Texasi adok-kapok Hír

Nos, azt hiszem első versenynek nem volt annyira ideális választás, viszont mentségemre szóljon, hogy nem magamtól találtam ki azt az őrültséget, hogy egy gyilkos mezőnyű 70.3-mal indítsam a szezont. Sri Lankára mentem volna ugyebár még februárban, de azt törölték. Aztán a repjegy visszatérítésemre rárakva némi pénzmagot, meg tudtam venni ezt a jegyet. Mivel 5150-es verseny nincs mostanában, és nekem az Olimpia miatt később már nem lesz túl sok időm versenyezni, a Des Moines-i kvóta miatt pontszerzési kényszerben voltam.

Egy szó, mint száz, sejtettem, hogy nem rólam lesz hangos holnap a Texas Telegraph. Azért próbálkozni szabad, nem? Úszáson szokásos taktikámat valósítottam meg, nem kezdtem gyorsan, hagytam, hogy aprítsák egymást az okosok. Aztán az első bója előtt felugrottam egy bolyt, és máris kb.10ik helyen nyomultam. Aztán ahogy bekanyarodtunk, gyorsan előre rúgtam magam az 5ikre, ott már pofon nélkül, kellemesen lehetett úszni. A végén gondoltam, jól nézne ki, ha elvinném az úszást, ezért egy kisebb hajrát kivágtam, de sajnos csak a 2ik helyre értem oda. Én kérem elnézést.

Utána 3ik helyen kezdtem a bringát, és hamar láttam, hogy nem nagyon kellene itt hősködni a combos legényekkel. Elkezdtem a saját tempómat, ami meglehetősen lassúnak bizonyult ebben a mezőnyben. Ha jött ez- az, akkor picit szörföztem rajta, aztán elengedtem, unaloműzőnek jó volt, csak kicsit frusztrált, hogy egy pályára tévedt amatőrnek éreztem magam. A pálya atom szeles volt, eléggé kikészített a 45km balos pofaszél, alig vártam, hogy forduljunk. A fordulóban utolért Major Joe, na, ekkor tudtam, hogy valószínűleg a távolságot, mint üveggolyót a végéig megkapom tőle. Úgy ment, mint aki motoron ül, se nekem, se senkinek esélye sem volt elmenni vele…

Visszafelé próbáltam tartani a ritmust, de ahogy ilyenkor lenni szokott, elkezdett az itt fáj, ott fáj, derék, forgó, vállak a könyökléstől, satöbbi. Visszafelé végig tökegyedül irtó szórakoztató volt, alig vártam, hogy futhassak. Pedig a futástól is tartottam, mert túl sok résztáv a sérülésem miatt nem volt bennem, nomeg a 177,5-ös hajtókar Rotor tányérral edzéseken úgy megnyüstölte a combom, hogy általában úgy futottam, mint egy herélt súlyemelő.

Nagy meglepetésemre elindult a lábam, és 25perces 7km-el nyitottam, amiből kinézett egy jó futóidő. Aztán a második 26:30 lett csak, itt már hólyag, lábfájás, minden volt. Aztán eltökéltem, hogy nem lassulok, és ennek megfelelően egy újabb 26:30-cal zártam a versenyt, sajnos későn vettem észre előttem Cotter-t, aki 3mp-cel ért be előttem. Ő még meglehetett volna, a többiek fényévre voltak. Joe 13ik lett, Csőke Bala defekt miatt kiállt.

A tanulság az, hogy ha lehet, nem így kell kezdeni a szezont, de a 17ik helyem végül is egész sok pontot hozott a konyhára. A következő fellépésem végre 5150 lesz Floridában, addig gyorsítgatok, és úgy akkor úgy érzem nem lesz itt gond.

A nap legjobb magyar eredményét a legkeményebb age-groupban csatázó Héczey Andris hozta egyébként össze. Vendéglátóm 8ik lett 35-49ben. 3000 fős amatőr mezőnyben, heti 2-3 keróval, 2 úszással, és babával futásokkal nem semmi…