Menü

2014.09.03.     Hozzászólás 10

A Gabi

Zelinka Gabiról lesz szó. A csaj a magyar triatlon állatorvosi lova is lehetne nyugodtan. Hogyan engedünk el egy tehetséges sportolót, hogyan nem becsüljük meg, hogy nem vesszük észre erősségeit, és hogyan nem segítünk javítani a gyengeségein abból a célból, hogy tényleg jó triatlonista legyen.

 


454436066.jpg

3szoros magyar bajnok 23évesen egy olyan távon, ahol az igazi klasszisok 30 felett vannak. 

 

Gabi ugyanis volt Héraklész-os, volt jó pár évet a magyar triatlon utánpótlásképző rendszerében. Valahogy mégis kisiklott a kezünk közül. Tette a dolgát jóformán magától. Kalandos utat járt be a Sződ-liget, Csepel, Budapest háromszögben. Érdekes, hogy senki sem látta benne azt, ami ma már nyilvánvaló. Iszonyatos szorgalom van benne, ami mint tudjuk a tehetségnél is többet ér. Ezzel nem azt mondom, hogy tehetségtelen, de az biztos, hogy nem Bronwlee féle alap-képességekkel látta meg a napvilágot.

Öröm az ürömben, hogy ez az elhanyagolt sportoló, miután pályakerékpáros, országúti kerékpáros világversenyeket is megjárta, egyszer csak eltévedt Nagyatádra, és egy váltó tagjaként teljesítette a második számot. Volt olyan hülye, hogy kitalálta, ezt egyedül is meg kellene csinálni. És most itt járunk. 3szoros magyar bajnok 23évesen egy olyan távon, ahol az igazi klasszisok 30 felett vannak. Lehetne szerintem nyugodtan Olimpiai kerettag is, de most már jól van ez, hogy a hosszabb távok felé kacsingat.

Mákunk volt na!

 

Én tavaly, tök véletlenül futottam vele össze. Korábban az UTE-ban már láttam az akkor még kis dundi csajt edzegetni, sok jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Aztán pár versenyen később is láttam, például Faddon, és égett az arcom, hogy az elvileg csak kerózni tudó kiscsaj elkeni a száját „világsztár” juniorjainknak. Aztán tavaly együtt versenyeztünk Kirchbichl-ben egy kis osztrák versenyen, és ledöbbentem, hogy amikor iszonyat jót kerózok egy hegyes pályán, akkor 2percet tudtam ráverni. Láttam a futását is. Na, abban nem volt köszönet. Mint én fénykoromban… Segg a földön húzva, beülve mászott azt hiszem 47percet? Így is nyert, de látszódott, hogy van itt mit csiszolni.

Már ott „ajánlgattam magam” neki, de nagyon nem harapott rá a lehetőségre. Aztán milyen az élet, amiatt, hogy Szabó Atesz lemondta a Peperoncino Team-hez igazolás lehetőségét, akik januárban Ironman versenyzőt kerestek, megint előjött az ötlet, hogy átjöhetne a csapatomba. Konkrétan egy decemberi, vagy januári telefonhívással hitettem el vele, hogy ezzel a futással fogok tudni valamit kezdeni, és ugyanekkor a Pepés tagság mellé felajánlottam neki az Uniqás mezt is. A kettő egymást megkívánja, ha már kint csapattársak leszünk.

 

Gabi rábólintott, és februárban megkezdődött a kiképzés. Úszásban kapott egy teszt hónapot először. Meggyőződtem róla, hogy nincs beoltva ellene. Sokat nem lehetett időzni ezzel, mert az alapozáson túl voltunk, és Ironman-eket ekkor már inkább a másik két számmal kell terhelni. Picit azért úszáson is előre lépett, de a nagy faragás idén télen lesz. Kerékpáron tudtam, hogy brutál, ebben én is sokat tanultam tőle. A múltjából kiderült, hogy kényszer szülte „über biker” lett belőle. Sződről anno betekert edzeni, aztán haza. Ritka volt a 140-160 alatti keró. Ilyen egyszerű, lehet kezdeni! És itt a „világsztár” utanpótlásunk és szétnézhet, vajon miért tesz minket zsebre egy német, vagy brit, vagy olasz a kerékpáron. Nos, nekik ez az alap megvan. Nálunk kicsit túlvattázottak a fiatalok. Ahogy úszásban, sajnos kerékpáron is nehéz pótolni azt, ami 18 éves korig kimarad. Futásában is láttam, hogy nem reménytelen az eset, és erre ő meg is említette, hogy korábban nem hogy rossz futó volt, de atletizált!

 

Innen indultunk, illetve onnan, hogy Nagyatádon pályacsúcs kellene. 3:10 körüli maraton kellene, illetve fogadott velem, hogy ő nem tud 40perc alatt futni 10km-t.

Nem sokat kellett várni rá, a 10km-es OB-ra beneveztem. De sajnos közel volt a Rimini Challenge féltáv, így kellett egy komoly kombi edzés is. Tehát tekert egy 60km-t előtte, nem nyomta, 36-os átlag lett, és utána jött futni. 5km-ig elment Kovács Zsófiékkal és 36:57 lett a vége. Ennyit a nem tudokról.

Aztán Riminiben ment egy nagyot, előző évben nyert volna vele, idén 5ik lett. Mindenesetre látszott, hogy jó az irány. Keszthelyen engem is megalázott, akkorát ment, pedig nem is ment 100%-ot. Aztán volt pár rövid versenye, amire néha duzzogott, hogy minek, de meggyőződésem, hogy a jó rövidtávosok lesznek a jövő Ironman menői. Gyorsulni kell. Ezekkel szépen gyorsult is, bármennyire is szarul esett némelyik. Volt itt klubcsapat OB, másnap sprint, Kirchbichl, Bardolino és társai.

 

Aztán jött Nagyatád. Kerékpár nem volt 100%-os, de amit futáson nyújtott, az engem is meglepett. Dög melegben, kihagyott frissítőkkel, fekete cuccban, ezer fokban döntötte meg a futó pályacsúcsot.

Biztos voltam ezután, hogy a Budapest 70.3-on győzelmi esélye van. Ezt ki is kellett mondani. Sajnos egy lappangó betegséggel a szervezetében még a hév is elvitte, és kivégezte magát kerékpáron. Futásban önmaga árnyéka volt csupán. Csak miatta vettem egy repjegyet Barcelonából, hogy az öttusás Font Romeu-i edzőtáborból utolsó pillanatban beessek a versenyre, és lássam, ahogy winnerkedik. Rohanok le a Lágymányosi hídról, és első találkozásra odajön, hogy akkor ő most kiáll. Tovább lökdöstem, de látszódott, hogy tényleg nincs rendben, és egy hétre rá egy Ironman vár, ahol tavaly 3ik lett, a Challenge Vichy. El kellett fogadnom, hogy ha itt kikészíti magát s semmiért, akkor ott sokkal többet bukhat.

 

A betegség kijött, abból éppen felállt, majd kiment és csinált egy 9:15ös Ironman-t. Magához képest rettenetesen visszafogott kerékpáros idővel! A futás viszont: a tavalyi 3:20 helyett 3:05! Óriási különbség. Én átütő eredménynek értékelem. Kiderült, hogy megfelelő erőbedobással világklasszis futásra képes.

Sokan kérdezgetnek, hogy mi a cél? Én is elkattantam, hogy csak Hawaii lehet, de az a jó Gabiban, hogy nagyon higgadt tud lenni. Sokszor higgadtabb, mint az edzője. És kijelentette, csak akkor legyen Hawaii, ha top10-et tud menni. Erre sokan mondhatják (köztük és is), hogy jó reggelt, ez megvan! Ennek ellenére most nem az a cél. Jövőre a 70.3 VB Európában lesz, esetleg az, de Budapest kiesésével a kvali arra sem lesz sétagalopp. Mellette Challenge versenyek, és fejlődés.

Úszásban látok 3-4 percet, kerékpáron 5-10p-et, és a futásban is van még. Szumma elképzelhető, hogy 9óra is elérhető 2015-re. A cél ez mindenesetre. Ja, hogy Hawaii-t 8:52-vel nyerték? 2016-ban 25 éves lesz. Ha akkor 9 órán belül jár már, az egyik legfiatalabb versenyző lehet, aki ……… végez. A pontozott részre majd beírom 2016 májusában, mit gondolok.

 

Addig tessék mindenkinek szurkolni ennek a szerény terminátornak!

Szponzorok

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • Dalevi04 2014.09.06.   08:43

    Dalevi04

    Az írják, hogy szóljak hozzá. Újabb fejezet íródott az emberi butaság könyvébe, ami jó vaskos.

    válasz erre...

  • Zacsi 2014.09.04.   21:17

    Zacsi

    Balázs, túl sok terünk nem maradt vitázni, mert eléggé egyetértünk. Ahogy a marketingben is korábban az ment, hogy a gyártók megmondták, hogy mi a tuti, költöttek rá, majd a fogyasztók szépen fogyasztottak. Ma pedig: kijön a termék, megy a kampány, de abban a pillanatban - vagy néha előbb is - a fogyasztó közösségek már alakítják is a koncepciót. Komment, trollkodás, megosztás, antikampány, mozgalom, etc Az hogy egyre kevesebbet fizetnek a versenyszervezők a menőknek számomra azt jelenti, hogy a számok is azt mutatják, hogy nem csak a teljesítmény számít. Nem gondolom, hogy a WTC-nek nem lenne pénze megfizetni a profikat. Az ő szerepük már nem olyan fontos az üzletnek. Ma már nem Bruno Pais a hős, hanem mindenki, sőt talán inkább a túlsúlyos, a hendikeppes, vagy inkább az elfoglalt irodisták. Kb. 1 milliárdos depót számoltam az IM Budapesten, pedig csak kb. 50 profi volt. 25 évig alig hallott itthon az átlagember a triatlonról, nemhogy az ironmanről, ma meg tömegek beszélnek az IronManről ami ugye 70.3 mérföld (sic!) MCCormack írt a Triathlete rovatában egy anekdotát, hogy 20 éve amikor utazott a versenyre akkor a repülőn megkérdezte a padtársa, hogy mivel foglalkozik. Mire ő: -Triatlonista vagyok. A srác hüledezett és visszakérdezett, mi az, meghogy miért jó.. Ma pedig ugyanez a beszélgetés így hangzik: -Triatlonista?! Az nagyon jó én is IM vagyok a feleségem készül a 70.3-ra a gyerek meg már IronKid. És nagy valószínűséggel ennek az embernek már nem az 1989-es IronWar adott inspirációt. Hosszúra nyújtottam, azt gondolom a kihívás egy profinak óriási - és ebben 100%-ig egyetéretk veled - egyszerre kell nyerni és érdekesnek, követendőnek lenni, szolgáltatásokat nyújtani a triatlonos közösségen belül a különböző szegmenseknek, hogy a szponzorok számára jövedelmező lehetőséget rejtsen. Én aztán tapasztaltam, hogy ebből egyben megállni a helyét is óriási dolog, nemhogy mindben, úgyhogy személy szerint annak drukkolok, hogy olyan üzleti modellek alakuljanak, ami reális szcenáriót ad az élversenyzőknek, mert szükség van rájuk. És innen nézve nagyon örülök, hogy növekszik - Magyarországon is- a triatlonos piac. Sok sikert kívánok nektek!

    válasz erre...

  • csokebalazs 2014.09.04.   16:31

    csokebalazs

    Zacsi, Egyetértek azzal, hogy nem könnyü megtalálni az egyensúlyt. Lehet McCormack végigjárta az utat, de ne feledd,hogy Ironmanen igazán sikeres 2006-2010közt volt. Az már 4 éve. Ez a 4 év alatt a sportág elképesztően sokat változott. Ma nem ritkák a 20-30fös első sorok egy egy versenyen, és a végén is sokszor az első 10 bejön 15perc alatt. És ez a tendencia.. ez csak még durvább lesz. Óriási munka van bármilyen WTC-s versenyen 10-be kerülni. Hogy mit kap a 10.ik egy WTC versenyen? kerek szám..0. Ne gondolom, hogy a Hawaii győztes kivételével sok versenyező a pénzdíjból él. ( Ha már itt tartunk a Hawaii 10.hely. 10ezer USD. minusz adó, azaz 7000USD. Tehát egy hawaii 10. hely is talán éppen,hogy nullára tudja hozni a túrát). A lényeg az, hogy üzleti értéked legyen. A szponzor itt akkor tud adni pénzt a versenyzőnek, ha Ö eladja a termékeit. És ez nem biztos, hogy mindig csak a pályán elért eredménytől függ. A siker kulcsa szerintem, hogy ezt az értéket és pályán elért eredményeket egyszerre kell fejleszteni.

    válasz erre...

  • kutya 2014.09.04.   15:50

    kutya

    A profeta beszeljen beloled Zacsi! :)

    válasz erre...

  • Zacsi 2014.09.04.   13:56

    Zacsi

    Sziaztok, annyit tennék hozzá Balázs hozzászólásához, hogy Chris McCormack és Zelinka Gabi versenyzői (vagy mondhatjuk úgy is hogy termék) életciklusa teljesen különböző stádiumban van. Egyetértve a felépítés szükségességével, azért azt látni kell, hogy McCormack annak idején 17 éve ITU világbajnok volt, majd az olimpiai keretbe be nem kerülés kudarcával felvértezve fordult először a klasszikus amerikai versenyek, majd onnan az IM irányába. Ott több év viszonylagos Hawaii kudarccal (értsd nem nyert) tört át egy határt és vált győztessé, majd ismételte meg azt, miközben teljesítményével, kommunikációjával tartotta feszültségben ellenfeleit és felhasználva több évtizedes tapasztalatát gyűjtött a drukkerek mellett követőket, tanítványokat már 40 körül. Ő azt nyilatkozta a maiakról hogy járják csak végig a távokat Olimpia, 70,3, majd jöhet az IM. Ami most a Csabi előtt feladat, hogy egy nagyon fiatal, de már hosszú távú versenyek felé elkötelezett női versenyzőt kell úgy építeni, hogy kijöjjön a maximum úgy hogy a versenyen nyerhető profi díjak csökkennek, a költségek persze inkább nőnek, a konkurencia egyre erősebb és talán a különböző versenysorozatokra is alig marad energia. Nem beszélve arról, hogy Gabi milyen karakter, akarja-e a felhajtást, egyáltalán mire hajlandó a "népszerűségért". Azért ne felejtsük el, hogy McCormackből sincs túl sok a mezőnyben és az ő hitelessége is évtizedek óta érlelődik. Egy szónak is száz a vége ahogy a termékeknek is úgy a versenyzőknek is kell lennie megkülönböztetőjének. Ha jól értem a Csabit akoor a Gabié az lesz, hogy ő lesz a legjobb : ) A show meg majd jön magától...Drukkolunk!

    válasz erre...

  • Gerry 2014.09.04.   12:35

    Gerry

    Bár totálisan outsider vagyok, az én véleményem, hogy a hosszútávú siker kulcsa a versenyző életének kiegyensúlyozottsága. Szerintem már igenis, most el kéne kezdeni építeni a "Gabi brand"-t, és kőkeményen hajtani a szponzorokat, hogy pont 2016-ban ne azon kelljen görcsölni, hogy "érdemes e kiutazni vagy sem".....bár nem vagyok profi, de nem hiszem, hogy egy versenyző teljesítményének ez jót tesz. Hatalmas érték van Gabiban és ez csak akkor fog tudni kiteljesedni, ha megfelelően van menedzselve, mert ha nincs körülötte nyugalom, előbb utóbb úgy is meglátszik majd a teljesítményén....és valljuk be, talán ez a mi szeretett sportunk Achilles-sarka is...nem tudjuk "eladni" magunkat...GO GABI, GOOOO :)

    válasz erre...

  • kutya 2014.09.03.   20:38

    kutya

    Jo tanacsokat szivjuk magunkba. De tenyleg. Majd Eraval is akarok beszelni errol. A lenyeg szerintem hogy fejlodes legyen, es ebben Gabinak igaza van, top10-en kivul beerni Hawaiion gyakorlatilag egy charity. Nyomod a showt a WTC-nek, es.nullat keresel, mellette meg ha edzod is kimegy belefaj par millaba a felkeszules es a reszvetel. No, ezt biztosan nem fogjuk csinalni. Ertem a tapasztalat szerzest, de azert a nehezen megkeresett lovet 100%-ban visszatolni vilag vegi versenyekbe nem tul kifizetodo. A boxolokat is felepitik. Szerintem fokozatosan kell feljebb lepkedni, hogy pozitiv elmenyekkel tanuljon a versenyzo. Ahany haz, annyi szokas :)

    válasz erre...

  • csokebalazs 2014.09.03.   20:28

    csokebalazs

    Csabi, Ha nem vagy Hawaii top10- ben kulcsfontosságú,hogy hogyan építed fel az éved. Ahogy mondtam, ma már kijutni Hawaii egy nagyon nagy és speciális dolog. Ezt előre tervezni és gyakorolni ( pl. egy oda - vissza Ironmant menni 2-3 hét ), szerintem már most is lehet kezdeni. Hiszen pl. egy ilyet szinte biztos, hogy mindenkinek tudnia kell, ha nem akarsz Hawaii előtt pontokért rohangálni. A másik, pedig hogy minél hamarabb elkezdeni nagy WTC-s versenyeken menni. Tapasztalatból mondom, hogy nagyon nagy különbség tud lenni két hosszútávú verseny közt. A WTC ezért is akarja, hogy minél kevesebb pro verseny legyen, mert - valljuk be- az olyan versenyek mint pl. Melbourne teszi izgalmassá a sportot kivülről, és mint versenyző ott lehet igazán felmérni, hogy hogy is állunk. Ilyen versenyeken menni fiatalabb korban szerintem nagyon kifizetődő késöbb. Itt el lehet csípni egy- egy kis rész sikert, .( pl. elúszni, vagy elbringázi kicsit ) amivel biztos be kerülsz a versenyösszefoglalókban. Aztán ha véletlen nyersz és megvan a HAwaii slot, csak vissza kell írni,hogy nem kéred. Nagyon fog örülni Neki valaki:)

    válasz erre...

  • kutya 2014.09.03.   19:15

    kutya

    Hello Bala! Orulok hogy egy autentikus szemely hozzaszolt. A Hawaii resz nem veletlenul provokativ. Egyelore megy a szemezes vele, de meg a kello alazattal tekintunk ra. Az imidzs dolog elgondolkodtato. Gabi vedjegye lehetne mondjuk a csondes gyilkos. Silent killer :) vagy esetleg amit egyik amatorunk mondott Nagyatadon, hogy ugy fut mint egy kiscsiko: the colt. Ez sem rossz :) A viccet felreteve, azert bizom benne, hogy ha valaki mondjuk top3 lesz Hawaii-on, annak a teljesitmenye miatt lesz tamogatoja, es nem az szamit hogy mekkora a dumaja, vagy jol all-e a seroja. :)

    válasz erre...

  • csokebalazs 2014.09.03.   16:54

    csokebalazs

    Sziasztok, Csabi írása remek és úgy gondolom, hogy Gabi szakmailag jó kezekben van.. viszont amit én hiányolok, hogy talán kevesen látják azt, hogy ahhoz, hogy ma valaki sikeres Ironman versenyző legyen több kell mint a pályán jól menni. Ez sajnos vagy nem sajnos, nem akarom megítélni, de tény, hogy ma a hosszútávú triatlon egy üzlet (is). Nagyon fontos lenne,hogy egy versenyző ne csak fizikálisan legyen jó erős, ilyenből rengeteg van. De emellé fel tud mutatni valamit ami miatt a szponzorok és a többi amatőr versenyző kedveli illetve fél néz rá. A legjobb példa erre Chris McCormack aki nemcsak remek versenyző, de olyan branded épített fel magából ahol a szponzor szerződésekre Ö írta az összeget. Az is talán érdekes lehet, hogy Ö is az Ironman versenyek miatt lett az aki, és ma mégis a Challande sorozat egyik arca és úgy tudom, valamilyen szinten részesedése is van benne. Mivel ez nem egy állami támogatású szakága a triatlonnak, úgy gondolom, hogy egy versenyzőnek nem csak a pályan elért eredményeiben kell fejlödni és előre lépni, hanem nagyon fontos, hogy megértse a hosszútávú profi triatlon minden oldalát, hiszen itt a sikerhez vezető út nagyon bonyolult és összetett.

    válasz erre...