Klubcsapat OB, Tiszaújváros Hír

Ebben az évben május 21-én rendezték meg a klubcsapatok országos bajnokságát. Ez egy rendhagyó esemény a triatlonos naptárban, hiszen nem egyéni küzdelemről van szó, hanem a csapatok tagjainak egymást segítve kell a lehető leggyorsabban a célba jutni. A gárdák 3-5 fővel indulhattak és a 3. célba érkező ideje volt a csapat hivatalos versenyideje. A rajtok egységenként külön-külön, 2 perces eltéréssel voltak. A szabályok értelmében a csapatok egymással nem bolyozhattak, nem segíthették egymást, csapaton belül viszont bármilyen segítségadás megengedett volt, tehát tolhattuk, vonhattuk egymást, ha épp ez volt a leggyorsabb.

A helyszínen remek szervezés, gördülékeny lebonyolítás és 28 fok fogadott minket. Ez utóbbi igencsak megkeserítette mindenki életét, ugyanis ez a hőség füllesztő, párás levegővel társult. Az amatőr férfi csapatok rekord számban, pontosan 14 csapattal képviselték magukat. Én a Gödöllői Sport Klub ’A’ csapatában indultam. A kvintettünk gyakorlatilag debütálónak számított, hiszen együtt még nem indultunk ilyen formán sehol. Hárman már vettünk részt korábban ezen az eseményen, de ketten teljesen újnak számítottak, még Tiszaújvárosban sem jártak ezt megelőzően. Egyesületünk sem indított még soha csapatot, ennek ellenére bizakodva, érem reményében szálltunk harcba, illetve először vízbe.

A mi alakulatunk 15:12-kor vágott neki a 750 méter úszásból, 20 km kerékpározásból és 5 km futásból álló távnak. Úszáson jól haladtunk az előre megbeszélt tempót maximálisan sikerült betartani és alig 11 perccel a rajt után már a depóban „öltöztünk” kerékpározáshoz. Gyorsan összeálltunk és máris 40km/h feletti sebességgel haladtunk az egyenes szakaszokon. Sűrűn váltottuk egymást elöl, így könnyítve meg a haladást. 15km-nél Virág Márton még ment egy hatalmasat aztán feltolta az épp leszakadó csapattársat, majd ő elkészült az erejével és befejezte a versenyt. Az utolsó méterek így Szente Danira maradtak, aki emberfeletti tempóban, enyhe szembeszélben 45-ös tempóval vezetett be minket a depóba. Futáson maradtunk hárman: dr. Galamb Gábor, Fasimon Tamás és én. A taktika jól működött, mindenki a megbeszéltek szerint hozta az elvárhatót. Az utolsó etapot 19 perc alatt nyomtuk le és értünk a célba 1:03:04-es idővel. Ám az izgalmak csak innen jöttek, ugyanis a célban az órát az utánunk rajtoló elit csapatokhoz igazítva lenullázták. Maradt a számolgatás és reménykedés. Ki mennyivel indult utánunk, vagy előttünk, mennyit mértek, hogyan állunk? Az utánunk következő esélyes csapatok rendre lassabb időket jöttek nálunk, reménykedtünk. A tavalyi versenyben eredményünkkel arany várt volna ránk. Végül kiderült: ezüst! Az előttünk rajtoló Budaörsiek megállíthatatlanok voltak és megérdemelten szerezték meg a győzelmet, melyhez ezúton is gratulálok! Szomorkodni azonban semmi okunk nincsen, hiszen elmondhatjuk magunkról: elsőre második!

Élményteli remek verseny volt szép emlékekkel. Köszönet a szervezőknek, a résztvevőknek és a az ellenfeleknek a szép délutánt!