Csipán is áthatoló elszántsággal Hír

Nyakunkon a costa rica-i Világbajnokság, ideje összegezni, hogyan is állunk...
- eltörtünk már egy egész csapatra való lapátot, de szerencsére van még, illetve javítjuk, amelyiket lehet...
- éles helyzetben is bizonyítottuk az életmentési képességeinket, mentettünk pórul járt csapatokat és egyszer még saját magunkat is (bár sajnos két bal-lábas cipőnek azóta sem leljük a nyomát)
- kaptunk egy nagy halom szurit, hogy az egzotikus nyavajákkal szemben ellenállók legyünk... fájt
- megszereztük a vízumot az Egyesült Államokon keresztül való utazáshoz... igaz, erről kiderült, hogy nem is igazi vízum, de azért jó lesz
- bizonyossá vált, hogy a VB-n tényleg sátorban leszünk elszállásolva, a dzsungel közepén, de legalább lesz WiFi :)

Három hét múlva indulunk Costa Rica-ba, a 2011-es Rafting Világbajnokságra. Egyre elszántabban szállunk vízre minden edzés alkalmával, még ha ezt az elszánt tekintetet a vasárnap reggel 8-as edzés elején még némi csipa el is takarja.

A felkészülésünk utolsó két hónapjában négy vadvízi hétvégét iktattunk be, amiből kettő versenykörülmények között zajlott. Az egyik ilyen helyszín volt Lipno (Csehország), ahol a jövő évi Európabajnokságot is rendezik majd és ahol egy évben csak egy alkalommal nyitják meg a víztározó csapjait - lévén egy bazinagy mesterséges gát tartja a nemkicsi tó vizét kordában. Ez a pár nap így igazi népünnepélynek számít a cseheknél (plusz nem kevesen jönnek külföldről is), elözönlik a folyót a legkülönfélébb vadvízi sportolók. Számunkra azért volt igazán értékes ez az esemény, mert a folyó ereje megközelítőleg akkora, mint Costa Rica-ban lesz. Kevés ideig tartották nyitva a tározót, ezért sietnünk kellett, hogy megfelelően ki tudjuk használni a rendelkezésre álló időt.

Napi 3-4 alkalommal végigverettünk a 20-25 perces pályán, gyakoroltuk a nagy hullámokat, a nagy hullámok hátán lévő még nagyobb hullámokat és a vízeséseket. Szabályosan látni lehetett, ahogy a folyó helyenként meghajlik, meredekebbé válik, majd még meredekebbé, akár egy hullámvasúton. Mivel az év nagy részében itt csak jelentősen kisebb a vízhozam - ezáltal a meder is keskeny -, olyan érzés volt, mintha egy szűk erdei gyalogösvényt elárasztana a vízözön, a sziklák mellett még a folyó közepén álló fákat is kerülgetni kellett. Az edzésekre fordított sok energia a versenyfutam kárára ment, plusz szerencsénk se nagyon volt. Míg az edzőfutamokon versenyképes idővel száguldottunk le a pályán, addig az éles menetben tört el lapátunk, illetve sikerült fennakadnunk afölött a zúgó fölött, ahol nagyon nem szerettünk volna. Na itt esett meg a nagy eset, hogy egy másik csapatnak köszönhetően hanyatt dobta magát a hajónk, így mi is dobtunk egy hátast a vízbe. Legalább élesben kipróbáltuk a hajóvisszafordítást és a legénység összeszedését... végülis azt bravúrosan megoldottuk :)

Legutóbbi alkalommal Trnavka-ban (szintén Csehország) jártunk egy szintén mesterséges gáttal száblyozott folyónál. Trnavka nagy mumus volt számunkra mindig is, mert általában ezen a folyón próbáltuk ki először az új legénységünket. Na, most a már végleges VB-csapattal álltunk oda és szintén a versenyeredmény kárára, de nagyon sokat gyakoroltunk. Amíg az előző években itt egyszer sem sikerült a teljes szlalompályát teljesítenünk, úgy idén már nem az volt a kérdés, hogy bevesszük-e a kapukat, hanem az, hogy mennyire gyorsan, precízen.

Nagyon jó látni azt is, hogy a Kanyon Raft Ladies ebben az évben szintén nagyon komolyan veszi a felkészülést és ez a vadvízen is meglátszik. Így amellett, hogy erősen összpontosítunk a kitűzött feladatunkra, a lányok jó szerepléséért is nagy reményekkel szoríthatunk.

Már csak három hét és az elszántság egyre erősebb valamennyiünkben. Szemmel is látható és a számok alapján is érezhető az a jelentős fejlődés, ami az elmúlt egy év felkészülése alatt a csapaton végbe ment és ugyanez érvényes nem csak a férfi-, de a lánycsapatra nézve is.