Ruzsa a legenda Hír

Harmincadik alkalommal rendezték meg a múlt hétvégén a Bardolino triatlont. Korábban már írtam a versenyről, röviden Olaszország magasan legnagyobb presztízsű triatlonversenye, magasan legnagyobb pénzdíjazással, és a legnagyobb mezőnyökkel. A Garda-tó környéke idilli körítést ad a versenynek, ezért személy szerint nekem a kedvenc versenyem, talán az elmúlt 10 évben egyszer sem hiányoztam a rajtvonalról.

Túltzás nélkül kijelenthetjük, hogy aki ezt egyszer megnyeri, annak onnantól nem kell bemutatkozni Olaszországban, legalább is a triatlonosok körében szükségtelen. Büszkén mondhatom, hogy 2007-ben nekem is sikerült megnyernem, és azóta érezhető az olaszok tisztelete, amit azóta elértem az országban az ennek már csak a polírozása.

Tanítványom, Ruzsás Dávid nem egyszerűen megnyerte, de a jubileumi verseny győzteseként történelmet írt Bardolinoban, ami engem személy szerint is büszkeséggel töltött el, hiszen nekem is legalább annyian gratuláltak miatta, mint személy szerint neki. Klubunk, a Peperoncino örömmámorban úszik, jó eséllyel a jövő évi szerződésünk meg lett zsírozva. Ruzsának köszönhetően egy ideig kedvencek leszünk, ha eddig nem voltunk azok. Bár gyanús, hogy eddig is szerettek mindket, tehát mostantól imádni fognak. :)

A verseny maga elég ijesztően kezdődött, hiszen sem Fecsó, sem Ruzsa nem volt ott az első bolyban, sőt az általam segített másodikban sem. Ezen a jövőben sokat kell dolgozni, mert azért az nem normális dolog, hogy az edzőbá előrébb van, mint a tanítványok. A nyílt víz más tészta, ezt sokat kell úgy látszik gyakorolni.

Kerékpáron aztán volt egy kis szerencsénk, hiszen a legbrutálisabb bringásnak, az olasz Molinarinak leesett a lánca az úszást követő első sírató falon, így az élsor nélküle nem tudott megszökni. Helyette a második bolyt segítette tisztességgel, és 10km-nél már 12-en együtt alkottuk az élbolyt, benne Rendes Csabival és jómagammal, Ruzsa, Fecsó és a budaörsi Tóth Tomi ekkor nagyon úgy tűnt, hogy nem érnek fel, és esélyük sem lesz a jó eredmény elérésére. Az élsor aztán belassult, míg az üldözők nem adták fel, így 15-nél már mindenki együtt volt, benne igen jó nevekkel, olaszokkal, ausztrállal, cseh válogatottal. Tovább nem volt értelme nyomni, hiszen nem volt ki elől menekülni. Komótosan haladt hát a csapat, amit úgy gondoltam ki kellene használni, így 25 körül szökésre vállalkoztam. Míg az elején én lassítottam a bolyt, hogy felérjenek, most a tanítványok tartották vissza a mezőnyt. Sikerült is ellépnem, de pechemre óriási pofaszelet kaptam, így 35-nél elanyátlanodtam, és gondoltam megadom magam. Erre egy fickó felsprintelt rám a bolyból, így folytatódott a borzalmas veretés, amiben bár csúnyán elfáradtam, de talán életem legélvezetesebb triatlonos kerékpározása volt. Kamerák az arcunkban, csináltuk a reklámot a szponzoroknak, és sikerült az élen depózni, jó érzés volt na.

Ami ezután jött, az már kevésbé volt élvezetes. Combjaim, mint két betoncölöp, csak döfködtem az aszfaltot. A boly úgy gázolt át rajtam, mint ha az előző futamból leszakadt amatőr lettem volna. Valószínűleg a tojás hajtóművem is lúdas lehetett ebben, amit már régóta le akarok cserélni, dehát az olaszoknál mindenhez kicsit több idő kell. No mindegy, azért valószínűleg frissen sem tudtam volna olyan rohanást rendezni, mint amit Ruzsa művelt. Nem túl fényes depózás után előbb még fel kellett érnie az elsőkre, aztán megtörni őket. Amikor elment mellettem, mondtam neki, hogy itt a lehetőség, akár nyerni is lehet. Abban a pillanatban magam sem gondoltam ezt komolyan, dehát mit mondjon egy edző, hajrá, jó a negyedik hely? Ruzsa hála Istennek elhitte, és bár az utóbbi időben hajlamos volt a nagy versenyeket elszúrni, ezúttal élt a lehetőséggel, és a legjobbkor rázta meg magát. Mögötte Fecsó is brillírozott, de őt úgy néz ki jobban megviselte a kerékpározás, mert miközben épp a harmadik helyért csatázott az ausztrál Cameron Good-dal, görcsöt kapott, és nem hogy a harmadik hely, de a negyedik is elúszott, melyett Rendes úr zsebelt be. Az ötödik sem rossz persze. Jómagam a 12-ik hely környékén kezdtem kilazulni, így olyat tettem, amit még soha, gyorsulóra futottam a 10km-t. A második köröm több, mint egy perccel jobb lett, és visszafutottam a kilencedik helyig. Én így negyven felé azt hiszem így is elégedett lehetek .

Dudás Esztinek most nem forgott úgy a lába, mint tavaly, bár a mezőny is jóval erősebb volt. Nyolcadik helye, és teljesítménye az U23 EB előtt jó hangolódás volt. A legjobb magyar Kovács Zsófi harmadik lett.

Egy biztos, szerintem mint anno mi az oroszokat, akik ide jöttek versenyezni, az olaszok minket utálnak nagyon. A top9ben 5 magyar volt, és a pénzdíj zömét elhalásztuk előlük. Ez már mondjuk legyen az ő bajuk, mi fülig érő szájjal jöttünk haza.