- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
A szállást már réges-rég letutiztuk, azzal sok dolog nem volt, hacsak az nem, hogy az egészet át kellett foglalni egy nappal korábbra, tekintettel a hétvégi felmérő dömpingre. Ezt telefonon intézte nekünk Polonyi „Ica” Balázs, aki a német központtal anyanyelvileg elbeszélgetve új dimenzióba emelte klubunk kapcsolatát az apartman szállóiról híres Pierre et Vacances céggel. Eredetileg a jól ismert hotelünk Port Frejus-ban a kívánt időpontban tatarozás miatt zárva lett volna. Nos, most is zárva van, kivéve, hogy mi beszivárogtunk…
A válság úgy tűnik nagy úr. :)
Még az is megtették nekünk, hogy ideküldtek csak miattunk egy recepcióst. Neve Rocco…
Rocconak sok dolga nincs velünk. Megkaptuk a kulcsokat és viszontlátás.
Néhány spanyol vendégmunkás sertepertél még az utolsó simításokat végezve a március 27ikei nyitás előtt, de ettől függetlenül szabadon garázdálkodhatunk a hotelben.
A fiatalok ezt meg is teszik. Ajtók non-stop nyitva, zene (elég kellemes…) folyamatosan maxon. Imádnának minket a vendégek, ha két héttel később jövünk…
Az utazáson volt a legnagyobb keverés, részben a folyamatosan változó létszám, részben az autó vagy busz kérdéskör problematikája miatt. Aztán sikerült, hála az Amphora búvárklub remek Ford Transitjának, meg Svéd Ameliék által szerzett másik Transitnak, mindössze hat járgánnyal megoldani a túrát. Itt van velünk Valet papa Zafirája is, ugyanúgy, mint Ica céges Golfja, illetve Mészaros Laci meg Zahorecz Zsolt privát autója. Utána következett a hova tegyünk 34bringát? – című kérdés megválaszolása. Aki ismer, az talán elfogadja, hogy a pakolás megy. Nos, itt fel volt adva a lecke. Az egyik Transitba 10, másikba 9 bringa fért plusz masszőrágy… Ült mindkettő rendesen, főleg, amikor beszállt a 9fő meg a tonna táska is… Egy fényképet megért volna. Hátha a Ford elismerésük jeleként megszánt volna minket egy klubos kisbusszal :)
Ica 7(!!!) kerót vitt, és még egy tetőbox is odafért. A karácsonyfa hozzá képest mezei kezdő!
Kijutottunk, na. Következett a szobabeosztás. Tekintve, hogy véres ellentétek a klubban nincsenek (erre figyelünk már az igazolásoknál) egész könnyen sikerült mindenki megelégedésére elosztani a szobákat. A fiatalokat „befogadták” az öregek, így mi az Anheuer-Dudás párosra főzünk, míg Bálint Zoli kapta a legproblémásabb, serdülő Berkes-Valet-Varga triót. Így a vége előtt pár nappal elmondhatjuk, hogy megbirkózott a feladattal! Juhéé! Ja, és mellette Zoli a klubos masszőr feladatkört is megkapta, azt is köz megelégedettségre látta el.
Jöhetett az edzések megszervezése. Az uszodát otthonról elintéztem. Ebben a helyi triatlonos komám volt segítségemre. Nico Bccker a fiatalember neve, egyszer jól megvert Bardolinoban. Jó alapanyag, de végül valamiért mégsem futott be túl fényes karriert. Most a helyi juniorok edzője. Három pályát foglaltunk a helyi csodauszodában. Tényleg fantasztikus a létesítmény, idén is itt rendezik a francia úszó OB-t…
Három pályán kicsit sűrűn, de meg tudtuk oldani az edzéseket. A futás is nagyon könnyen összeszervezhető volt a 200m-re található hatalmas parkban (4000m egy kör). A bringa volt a tábor Achilles pontja. Össze-vissza szervezgettük a csoportokat, erő, fáradtság, kor figyelembevételével. Nem volt egyszerű….
Igazándiból ez utóbbi a legnagyobb oka, nomeg az utazás, hogy jövőre csökkenteni szeretnék a létszámon. Szeretném, ha jobban együtt tekerne a társaság, de ehhez elkerülhetetlen, hogy homogén tudású versenyzőkkel utazzunk ki. Egyik nap 20-an keveredtünk össze az úton. Hát, nem lettem volna autós mögöttünk… Előzni egy rémálom egy ekkora csapatot. Főleg az itt jellemző kacskaringós utakon.
A felmerült problémáktól függetlenül szerintem jó hangulatú, eredményes tábort zárunk csütörtökön. Hogy a megérzésem helyes-e, azt a hétvégi felmérők igazolhatják. Bár világcsúcsokat nem várok, hiszen a fáradtság 2nap alatt nem fog elillanni, néhány egyéni csúcsot azért várok…
Remélem, nem remélem reménytelenül! :)