- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Azaz a hétvégén összecsapok Benőcs Zolikával
Hatalmas csata lesz, korszakos küzdelem. Főleg, hogy most baromira rákészültem. Azt hiszem kábé másfél hetem volt, hogy szokjam a hosszúkat, meglátjuk ez mennyire sikerült
Már látom a másnapi cikkeket a szemem előtt: Szváziföldtől - Alaszkáig, Kamcsatkától Húsvét-szigetekig minden média a két harcos hatalmas teljesítményétől lesz hangos J
Na félre a tréfával!
Ki kell találnom valami taktikát, mert gyanítom, hogy az úszáson kívül nem vagyok erősebb kónusztépő barátomnál.
Arra gondoltam, hogy az elején bekezdek, mint állat, de arra figyelek majd, hogy Zotya be tudjon állni lábvízre. Ekkor váratlanul balra-jobbra fogok úszni majd, és mivel az ellenfél nem akar majd kiszakadni, folyton követnie kell. Természetesen mindig iszonyúan meg lesz lepve, hogy már megint a másik oldalon úszom.
Két hatalmas előnye lesz ennek!
Egyrészt idegileg kikészül, de minimum felpaprikázódik, másrészt a nyaka várhatóan a sokadik jobbra-balra nézés után rettenetesen be fog állni!
Az úszás második felében így is ellépek majd, tetézve 53/11 dühét és tehetetlenségét. Várhatóan telesírja majd a szemüvegét, amitől akut kötőhártya gyulladása lesz, mely innentől végig zavarja majd. A depóban iszonyatosan gyors leszek, míg a mellettem öltöző Zolikának lehajolva meg kell majd küzdenie az én otthagyott, előtte gondosan nejlonszatyorban érlelt futócipőm illatával. Ettől fontos másodperceket remélek, a mentősöket is beavatom majd, hogy az garantált ájulásból való újraélesztéssel ne igyekezzenek annyira!
53/11 észlelve aztán hatalmas hátrányát, erőn felül fog tekerni, hogy befogja Kutyát. Ez persze lehetetlen vállalkozás lesz, mert a kanyarokban véletlenül a kulacsaimból étolaj fog a földre löttyenni Sok bukás lesz sajnos de 53/11 biztos nem adja fel, és sokadszorra is felpattan vérző karral az enyémre kísértetiesen hasonlító Trek bicójára, mely addigra már össze vissza lesz karcolva, bandázs leszakadva, váltó elferdülve
Ezt 53/11 egy újabb sírógörccsel fogja tudni csak feldolgozni, ami csak rosszabbít egyre zavaróbb kötőhártya gyulladásán
Lassan elérkezünk a futáshoz, de még mindig Kutya vezet, sarkában a könnyező, kissé sántító, több sebből vérző 53/11-el. Ekkor már, a rengeteg edzés ellenére én is fáradni kezdek valószínűleg, és Zolika esetleg úgy érzi majd, hogy lehet esélye. Arra ez esetre, ha utolérne, rengetek kutyás, rendőrös és talán szőke nős viccel készülök!
Terveim szerint hasizomgörcsöket és újabb sírást idézek nála elő, és amikor majd vinnyogva, görcsökbe rángatózva a földre rogy, elindítom rettenetes hajrámat.
Remélhetőleg nem ér utol még egyszer, és akkor ezt a fair, gyönyörű, felemelő, sportszerű küzdelmet én nyerem!
Majd elnéző pillantással, bátorítóan veregetem meg a vállát a célban, természetesen többször belecsapkodva friss sebeibe J
Nos, ha mégsem így történne, akkor valószínűleg tényleg sportszerűen versenyeztem, és 53/11 elvert, mint jég a határt, én meg beszakadtam, mint a jég, és a dobogóért küzdve szederjes szájjal értem el a finish line-t