyon hasonló súlyú cipőkben futják.
Mindkét cipő 6 mm-es droppal rendelkezik. A GRVL Concept 43 mm-es sarokról kezdi, azaz még elöl is 37 mm habon támaszkodik. Nem emlékszem olyan cipőre elmúlt 10 éves tesztelői pályafutásomban, ahol ilyen magasan lett volna a cipő orra. A Phantasm 3 39 mm-ről 33-ra megy le. Mindkettő igen magas, az aktivitást viszont kiválóan támogatják.
A tartása minkét cipőnek a leggyengébb pontja. GRVL Concept esetében a brutális puhaság akkor okoz problémákat, amikor nem teljesen sík a terep, oldalirányban lejtése van vagy ne adj isten a sóderes úton kátyúk jelentkeznek. Ilyenkor sokszor kezelhetetlen problémákat is okozhat a bokánk megtartása szempontjából.
Phantasm 3 esetében mindaddig nincs nagy gond, amíg aktívan, előre landolva futunk benne, a probléma akkor kezdődik, de akkor villámcsapás-szerűen, amikor valaki mégis leteszi a sarkát. Az elöl majd 12 centi széles talp a saroknál mindössze 75 mm-re vékonyodik úgy, hogy a sarokrész közepe még hiányzik is, azaz mindössze 5 cm széles habra landolunk. Emiatt a cipő iszonyatosan kétarcú. Elöl aktív, az erő el tud oszlani, jól dolgozik a hab. Hátul viszont süppedős, így saroklandolásnál iszapossá válik benne a futás, ráadásul veszélyesen instabil akár sima felületen is. A maratonfutók széles tömegének elenyésző része képes arra, hogy több, mint 2 órán át kizárólag előre landoljon. Ez erősen meg fogja szűrni a felhasználók körét, de az is igaz, hogy eleve az elit futóknak tervezték a cipőt.
A GRVL Concept alapvetően egy kényelmes cipő és a gumis megmagasítás a földutakon egy kiváló innováció. A futás közbeni kényelem is kimagasló, azonban a kényelemhez tartozik az is, hogy segítse a lábat. Itt hepehupás terepen nem kapunk segítséget, hanem inkább sziklakemény bokára van szükség, hogy kompenzáljuk az eldőléseket. Ez terepcipő esetén, még ha csak gravelnek is szánják, azért meglehetősen nagy probléma. Ugyanez a baj a Phantasm 3-mal is. Alapvetően egy jó konstrukció, amiben igen gyorsan lehet futni, de a puha, vékony sarok kényelmetlenné teszi a saroklandolást. A kényelmi funkciót hátrányosan befolyásolja a kialakított aerodinamikus felsőrész is, hiszen nagyon nehéz a felvétele, és a cipőfűzőhöz képtelenség úgy hozzáférni, hogy azt egyenletesen, számunka tökéletes erővel húzzuk meg. További problémás rész a belső cipőfűzőlyukakat tartalmazó műanyag lemez, ami nagyon könnyen kidörzsölést okozhat a bokán. Egyáltalán nincs lefedve, bélelve. Így a Phantasm 3 szerintem egy nagyon megosztó cipő lesz és nem is az aero felsőrésze miatt.
Az OptiFoam+ tényleg egy kivételes habanyag. Picit emlékeztet engem a New Balance Fuel Cell talpára, ami hasonlóan puha, de ugyanakkor reszponzív, kivételesen jó az energia visszaszolgáltatása. Mindkét Salomon modell emellett rendelkezik az energyBLADE nevű karbon lappal, ami érdekes módon a GRVL esetében egészen könnyen összenyomható, míg a Phantasm 3-nál jóval merevebb talpat alkot a habbal. Talán utóbbi esetében vastagabb a karbon?
Mindenesetre mindkettő cipőben jól működik a karbonlap a PEBA középtalp habbal. A GRVL finomabban, a Phantasm erősebben lök. A funkciót ellátják mindkettő esetben.
A Salomon GRVL Concept lényege az egyedi talpkialakítás. Direkt nem túl magas tüskékkel lett ellátva a kopórétege, hanem a terepkerékpároknál már megszokott és leghatékonyabb négyzet alakú kis szigetekből áll a talpa. Gravel útra kiváló. A Phantasm 3 kimondottan top cipő aszfaltra, így nagyon vékony, csak aszfalton működő kopóréteget kapott.
Az ütéscsillapítás mindkét esetben szerintem parádés. Még elülső landolásnál is 37 illetve 33 mm habra érkezünk!
A GRVL Concept úgy hajlik, hogy nem is gondolnánk azt, hogy van benne karbon, a rugalmas visszaállása kiváló. Ezzel szemben a Phantasm 3 szinte be sem hajlik, mint ahogy a top karbon cipőkhöz illik.
A szellőzése nem éppen világbajnok egyiknek sem. A GRVL is eléggé zárt, GoreTex jellegű anyagú felsőrésszel készül. A Phantasm 3 esetében eleve, ahol rajta van második rétegként az aerodinamikát adó plusz felsőrész vászon, ott a szellőzés eléggé korlátozott. A többi részen is apró lyukakkal ellátott műanyag vászonból áll a felsőrész, ami nem túl jó szellőzést biztosít. Két óra feletti futásra terezett cipőnél ez nem igazán jó pont.
Mindkét cipő nagyon izgalmas koncepció, amelyeknek az alap elgondolása jó. Én mindkét cipő esetében látok pár „gyerekbetegséget”, amelyet ha megold a Salomon, akkor mindkét modellnek lehet jövője. A Phantasm 3 esetében, az aerodinamika miatt elérhető előnyt 18 mp-ben határozták meg maraton távon. Ez igen kevés futónak értelmezhető előny, azonban ha mint top cipő érezhetően a mai csúcsmárkák mellé ér, akkor aero ide vagy oda, meg fogják venni.
