A KisKirály egy éve

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2009/09/17
Hirdetés

Újra rendhagyó bejegyzés következik. A Kristófot kértem meg, írja le, hogyan érezte magát ebben az évben. A nyelvezet tipikus, nem is nyúltam bele, maximum kivettem a 120smile-ból párat...

 

Nem rövid, jó olvasást!

 

 

 

No hát a Csabi megkért, hogy írjak valamit úgy az egész évrő‘l meg a VB-rő‘l, mert szerinte másokat is érdekelhet ez rajtam kívül, szóval megpróbálomJ

 

Az egész úgy kezdő‘dött, hogy Sumival meg Borsóval eljöttünk a Budaörsbő‘l. A döntés okát most nem szeretném részletezni, nem volt könnyű, de azt hiszem, kijelenthetem, hogy jó viszonyban maradtam/unk mind az edző‘kkel, mind a versenyző‘kkel. (és akkor már itt szeretném megköszönni Vanek Ákinak azt a nagyon önzetlen és segítő‘kész viselkedését a VB-n, amivel nagyban hozzájárult a jó eredmény eléréséhez. Köszönöm ÁkibákiJ)

 

Egy új, nagy budapesti csapat ötlete alatt indult a dolog, nekem a felkészülés fókuszában egyértelműen a nemzetközi versenyek voltak. Triatlon EB,VB, duatlon EB. (illetve én már akkor álmodoztam a tiszaúji VKrólJ, esetleg felnő‘tt EK-król.)

 

Szóval októberre kb. összeállt az új csapat, jöttek a Bartos tesók meg a Ruzsa, itt volt a Kenéz ugye, Zsófika, Reni, Icáék meg még sok edző‘partner, nem tudok mindenkit fölsorolni azt hiszemJ de még mindenképp megemlítendő‘ Csorti, aki valamikor télen igazolt, meg egyszer csak fölbukkant a Kiskristóf isJ Na és akkor elkezdtük a melót Csabi és Sumi kezei alatt, és elég hamar belecsaptunk a melóba.

 

Az ő‘szi hónapokban és a tél első‘ felén fő‘leg a futáson volt a hangsúly azt hiszem, persze az úszást is csináltuk szépen (fő‘leg technikázás meg métergyűjtés nekünk, akik december tájékán átköltöztünk a Sportmaxba, akik a Komjádiban maradtak azok kicsit több žcső‘t toltak, mint mi, de mindenki edzett szépen J). Bicaj nem volt. Futáson is fő‘leg métergyűjtés, az edzések túlnyomó része laza futás volt, minden flikkflakk nélkül, de azért szaladtunk tempót is, jórészt hosszabb résztávokat, csak néha lettünk elengedve, olyankor a Kenó vagy Csabi vezetett nekünk például valami durva ezret. J Emellett elég sok és elég hosszú Sumi-féle futóiskolák, és erő‘sítések voltak. Á‰s általában havonta nyomtunk valamilyen távon (5 vagy 10kilin) egy žharakiri felmérő‘t. Ezek hol jobban, hol kevésbé jobban sikerültek, de legalább volt valami történés, amin lehetett csemegézni.J. Aztán lassan az alapozás végéhez értünk, aminek sokan örültünk, mert az állandó sötétben futás, a rengeteg utazgatás (vegyük a Borsót aki Csepelen lakik, ott járt suliba, Kamaraerdő‘re a Sportmaxba jött úszni, és ezen kívül edzett a Honvédon és a KSI-n is. Persze BKV-val tette a legtöbb utat J na ki csinálná utánaJ?), meg az igen depresszív sátor az uszinkon, hát kikészített idegileg.

 

Lassan elkezdtünk bringára is edzeni,ez eleinte csak egy kis spinninget jelentett (megmondom ő‘szintén szerintem katasztrófa volt úgy, ahogy van, remélem, jövő‘re kitalálunk valami jobbatJ),esetleg otthoni görgő‘zést. Aztán mi (Csabival, Ruzsával, Kenézzel és a Nagy Gerivel) kimentünk Portugáliába, ami elég nagy kaland voltJ. Amikor megláttam a szállásunkat sírva haza akartam jönni, aztán utána pont a haza utammal kapcsolatban volt a következő‘ hisztim:D. Szóval izgi volt a részeg ukránnal satöbbi, de nagyon jól sikerült, szuper idő‘nk volt, és jól mentek az edzések, szóval utólag visszagondolva nagyon élveztemJ. Utána itthon is edzettünk két hetet, majd mi Kenézzel meg Borsóval Medulinba mentünk csatlakozva a Héraklészesekhez (a leutazás hihetetlen 16 óra alatt lett abszolválva J),a többiek Franciaországba mentek. Mindenki buzgón nyírta magát ott ahol volt, és ez a lényegJ sokat keróztunk, gyűltek a km-ek, de a futásból és az úszásból nem nagyon vettünk visszaJ. Aztán onnan is hazajöttünk.

 

Megváltoztak az edzéseink fokozatosan. Gyorsultunk úszáson és futáson is, ami csak azért volt nehéz, mert ahogy bejött a bicaj én úgy haltam megJ szóval volt pár holtpont,de végül átütöttük ő‘ket. Aztán lassan már bringán is kezdtünk tempókat menni ilyesmi. Á‰s hiphop itt is voltak az első‘ versenyek, a duatlon idény.  Valakinek jobban, valakinek kevésbé mentek jobban. Fő‘leg szegény Borsó kereste itt még magát asszem. A duatlon EB is bomba volt,(bár azt kissé sajnálom, hogy nem kaptunk normális versenymezt), de ennyivel kikapni nagyon rossz volt hazai közönség elő‘tt. Utána mi pikkpakk lezavartuk az érettségiket, elég sok stressztő‘l szabadulva így meg végre. (Ugye Boresz mennyivel jobban ment utána?J) Majd jöttek a triatlonok. A tiszaújvárosi verseny mindkét napja nagyon jól sikerült, bár azt nem bocsátom meg Amelinek, hogy azt üvöltözte a pálya szélérő‘l az utsó 500méteren is, hogy: žmásodpercek kérdése az első‘ hely! én meg már halálig toltam a Ruzsát, és perc elő‘ny lett a vége:D A bécsi EKt nagyon élveztem, fő‘leg hogy Verrasztó Gabinéni bedobta a telefonját a Dunába,és ezen én remekül szórakoztam napokig. De nagyon köszönjük neki a fuvartJ

 

A bajai váltón a csapattársaim (Ruzsa és Kenéz) bő‘dületesen mentek, ő‘k megérdemelték volna, hogy megnyerjük, sajnos nekem nem volt olyan nagy a forma, Pocska sokkal erő‘sebbnek bizonyultJ Igy maradt a második hely, ami a Csabinak azóta is böki a cső‘rét J Jövő‘re!!

Innen már csak egy hét volt az EBig, szóval arccal Holten felé fordultamJ De odafönt máshogy akarták, lebetegedtem. Halasztottuk a kiutazásom, végül teljesen le kellett mondanom. Hát nagyon el voltam kenő‘dve. Aztán elkezdtem készülni Szombathelyre, ahol mindenképp ott akartam lenni. Sikerült is rajthoz állni, a verseny se ment éppen rosszul, két hét edzésbő‘l ennyit tudtam/tudtunk kihozni. Ezután kezdett komolyabban körvonalazódni a VK-n indulás lehető‘sége, szóval elég keményen csináltuk az edzéseket. A faddi versenyt így végül edzésbő‘l kellett megpróbálnom, szerencsére sikerült, de nagyon határon voltam, Balogh mester piszkosul megszorongatott. J

A VK-n rajtolásom körüli afférok nagyon elszomorítottak, de a versenyen próbáltam a legjobbamat hozni. Pech hogy nem lett meg az első‘ sor, de amúgy elégedett voltam. Aztán jött egy hét pihi, lazítás. Hát Borsóval elég keményen odaálltunk, szerintem többen sejtik, hogy mire gondolok J

 

Aztán újra a meló, már csak a VB-re koncentrálva. Egy hetes mini alapozás, mindenbő‘l km gyűjtés. Csak ízelítő‘ül: az első‘ napon a pihi után 5km uszi, 80km bicaj és egy 10km futi J váó A hét második felét a Balatonon teljesítettük, egy este Földváron, utána Tihany Icáéknál. Szuper volt, örültem, hogy nem kell megint Pesten szenvedni. A hét végére teljesen le lettünk persze nullázva, de semmi gond. Innentő‘l 3+1es blokkokban edzettem tovább, a feladatok pedig nem voltak bonyolultak, relatíve rövid edzések, keményen. Sav-sav-sav J. Akadt pár holtpont, fő‘leg mikor Csabi lusta volt lejönni, segíteni, és egyedül nyírtam magam a medencében. J de aztán ennek is vége volt, és én örültem mert elég jó forma kezdett mutatkozni, született pár žpályacsúcsJ

 

Utazás ki: horror. 36 óra. Az első‘ napokban korai fekvéssel és délelő‘tti keléssel elég komoly alvás mennyiséget gyűjtöttem be, de az edzések nem mentek még valami jól, kissé kába voltam. Amúgy jó volt, Ákival mindig együtt csináltuk a dolgokat. Kezdtem izgulni, idegeskedni, Ákitól a helyszínen, a Csabitól meg e-mailben kaptam minden nap a tanácsokat, nyugtatást. Magáról a versenyrő‘l nem tudok sokat hozzáfűzni a Csabi által elmondottakhoz, a melegítés rendben zajlott (Áki irányításávalJ), csak a rajtszám tetkó nem akart rajtam maradni. A rajt után bevertek, mint a szemét, úsztam föl végig, jól ment, kerón satumax első‘ 10km, míg föl nem értünk, utána csak egyszer rántottam meg a sort, pusztán viccbő‘l.J Futáson elkezdtem a saját iramom, majd látva Jonatánt fölszaladtam rá, és próbáltam menni vele. Hihetetlen érzés volt, hogy dobogóért futok, kissé meg is voltam szeppenve, fő‘leg hogy a szurkoló tömegek elég hangosak voltak, Ákiék leüvöltötték a fejemJ Ráadásul tudtam, hogy otthon is vannak páran, akik most nagyon szorítanak. A második körre nagyon elfáradtam, már csak az žagyamat kidobva nyomtam tovább. Mola jött és ment is, nekem maradt a 3. hely. Nem hittem el, eszméletlen érzés volt a dobogón állni. J

Nagyon jól esett a rengeteg gratuláció amit a helyszínen, illetve sms-ben, e-mailen kaptam. Utána doppingteszt, pakolás és afterparty.J

Arról már nem óhajtok nyilatkozni.J

 

Hát ennyi volt. Á–sszességében nagyon jól sikerült az egész év, nagyon jól működött a rendszer, egymást húztuk, hajtottuk az edzéseken, pompás. Csabival nem volt mindig felhő‘tlen és súrlódásmentes a viszony azt hiszem ez nem is titok, de szerintem átlendültünk a kezdeti nehézségeken, és én nagyon hálás vagyok, hogy így fölkészített a VB-re. Á‰s persze a Suminak is, aki már évek óta dolgozik velem, meg persze a szüleimnek, akik több mint 19 év óta segítenek. J Á‰s még nagyon-nagyon sok embernek, nem tudok mindenkit fölsorolni, de tényleg mindenkinek köszönöm! A jövő‘rő‘l annyit, hogy valószínűleg persze nem kellene fejjel elő‘re nekirontani a világnak, meg próbálok nem elszállni, de mindenképpen szeretnék jövő‘re egy magasabb szintre lépni. Reméljük sikerülni fog! J

 

Úúúúúú, elég hosszú lett az iromány, elnézést kérek J

 

Hirdetés
Hirdetés