Kell egy CSAPAT

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2009/05/01
Hirdetés

Hát errő‘l rögtön eszembe jut egy aranyköpés a Szilágy Egontól, aki úgy fordította le a csapatszellemet: TEAM GHOST J  Team Spirit helyet J

Na, de nem errő‘l akarok írni, hanem egy már régi megvilágosodásomról.

Sokat lehetett olvasni régebben žmagányos farkas sportolókról, ami első‘ olvasatra olyan baromi vagányan hangzik, és képzeletben rögtön beugrik az izzadtság szántotta barázdált arc, ahogy küzd az elemekkel, mondjuk a BAZ megyei utakon, a Bükk fennsíkon, télen a hóban, nyáron a pusztában rommá izzadva. Sok kisfiú ilyenkor elhatározza: én is magányos farkas leszek, mert az olyan frankó, férfias, meg egyébként is, a filmekben a csajok is bomlanak az öntörvényű lonely wolf-okért.

Ilyen nagy farkas volt anno a Kropkó Peti is, és megmondom ő‘szintén az öntörvényűségem jó nagy darabját is neki köszönhetem. Mint borsodi paraszt gyerek én is magamnak akartam végig járni az utat.

Nagy hiba volt

 

Rengeteg energiát megspórolhattam volt egy jó csapattal. Persze edzettem én mindenfelé. Kisebb-nagyobb csapatokkal, de mentségemre szóljon, hogy Magyarországon nem sok olyan banda volt, mint a nagybetűs HONVÁ‰D. Ott lehetett pallérozódni úgy, hogy közben észre sem vetted, hogy véres verítékkel küzdesz.

 

Á‰s pont ez a lényege szerintem. A csapat segít elterelni a figyelmed a nehézségekrő‘l.

Nem sajnálod, sajnáltatod magad

Nem akarsz lemaradni, ha más nem, férfiúi büszkeségbő‘l.

Ha vannak lányok még jobb, mert azoknak imponálni szeretnél.

Ha van egy jó edző‘, akkor annak minden nap meg akarsz felelni.

A triatlonban pedig az a jó, hogy egy-egy számban biztos van nálad jobb, arra pedig tudod magad szívni.

 

Körülbelül a Zemen Jani csoportjában is anno az volt a szenzációs, hogy az akkori legnagyobb nevek egymást tudták edzeni. Lémusz, Zsozsi, Fazék, Bók Brothers és a többiek minden edzést emlékezetessé tettek.

Ugyanez igaz az úszásra. Egyedül igen hamar elszáll a harci szellem. De ha valaki melletted, veled együtt döglik meg a vízben, ha a falnál látod, hogy nem csak neked fáj, hanem a másik is épp végrendeletet készül írni, máris neked is kedved támad meghalni.

Bringán egyedül megöl egy közepes szél is. Nem hiába mondják a szakemberek is, hogy egyedül 100km az csapatban 140. Á‰s ez így igaz. Szükség van rá, hogy néha behúzódhass valaki mögé, anélkül, hogy lassítanál, vagy felváltanál. Ha van egy terv, akkor a csapat bármi is van, megcsinálja, hiszen senki sem vállalja a lefelé alkudozás okozta presztízsveszteséget. Ellenben ki ne ismerné a szituációt, amikor magadban végigalkudozod az edzést, hogy miért fordulj meg hamarabb?

Hiszen mindjárt esik, fúj a szél, elő‘ző‘ nap egyébként is nagyot alkottál már, és amúgy meg vasárnap Isten is megpihen, hát mit keresel te ezen a szent napon a Pilisben?

 

Sok hosszabb-rövidebb idő‘re külföldre szakadt honfitársunk kezdi el fikázni csípő‘bő‘l Magyarországot, a magyar körülményeket. Megvilágosodva érzik magukat, hogy lám lehet külföldön fejlő‘dni. Á‰n úgy gondolom, hogy vannak itthon jó szakemberek (nem is egy), csak sok helyen vagy nincs meg a kellő‘ rivalizálás, vagy annyira heterogén a csoport, hogy egymásnak nem ellenfelei a versenyző‘k. Ritka az olyan klub, ahol rendszeresen együtt edz

6-8 hasonló képességű versenyző‘. Vegyük észre, hogy az agyon ajnározott ausztrál, német, dél-afrikai edzés csoportokban semmi különleges nem folyik, csak éppenséggel extraklasszisok edzenek együtt nap mint nap. Ebbő‘l pedig értelem szerűen kinevelő‘dik néhány világbajnok. A csoportok leggyengébb tagjaival pedig akár egy magyar is fel tudja már venni a versenyt Tehát a kiválasztódás ott is működik, csak egy dimenzióval magasabb szinten.

Csodák ritkán vannak, a kulcsszó a CSAPAT!

 

 

Hirdetés
Hirdetés