Anyaméh, zónák és méltóság

Közel két hónapnyi felkészülési időszak van a hátam mögött a legutóbbi bejegyzésem óta és ha visszagondolok erre az időszakra, akkor inkább a lúzerkedéseim jutnak eszembe, mintsem a "defaszaedzésvolt" élmények - pedig azért ez utóbbira is volt példa.

A negatív élményekhez köthető momentumok nagyjából ezek voltak:

- hajnali indulás előtti utolsó guminyomás ellenőrzésnél elszálló belső, pótbelső kilométerekkel arrébb.

- edzés közben lemerülő sportóra

- úszás közben széteső úszószempa

- E2 zónában futásnál előtörő szapora

- tekerésnél elérhetetlennek tűnő pulzuszónák

Az anyaméh nyugis, de az út odáig kemény

Azért is választottam újra a nagyatádi ExtremMan-t célversenynek, mert a gyékényesi bányatóban úszás felér egy "vissza az anyaméhbe" élménnyel - na persze, csak miután letisztult a menet a kezdeti heringparti után, ami egyébként - maradva a megtermékenyülés analógiánál - még olyan, mint a spermák küzdelme a petéért.

Kristálytiszta víz, már-már félelmetes mélységig hatoló látótávolság, kellemes madárcsicsergéssel. Ehhez képest edzéseken gyakran érzem magam úgy, hogy felborult a raftunk a gátrobbanásban elszabadult Moldva vérmes sziklái között, vagy hogy barlangi búvárkodás közben beszorulok egy szűk átjáróba, 10%-nyi oxigénkészlettel (sosem búvárkodtam, de ilyen lehet).

Amikor nem számít a légzéssűrűség, még egész jól megy a dolog, de ha előkerül az ötös levegővétel, végem. Eleve, anno kenusként örültem, hogy egyáltalán tudok víz alól előbukva jobb oldalra levegőt venni, az utóbbi két-három évben kezdtem csak erőltetni a mindkét oldalra fordulást. A mai napig, ha balról veszek levegőt, az érzésre csak kábé 70-80%-os hatásfokú a jobbról levegővételhez képest.

Kép forrása: Mozgásvilág.hu

Így telt a február (edzesnaplo.mozgasvilag.hu)

A tökéletes úszószemüveg nyomában, pici pöcök a medence alján

Amúgy is terveztem már egy új úszószempa beszerzését, de pár hete kényszerűségből hirtelen kellett lépnem, mert otthon hagytam a már meglévőt. Nem volt nagy beruházás a 2000 Ft-os Spokey Breaker, de ahhoz képest nagyon jó volt párátlanságból és szigetelésből. Azt vásárlás után vettem csak észre, hogy nem volt a dobozban a három méretű orrnyereg adapter és miután visszamentem, nem biztos, hogy a megfelelőt adták. Úgy-ahogy passzolt, de elég bután, ezért előfordult, hogy két „százméter” közti 20 másodperces pihenőben levéve szétesett és mehettem a víz alá apró pöcköt keresni, ahelyett, hogy pihentem volna.

Ha kerestél már apró pici pöcköt a medence alján, oxigénhiányos állapotban, tudod miről beszélek.

Nem akarom lehúzni, mert ha keskenyebb orrom lenne, még mindig ezt használnám. Most egy Speedo Futura Biofuse-zal próbálkozom, ami elsődleges szempontomnak, a színezésmentes lencsével és széles látómezejével abszolút megfelel. Kényelmes is, bár a vízzáró képességét még nem sikerült kimaxolnom és párásodni is jobban párásodik, mint vártam (ez utóbbi jelenséggel kapcsolatban egyébként nemrég Kropkó egyik írása ábrándított ki, mert neki sem volt szerencséje abszolút páramentes úszószemüveghez).

Tegyük helyre a zónákat

A munkába bringázás mellett egyre hangsúlyosabb hétvégi tekerések is felkerültek az étlapra, nem ritkán futással kombinálva.

Az egyik reggeli melóba tekerésbe bele kellett volna csempésznem 3x8 perc intenzív tekerést, de sajnos be kellett látnom, hogy a közlekedési lámpák és a forgalom többi résztvevője miatt ez kivitelezhetetlen. Kénytelen voltam bevallani Nándinak is, hogy az időm ilyenfajta spórolása nem működik, úgyhogy muszáj lesz a hétvégéken több időt szánnom bringázásra, vagy akár még a reggeli beutazás előtti időben kell megoldanom.

Kép forrása: Mozgásvilág.hu

A versenyig még van min fejleszteni - a kamásli márkájának kitalálója jutalmat kap :)

Most már, hogy egyre hamarabb világosodik, melegebb is van, szívesen megyek távolabbi vidékekre is, amire azért is szükség van, hogy ne unjam magam halálra az útvonal változatlansága miatt. A XVII. kerület széléről jó útvonal a Nagytarcsa - Isaszeg - Pécel kör (itt nemrég aszfaltozták újra az utat és nagyon fain), vagy tovább Dány, Zsámbok irányába.

Az egyik EX-zónás edzésnél hegymenetben, az ájulás szélén köptem ki a tüdőmet, hogy elérjem a szükséges pulzusszámot, de az istennek nem jött össze. Annyira amatőr vagyok, hogy

számomra újdonságként hatott, hogy bringán alacsonyabb pulzustartománnyal kéne számolni,

de most legalább egy életre megjegyeztem (egyébként Nándi módosította is a bringás pulzuszónáimat az edzéseredményeim alapján).

A bringás utazósebességem viszont aggasztott egy picit, mert alig 24-25 km/h átlagsebességeket mértem 3-4 óra tekerés után, Igaz, jó öreg feltuningolt Atala bringám és a terepviszonyok is különböznek attól, ami majd a versenyen vár rám és Nándi is megnyugtatott, hogy ez a felkészülés ezen szakaszán és ilyen időjárási körülmények mellett rendben van.

Futáshoz már nem kell kesztyű

A Suunto R2-t ünnepélyesen leváltottam a végleges sportórámra, egy Garmin fénix 3-ra. Nehéz nem ódákat zengenem róla. Imádom, pedig nem is volt alkalmam még minden (számomra fontos) funkcióját kipróbálnom, ezért folyamatosak a kellemes meglepetések. A legnagyobb segítséget a lépésszám beállításában adta legutóbb, mert elég fejlett futótechnika elemzést ad futás közben.

Számolom a lépéseket

Nándi jelezte már régebben, hogy a lépésszámom elmarad a kívánatostól. Komolyan meg kellett magam erőszakolni, hogy megközelítsem a kívánt lépéssűrűséget, úgy éreztem magam, mint azok a törpelábúvá öncsonkított japán nők, akik millimétereket csoszogva tudnak csak haladni, mert náluk az dívik.

A fénix 3 rezgős metronómjával és a lépésszám, függőleges oszcilláció, talajérintési idő és a jobb- és bal lábam közötti eltérés kijelzésével elég nagyot fejlődtem ezen a téren, mármint a kívánt lépésszám elérésében.

Kép forrása: Mozgásvilág.hu

Köszöntöm az új "gear"t és az egyik legfontosabbat az imádott funkciói közül

Virtuális versenyhangulat

Érzésre bíztatóak a kerékpár utáni kombi futások, az ilyen edzések alatt mindig odaképzelem magam Nagyatádra, hallom a szpíkert és a többi versenyző lihegését is. Az egyik 20 kilométeres munkából hazafelé futás alkalmával tényleg jó lett volna, ha a versenyen vagyok, mert akkor

a kihelyezett toi toi megmentette volna a méltóságomat

- de legalább az 1000 forintos aldis futókesztyűmet, amit kénytelen voltam feláldozni a higiénia oltárán.

Megyünk tovább

Az edzésszám tekintetében egyébként elég lazának éreztem az elmúlt időszakot. Ebben persze benne van egy hét síelés, az ütemezett pihenőhét és az is, hogy Nándi ügyel arra, hogy a családomra is maradjon idő. Az elmúlt egy-két napban nyomi voltam, valami bujkált bennem és épp egy tégla edzést nem voltam képes ezért teljesíteni, amire pedig kíváncsi lettem volna (gondolom lesz még rá lehetőségem bőven). Alapvetően csak felesleges hisztériának tartom a bioritmus megzavarásával vádolt óraátállítás körüli mizériát, ám a hajnali ébredésre - ami eddig is pöccre igénybe vette a tűrőképességemet - lehet negatív hatása pár napig.

Jöhet a folytatás...

Erdélyi Nándi, az ENSPORT sportszolgáltató fővezére (a továbbiakban csak Nándi, vagy edzőbá\') és a főnököm (az az isten) lepaktáltak, hogy rajtam fogják kipróbálni Nándi edzői tehetségét és majd én jól beszámolok róla. A beszámolók alapján pedig mindenki eldöntheti (és számomra is világos lesz), hogy megéri-e, illetve miért éri meg szakértő segítségével készülni (nem csak hosszú távú versenyekre).
 
 
ENSPORT