Szingapúri beköszönő

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2010/08/12
Hirdetés

DSCN0919
Az első mindig maradandó, legyen szó bármiről is. Nekem Sydney volt az első Olimpiám, és máig úgy vélem az volt a legjobb, pedig Pekingben is kitettek magukért a szervezők. Valószínű, hogy nekem nehéz lenne olyat mutatni, ami lenyomja a 2000-es Olimpiát. Egyszerűen azért, mert akkor találkoztam először azzal a légkörrel, amit csak megtapasztalni lehet, elmesélni nem. Amikor a szomszéd asztalnál eszik a Thorpe, vagy Bubka jön szembe az utcán, az egy sportközvetítés függő fiatalnak sokkoló. Ma már annyira nem lepnek meg a hasonló dolgok, mindenhez hozzá szokik az ember. Persze nem azt mondom, hogy a fenekére csapok Iszinbajevának vagy hogy focista üdvözléssel pofin veregetema Boltot, de tudom kezelni a dolgot, és nem újjongok 200as pulzussal fél napig.

Az Olimpiák pont attól egyediek, hogy itt nem feltétlenül nyernek a sztárok. Aki jobban tudja kezelni ezeket a nem mindennapi élményeket, a rengeteg utazást, bürokráciát, és nem fárad ki testben-lélekben a verseny előtt, az fog nagyot dobni.

Nekünk ebből a szempontból nincs könnyű dolgunk. Az utazás minden volt csak nem rövid és zökkenő mentes. Kedd 16óra találkozó Syma csarnok. Eddig oké. Utána busszal a reptérre, ahol kiderül, hogy a gépünk késik egy órát. Ezzel izgalmasan értük el a csatlakozást, de még itt is oké minden. Aztán a gép körülbelül a Lufthansa legöregebb járgánya volt, amely képes elrepülni Szingapúrig, játék, kis TV felejtős, de még lábtartó sem volt, ami szerintem a minimum a trombózis elleni harcban. Az ülések vasig kiülve, engem még hogy ha lúd, legyen kövér alapon a falhoz is ültettek, nehogy már hátra tudjam dönteni az ülést. Kompromisszumot kellett kötnöm egy óra után. Vagy elhal a fenekem a végére, de a csigolyaív-szakadásos derekam túléli, vagy fordítva. Ugyanis egy párna állt rendelkezésre a probléma megoldásához. Fenék alá, vagy derékhoz. Előbbire szavaztam, halál a hátamra!

Túléltem, szerda délután négyre le is szálltunk, és én már terveztem mit is edzünk este. Nem kellett volna. Szépen sorban jöttek a problémák. Fegyverek lepapírozása, elveszett bringák bejelentése, satöbbi. Utána az akreditációk megszerzése, az ajándék telefonok beüzemelése, és a kajálás (akkor már kb. 8órája nem ettünk...) elvitte az időt. 11kor tudtunk fürödni, majd irány az ágy.

Fialatjaink tehát megkapták az első ingert. Életük legnagyobb versenye előtt nem jön meg a keró. Én nyugtattam őket, hogy sima ügy, reggelre ott vár minket. Hát, nem várt. Tehát ma sem keróztunk, helyette volt egy kis pálya úszás, utána futás, majd este medencés úszás.

Mindkét versenyző jól mozgott, és egész jól kezelik a rengeteg buszozást, mászkálást. Remélem ezt a higgadtságot nem csak kifelé sugározzák... Holnapra remélhetőleg meglesz a két bringa, és kicsit nyugodtabban készülhetünk. A faluban egyébként igen egyszerű az élet. Semmi flikk-flakk,a szobák kolesz szintűek, mosdó szintenként egy, épül a csapatszellem rendesen, az ajándék csúcskategóriás telefon meg csupa mosolygós arcot varázsolt. Elég szürreális, amikor a mélyszegénységből idekeveredett afrikai kislegény kinai piacos felszerelésében az 500dolláros telón netezik a buszon...

Persze ezt teszi minden magyar is.

Online Olimpia! - Azt hiszem így fog bevonulni a történelembe ez az Olimpia.

Ja, meg persze, hogy ez volt az első.

Első az Ifiknek.

És innentől nekik ez lesz az etalon, de így is van ez rendjén.

Hirdetés
Hirdetés