AYOF cikk

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2013/01/18
Hirdetés

AYOF beszámoló

Minden világverseny előtt úgy érzem „én még életemben nem izgultam ennyire”, hát most valóban így volt!

A gyerek első - igaz csak ifjúsági, - de mégiscsak Olimpiája, nekem az utolsó triatlon világversenyem!

És micsoda mezőny! Ausztrália, Újzéland, Japán és a világot uraló angol triatlonosok. Nem is beszélve a felkészülési körülményekről. Otthon az alapozás kellős közepén tartunk hóban- fagyban, a világ ezen felén pedig tombol a nyár. Naponta kerékpározhatnak, futhatnak terepen, pályán, mi spinningeltünk, görgőztünk, csúszkáltunk a havas hegyi terepeken és rohantunk a futópadon, amit egyébként lassan tíz éve szorgalmazok és szerintem a legjobb edzéseszközök egyike. Ráadásul 28 óra utazás után, tíz órás időeltolódás. Egy óra – egy nap, mire a fizikai teljesítőképességed csúcsán leszel újra. Mi a harmadik napnál tartunk. Szakirodalom szerint ez a legrosszabb. Ezt megerősíthetem, legalábbis ahogy én érzem magam időnként. De ez a két fiatal emberke kitett magáért és csodálatosan versenyzett. Nem vallottunk szégyent, sőt! Végtelenül büszke vagyok a versenyzőimre.

Reggel 8-kor a lányok rajtoltak elsőként, köztük nagy reményekkel telve Fuchs Renáta. Joggal reménykedtünk a dobogós helyezésben, hiszen az elmúlt hónapok kemény munkája után, a megérkezést követő két napban Reni olyan kirobbanó erőben volt, mintha azonnal akklimatizálódott volna a 10 órás időeltolódáshoz. Míg az előző napokban Dávid mozgott nehezebben, ma Renátát érte el ez a semmihez nem hasonlítható, rendkívül kellemetlen érzés.

Úszáson az utolsó 8 méteren egy méterre leszakadt a vezető bolyról és a máskor neki kedvező hosszú kifutáson is épphogy tartani tudta a távolságot, csökkenteni nem. Kiválóan depózott, mint mindig, de mire felszállt a kerékpárra 10 méter hátránya lett, amit, a négy szuper erős ausztrált és a két angol versenyzőt magába foglaló száguldó első bollyal szemben, egyedül, képtelenség volt ledolgozni. Végül a második bolyt vitték ketten az Újzélandi versenyzővel négy körön át. Futásán a nyári formájához képest nem látszott, hogy bármi problémája lenne, de az a csodálatos technika és az összes pulzuszónában nagyságrenddel gyorsabb iram, ami az utóbbi hetekben ámulatba ejtett miden edzésen, ma - és lehet, hogy csak ma - nem volt meg.

Minden ellenére Reni egy pillanatra sem hagyta el magát, kemény erőfeszítéssel az utolsó méterig küzdött, amivel a 9. helyezést érte el ebben a nem nagyszámú, ám annál erősebb mezőnyben.

Pap Dávid mai teljesítményére nehéz szavakat találni és úgy gondolom, hogy nem csak én vagyok így ezzel. A fantasztikus jelző kevés rá. Minden esetre a végén sorra jöttek az edzők és versenyzők gratulálni: good job David, good job!

Úszásról a vezető bollyal jött ki, majd a tizenhárom fős első bolyban egy percig sem töltött be alárendelt szerepet, ami az iramot látva, nem kis teljesítmény. A második, szintén villámgyors depózása után 42 fokos melegben kezdte meg az 5 kilométeres futást a napsütötte aszfalton. Alig hittem a szememnek, ahogy az első kör végén feltűntek a futók! A vezető hármas bolyt pár másodpercre követte négy versenyző, köztük Pap Dávid. Második kör elején – ahogy megbeszéltük - iramot váltva ellépet a társaitól, s bár a harmadik helyen végző – erejével teljesen elkészülő - angol fiút nem tudta utolérni, óriásit futott. Negyedik helyezése csodálatos eredmény!

Nagyon köszönjük a szurkolást a Magyar Csapat vezetésének, a kajakos edzőknek: Hütinek és kollégájának, és nem utolsó sorban a versenyzőiknek, akiket nagyon megszerettünk! Öröm volt, hogy velünk voltak és megmutathattuk mit tudunk.

Óriási élmény volt, mindenkinek köszönöm. Verrasztó Gabriella

Hirdetés
Hirdetés