Menü

2014.01.10.     Hozzászólás 6

A helyes sí-kanyartechnika

A Magyar Sí Szövetség szövetségi kapitánya megmondja a tutit...


Szerettük volna egy szakértőtől megtudni, milyen a helyes kanyartechnika síelésnél, ezért megkértük a Magyar Sí Szövetség kapitányát, Kovács Barnabást, hogy az alábbi profi síelők kanyartechnikáját elemezze ki nekünk.

 

Kathrin Zettel

Az első képen Kathrin Zettel osztrák versenyző nő óriás műlesikló jobb kanyarja látható. Zettel a kanyar közepét közvetlen megelőző pillanatban, az ún. legnagyobb nyomás fázisához ér. Csipője a kanyar közepén, lábai a külső íven, súlypontja a kapu vonalán belül halad. Mindkét síjét terheli (ami a mai modern síelésben alapvető), de a sík által felvert hó azt mutatja, hogy az ívbelső síje erősebben terhelte, ami nem ideális. Ezen a meredekségen az ívkülső és ívbelső sík ideális terhelésének aránya nagyjából 65-35%.

 

Sara Hector

A kék lesiklóban közlekedő svéd Sara Hector bal kanyarja jól elkapott felvétel, testtartása ideális, a csípő és a súlypont az belső íven mozog, a külső sí jól megtámasztva, a felsőtest a lejtő esésvonalában áll, mindkét kar elől, ami a középhelyzet folyamatos fenntartását segíti. Az ívbelső sí is erősen élére állított, de terhelésének aránya megfelelő. Erősebb arányú terhelése esetén a cipő csattjai elcsúsznának a havon, kiemelnék a versenyzőt a támaszpozícióból, megszűnne a hókontaktus, ennek következtében a versenyző elesne.

 

Benni Raich

A Val d'isere-ben 11-es rajtszámmal műlesikló osztrák Benni Raich szlalom kanyarja oktató filmbe illő. Szinte egyformán terheli mindkét síjét, a kanyar közepén, a stanglival való ütközéskor a csípője és a felsőteste a kanyar belső, rövidebb ívén, a stanglin belül halad a lécek alig a stangli mellett. Az ütközés a védett alsó lábszárral történik, a felsőtest egyenesen az esésvonalban áll, dőlése szinte megegyezik az alszár dőlésével, az ívkülső kar természetesen tartott, a botot tartó kézfejet védő műanyag is a stanglin belül hárít.

 

Victor Muffat-Jeandet

A negyedik képen sikló Victor Muffat-Jeandet francia versenyző Val d’isere-i óriáskanyarja látható. A felvétel pillanatában a jól megtámasztott ívkülső sín van a terhelés, a belső kissé elemelkedik a talajtól - jóllehet, ezt a testtartás nem indokolja, sokkal inkább a talaj egyenetlenségének következménye lehet. A felsőtest, a karok tartása ideális, a csípő a rövid íven - ahogy a "nagykönyvben" meg van írva.

Minden szereplő világklasszis alpesi versenyző, mozgásuk, tartásuk alapjaiban hasonló, náluk nehezen lelhető föl látványos technikai hiányosság.

 

Ami mindegyik képen megfogható:

1. A síelő a sí közepét terheli - a lejtőn ezzel a terheléssel siklik a sível együtt lefelé, követve a lejtő dőlésszögét.

2. nem maradhat le róla, mert abban az esetben hátra kerül a súlypont, a síelő elveszti a kontrollt a síje fölött - gyengébbek fenékre ülnek

3. A kanyarban a súlypont és a sílécek két egymásba fonódó nyolcas sorozatát írják le, ahol a hasasabb nyolcasok a síléc nyomvonalát, a "soványabbak" a súlypontét mutatják.

4. A felsőtest és az alszár szinte párhuzamosan dől előre, és ez a tartás a kanyar teljes hosszában jellemző. A kezdetén kissé jobban, a közepén középen, a vége félé kissé hátra kerül a terhelés, de a tartás egészében változatlan. Ehhez komoly testi erőre van szükség, a has, a hát, az oldal izomzat, a combhajlítók és combfeszítők, a mell-, a váll- és a kar izomzata is szinte folyamatosan tónusban van, a németek ezt "Körperspannung"-ként aposztrofálják.

5. A karok minden esetben előre tartva segítik a felsőtest középhelyzetben tartását - ha elhagyjuk hátra a karokat, ezzel együtt jár az un. "rücklage", azaz a hátra kerülés, a kontroll elvesztése, a kanyar indításának késése, rosszabb esetben a hanyatt esés.

6. A sík viszonylag nyugodtan a völgy, azaz az esésvonal irányában egyenesen tartott felsőtest alatt kanyarodnak az íven, a felsőtest (a képeken láthatóan a stanglikkal szinte párhuzamosan) áll, a fej emelt, és a siklás irányába néz - előre.

Ezek az ismérvek az összes felvételen egyöntetűen követhetők.