Másvilág – Kerékpártúrás tapasztalatok Hír

Tankó József
Tankó József
2009/07/10
Tovább tekertünk. A levegőben a folyó friss illata keveredett valami édeskés aromával, a bogarak folyamatosan a képembe csapódtak, miközben a szántóföldek, és az erdők szegélyezte úton suhantunk az Alpok keleti nyúlványai mellett. Nagy volt a nyugalom, de mégis furcsa valami…
Hirdetés


Hajnali pára még felfelé szállt az osztrák szántóföldekről, amikor „hajnali” 9-kor nekivágtunk a túrának.  Szerencsére kellemesen meleg napnak ígérkezett, a pólóm gombjait is lassan lejjebb engedtem, miközben az első nyugodt tempójú kilométereimet teljesítettem. Élveztem a tájat, a jó minőségű utakat. Próbáltam egyenletesen tekerni, optimálisan beleadni az erőt, mert ritkán tekerek 120 kilométert egy nap alatt.  Tudtam, hogy kellő akarattal, ezt az amatőr bringásnak végtelennek látszó távolságot, még, ha gyönyörű látványosságokkal is van kikövezve, teljesítenem kell, és nem kételkedtem benne, hogy sikerülni fog. Az út során a táj szépsége mellett több érdekes, számomra az újdonság erejével ható dolgot tapasztalhattam meg, amire nem is számítottam.


Szenttgothárd
 

Folyamatosan beszélgettünk a tekerés közben, jól éreztünk magunkat –jó emberekkel, jó helyen ez nem nagy bravúr!- Többször megfeledkezve magunkról egymás mellett, egy egész sávot elfoglalva haladtunk, nem túl szabályos módon. Ennek ellenére Imre – a jófej túravezetőnk-, nem utasított rendre, sőt, nyugalomra intett, mint mondta: nem lesz gond. Így tovább tekertünk. A levegőben a Rába folyó friss illata keveredett valami édeskés aromával, bogarak folyamatosan képembe csapódtak, miközben a szántóföldek, és az erdők szegélyezte úton suhantunk az Alpok keleti nyúlványai mellett. Nagy volt nyugalom, de mégis furcsa volt valami. Az autók folyamatosan jöttek, és mentek el mellettünk. És egyszer csak bevillant: nincs süketítő dudaszólam, életveszély, és még a jó édes anyám sem csuklik. Meglepő volt, de könnyen hozzá tudtam szokni. Senki nem tekerte le az ablakot, hogy biztasson minket ékes anyanyelvén, nem szorítottak le a saras, gazos árokba, és nem nyomtak padlógázt, azért, hogy teli füstöljék előttünk a levegőt.

 

 

Fura érzés volt végre megtapasztalni, hogy figyelnek ránk, és félelem nélkül élvezhetjük a kerékpározást, és egymás társaságát. Remélem, ezt az élményt saját, munka utáni délutáni agytisztító tekeréseim kapcsán is átélhetem!

 

Hirdetés