Essünk flowba! Hír

Aki nem olvasta Csíkszentmihályi Mihály könyvét, annak elárulom, hogy a flow egy olyan állapot, amikor az éppen végzett tevékenységben teljesen feloldódunk, a mozdulatok erő‘lködés nélkül, automatikusan történnek, emellett pedig az éppen végzett tevékenységet önmagáért a mozgásért, élvezettel végezzük, az örömet okoz.

A könyvben felidéznek olimpiai bajnokokat, akik arról számoltak be, hogy amikor éppen rommá verték a világot, nem egyszer világcsúcsot repesztettek, akkor nem hogy görcsösen erő‘lködtek volna, hanem szinte transzba esve, totál lazán, élvezettel tették azt.

Ilyen az, amikor a dolgok összeállnak.

Van erre egy közkeletű mondás is: a győ‘ztes sosem fáradt! Á‰s milyen igaz

Valószínűleg mindenki érezte már a flow-t, egy-egy futó vagy kerékpáros edzés alkalmával, amikor valami érthetetlen módon ihletett állapotban száguldozott a pályán, miközben edzéstársai görcsölve maradtak le.

Flow lehet úgy is, hogy nem párosul iszonyatos teljesítménnyel. Egyszerűen csak jól megy egy nap a futás. Süt a nap, jó szám szól az mp3-adon, és azt veszed észre, hogy nem is kell figyelned a légzésre, sem arra, hogy emeld a térded. A lépteid szellő‘sek lesznek, és relatív zéró erő‘befektetéssel egész jól haladsz. Ami a legjobb, hogy utána úgy érzed, nem is csináltál semmi. Általában jobban vagy utána, mint elő‘tte!

Na, ez az, amit a totál anti, semmit sem mozgó átlagpolgár soha az életben nem fog érezni Csak azt érzi, mondjuk egy kiadós karácsony elő‘tti bevásárló sétafikálás után, hogy:

- hú de beállt a hátam, meg a derekam!

- A lábam meg mint egy fadarab!

Ilyenkor az átlagpolgárnak eszébe sem jut, hogy amit érez, az pont attól fog elmúlni, ha rámozog. Inkább gyorsan rendel egy kozmodisk-et a hátára, bekeni visszér krémmel a lábát, aztán leül Győ‘zikét nézni a TV elé

Pedig nekem az a tapasztalatom, hogy a flow-t mindenki elérheti. Á‰n például izomból üldözöm! Egyszerű a dolog. Edzettségtő‘l függő‘en mindenkinek más tempó az, ami még örömet okoz. Amikor még nem ég a tüdő‘, nem rogyadozik a láb, és nem folyik ki a szem. Ezt kell eltalálni, és örömet fog okozni a mozgás!

Sok ismerő‘söm kezdett el mozogni amolyan próbaképpen, és rengetegen feladták pár hónap után. Azért adták fel, mert eleve túlvállalták magukat, de ami fontosabb, nem voltak türelmesek. Á‰rdekes módon mindenki azt a számot szereti űzni a triatlonból is, amelyik a legjobban megy. Persze, mert az megy erő‘lködés nélkül is. Namármost, minden kezdett nehéz, tehát az első‘ idő‘szakban, amikor még teljesen zéró erő‘nlétünk van, igen nehéz olyan tempót találni, ami jól fog esni. Kis idő‘ múltán viszont, ha rendszeresen edzünk, elérkezik az idő‘, hogy lesz már olyan sebesség, amiben flowba eshetünk. Innentő‘l kezdve egyre jobban fognak esni az edzések, és függő‘k leszünk.

Persze egy résztávos edzés nem feltétlenül a flow-ról szól, ott a fájdalom a barátunk.

Meg a sanyi! (tejsav) J

De a többi futáson, laza úszásokon, kilométergyűjtő‘ bringázásokon javaslom, hogy olyan tempót válasszunk, ami éppen ideális aktuális edzettségünkhöz. Ha már kockás a mozgás, tudni kell lassítani.

Mindenkinek kitartást meg jó sok flow-t kívánok az újévhez! J