Menü

2012.06.13.     Hozzászólás 5

Az olimpiai lánggal futni - interjú Kiss Mirellával

Kis Mirella ideiglenesen lebénult deréktól lefelé, és a mai napig tart a felépülése. Ennek ellenére maratonokat fut, verseket ír, és doktori iskolába jár.


„Egy kullancs csípése miatt deréktól lefelé teljes lebénultam. Szerencsére ez gyorsan elmúlt, de fél évig alig bírtam járni.”

Kis Mirella 36 éves író, költő és nem utolsó sorban maratoni futó. 2008-ban egy kullancs megfertőzte Lyme-kórral, melynek köszönhetően ideiglenesen lebénult deréktól lefelé, és a mai napig tart a felépülése. Ennek ellenére maratonokat fut, legutóbb Milánóban teljesítette sikerrel a 42 km-es távot, verseket ír, verseskötetet jelentetett meg és doktori iskolába jár.

 

 

Hogy történt az eset a kullanccsal?
2008. augusztusában Erdélyben voltam, amikor megcsípett a kullancs. Augusztus 18-án kerültem kórházba, ahol egy hetet töltöttem. Deréktól lefelé teljesen lebénultam, de ez szerencsére hamar elmúlt.

Mi történt pontosan?
A kór két idegpályát érintett. Az egyik a csípőmtől lefelé a jobb lábamba futó, a másik egy, a hátam bal oldalába menő pálya volt. Fél évig irtózatos fájdalmakkal éltem, járni alig tudtam.

Hogy sikerült túl lenni rajta, mi tartotta benned a lelket?
Egyértelműen a futó barátok. Többen éjjeli műszakot tartottak, fogták a kezem, főztek rám, specialistához vittek, vitamint és gyógyszereket hoztak. Iszonyú amit tőlük kaptam. Nem is gondoltam, hogy a világban van egy ilyen jól működő mikrotársadalom, akik ennyire segítenek egymáson, kitartanak egymás mellett. Ráadásul ekkor még alig ismertek, hiszen alig két éve futottam.

Mekkora fájdalmaid voltak?
Eleinte akkorák, hogy mindenre gondoltam, még a halálra is. Aztán szép fokozatosan csillapodott. Olyan ez, mintha egy kilométert kellett volna milliméterenként megtennem a gyógyulásért. Sok türelmet és kitartást igényelt a folyamat.

 

 

Sikerült a kilométer végére érned?
Még nem teljesen, ma is, ha fáradt vagyok a terhelés hatására lezsibbad a jobb lábam. A hátam is szokott ilyenkor fájni, de már nem annyira, mint kezdetben. Az orvosok azt mondják, fel fogok épülni, csak azt nem mondják meg mikor. Járok kontrollra, masszázsra, szedek vitaminokat, hogy erősebb legyen az immunrendszerem és nem adom fel. Ennél többet nem tehetek.

Hogy tértél vissza a futáshoz?
Lépésről lépésre. Először 200 métert, majd 300-at tudtam futni. És egyre többet. 2010-ben pedig lefutottam a maratont. Ennek az utolsó 10 km-re borzalmas volt, de megérte. 3:31-et sikerült teljesítenem, séta nélkül, noha úgy tervezetem, hogy 30 km után sétálni fogok. Akkor annyira megerőltettem magam, hogy utána egy hétig csak színleltem a járást!

3:31? Az nem rossz idő még extra fájdalom nélkül is! Ehhez kell ám kitartás és céltudat, azt hiszem ezek a tulajdonságaid tettek Téged az egyik magyar fáklyavivővé. Hogy történt?
Mindig is nagy álmom volt az Olimpia. Egy kolléganőm, aki tudott erről, nevezett be, de nem gondoltam, hogy én leszek az egyik kiválasztott. El sem tudom mondani, mennyire örülök ennek. Sokszor könnyes szemmel gondolok erre, nem tudom, hogy fogom kibírni sírás nélkül.

 

 

Nem is kell kibírni szerintem. Mit lehet tudni az eseményről?
Pontos részleteket nem tudok még. Július 12.-én indulunk, 13.-án futunk, és marad még két nap városnézésre. Ezen felül azt tudom még, hogy 300 métert kell futnom. Életem legszebb 300 métere lesz!

Milyenek a csapattársak?
Mind nagyon értékes ember, van akit régebb óta ismerek, de többekkel most találkoztam először. 

Hogy éled a napjaidat mostanában?
Jelenleg az ELTE BEAC Polythlon csapatának vagyok a tagja, de sajnos kevés edzésre járok velük. Ezen felül a BSI belvárosi futónagykövete vagyok, itt egész szép társaság verődött össze. Minden szerdán napfelkelte futásra indulunk az Erzsébet-hídtól. Velük voltam legutóbb a Milánó maratonon is. A futás mellett filozófia doktori iskolába járok, egy multinacionális cégnél dolgozom, írok és készülök a nagyatádi ironmanre.

Csak nem ironmant teljesítesz egyéniben?
Még nem, csak majdnem. Párban indulok. 1,9 km úszás, 75 km kerékpár és 27 km futás lesz az én feladatom. Bár ezek közt lesz pihenő, azért úgy érzem a határaimat fogom feszegetni. A szpíkerek meg készülhetnek, mert mi is készülünk elnyerni az ő különdíjukat!

A legmosolygósabb női csapatét!
Igen. Szeretnénk szívecskéket dobálni és a ruhánknak is valami vicceset tervezünk felvenni.

 

 

Hát sok sikert kívánok ehhez is, ahogy a sikeres és felejthetetlen élményhez is az olimpiai lánggal futás során.

Olvass többet a témáról: olimpia