Menü

2017.06.29.     Hozzászólás 0

A triatlon öl, butit, nyomorba dönt. Vagy mégsem?

A legtöbb családos triatlonosnak talán nem ismeretlen a szituáció, amikor újonnan választott őrületét környezete először múló hóbortnak, később valamiféle vírusnak tartja. Ebben a stádiumban gyakoriak a lesajnáló megjegyzések, úgy mint, „mit nevetteted már ki magad ebben a korban?”, vagy „hogy nézel ki abban a cicanadrágban?”, „minek mész már megint kerékpározni? Foglalkoznál a gyerekkel többet”, és satöbbi.

20170625_15051243.jpg


Aztán amikor kiderül, hogy kapuzárási pánikból, életmódváltásból, vagy csak a társaság miatt elkövetett sportválasztással bekapott vírus nehezebben lesz kirúgható, mint azt a „fertőzött” hozzátartozói gondolták, jönnek az újabb feszültségek. „Semmit sem csinálsz itthon!”, „állandóan csak azok a hülye triatlon versenyek!”, „nincs egy hétvégénk, amikor csak mi – ketten – hárman – négyen – elmennénk valahova!”.

Ahogy az én kis szenior soromat, a MÓCSINGOKAT elnézem, ezek a stádiumok jó pár versenyzőnél előjöttek. A sok aggodalom, ami ezzel kapcsolatban megfogalmazódik többnyire alaptalan, szépen sorjában tisztáznám is őket.

 

Jó-e a triatlon a szívnek? Az Ironman nem feltétlenül, főleg akkor, ha nem oda való tudással akarja valaki megcsinálni. Erre vannak kutatások, nem részletezném. A féltáv, rövid táv, sprint táv már nem képvisel olyan teljesíthetetlen kihívást, amihez „születni kellene”. Egy folyamatosan edzésben lévő sportoló akár egy év felkészüléssel teljesíteni tudja. A kardiológiai vizsgálat időről időre elengedhetetlen, de szerintem ez nem triatlon kérdés. Minden sportolónak és nem sportolónak alapvetőnek foglalkoznia kellene a szívével. Én azt szoktam erre mondani, hogy ha valaki semmit sem sportol, akkor a civil életben egészen biztos gyakrabban éri „lepuhult” testét olyan inger, ami szív és keringés szempontjából túlságosan megterhelő. Lehet ez egy liftkarbantartás, amikor fel kell menni a 6ikra, vagy egy kiadós túra a gyerekkel, vagy csak egy baromi meleg nyári nap, amikor valami aktivity van. Nos, egy edzett sportolónak, legyen az akár 60 éves, ezek meg sem kottyannak. Az átlag magyar sajnos ezt nem mondhatja el magáról.

Mi a helyzet az ízületekkel? Mi lenne? Az úszást még ma is felírja az orvos, ha valami ízületi probléma van, de a mozgás fontos. A kerékpározás konkrétan az ízületek barátja. Egy nem túl nagy mozgásterjedelmet kívánó mozgás, ami az összes alsó végtag ízületet „beolajozza”. A futással már természetesen lehetnek gondok, de itt legtöbbször azt látom, hogy akinek fáj, annak nem túlterhelés okozta fájdalmai vannak. A túlsúly, a rossz futómozgás, a kritikán aluli állapotban lévő törzs-izmok sokkal inkább okai a lábízületek túlterheléseinek. Az ilyen versenyzőket először rendbe kell rakni, és utána terhelni. Illetve fokozott figyelmet szentelni a fogyás elősegítésének.

Az utóbbinál azonnal előjön a táplálkozásbeli szemléletváltás. Egy triatlonnal fertőződött egyén sokkal inkább fogékonnyá válik a táplálkozás-élettan vívmányainak követésére. Egyszerűen nagyon úgy tűnik, hogy átfordul az elme, és fontosabbá válik az esti fagyizásnál, sörözésnél a tápanyagok tudatosabb bevitele. Csapatomban ma már az a menő, aki chia pudingot tol, meg magas fehérjetartalmú fehérjét vacsorázik. Kétszámjegyű fogyásokat látok fél éven belül, és kivétel nélkül mindenki teljesíteni tudta az általa kitűzött távot a Keszthely Triathlonon.

A család bevonását a businessbe, kulcs tényezőnek látom. Ahol a gyerek is lejön, sőt az asszony is, ott nem kell többé magyarázni, hogy miért csinálja öreg fejjel, miért kel fel 5kor hétköznap, és megy úszni. A gyereknek apu követendő példa lesz, a versenyek nem végigszenvedendő napok lesznek, hanem családi programmá konvertálódnak. Verseny után ezek a családok nem hazarohannak, hanem strandolnak, megvárják az eredményhirdetést, főleg, ha apu érdekelt. Klub szempontból különösen üdvözítő ez, hiszen olyan gyerekeket kapunk, ahol a szülőt már nem kell meggyőzni, a gyereket nem lehet levakarni, a vírus már hamar beette magát.

A triatlonnal egy gond van mégis. Ez pedig az, hogy ahogy az angol mondja, tipikus „lifestyle” sport, azaz, aki ezt választja, az elveszett. Az élete fog a továbbiakban arról szólni, hogy heti 10+ órát edz, baromi jó helyeken versenyez, és még egy edzőtábort is képes végigvigyorogni. Viszont sajnos emiatt, ha nem akarunk családi perpatvart, a többi „hobby” már nem fér bele. Haveri focitorna, kosarazgatás, golfozás, vitorlázás nehezen összehozható a folyamatos edzésekkel, illetve az már valóban a maradék időt veszi el a családtól, ami sporttól független időtöltéssel telhetne. Ezek a pihenő időszakban mehetnek, egyébként picit félre kell őket tenni, és akkor nincs vita.

Vagy legalább is kevesebb.

Szponzorok

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.