Olimpia – London Hír

Valahogy más ez az Olimpia. Még nincs vége, de máris levonhatunk pár következtetést. Egyrészt hihetetlenül nagy a konkurencia, ez látszik abban is, hogy a Kína-USA párostól eltekintve, no meg a házigazdák várt tombolásán felül a többi ország egész szépen elosztja egymás között az érmeket. A mi szereplésünk ezek között az országok között viszont kellemes meglepetés.

A magyarok hajlamosak mindig összeesküvés elméleteket gyártani, melynek alapeleme, hogy minket mindenki megpróbál eltiporni, és a bírótól a labdaszedőig mindenki azon mesterkedik az aktuális világversenyen, hogy nekünk rosszabb legyen. Ehhez képest a jelenlegi éremállomány erősen tendál az arany felé (4-1-3). Mit szóljanak mondjuk az oroszok? 4-16-15 az ő mutatójuk. Lassan sajnálom őket. De a világ legzseniálisabb, és mindenki által, még a hátszél által is tolt nemzete nem vitás, hogy a szuperszimpatikus kazahok. Mi más magyarázná 6-0-0-s egyenlegüket. Döbbenet!

No mindegy, szóval ami a legérdekesebb, hogy jelenleg olyan olimpiai bajnokaink vannak, akik amellett, hogy szimpatikusak, az elvárt aranyat (Szilágyi kivételével) szerezték meg. És ez nagy szó. Eddig a tuti arany várományosok tisztelet a kivételnek (Kokó, Kovács Ági, stb.) úgy buktak el, mint annak a rendje. A bírótól az oldalszélig, a sorsolástól a gonosz ellenfelekig mindenki volt hibás, csak a versenyző nem. Most nem kell mentegetőzni. Versenyzőink elbírták a terhet, és aranyra váltották a papírformát. Ez pedig, legalább is az én karrierem alatt ritkán tapasztalt magyar tulajdonság.

Én emiatt vagyok most igencsak optimista. Ilyen bajnokok kellenek, és ilyen példaképek. Remélem, hogy ez nem csak egy kakukktojás Olimpia ebből a szempontból, hanem sportolóink állandósuló metamorfózisa. Egy ilyen kezdés elhiteti a többi arany várományossal is, hogy mi sem természetesebb, mint a dobogó legfelső fokára állni. Én öt aranyat tippeltem, amiért többen lehülyéztek, de most már inkább felfelé módosítanék, ha lehet.

A triatlonról: kegyetlen egy verseny volt, érdekes volt látni, hogy a bolyok a megszokottól eltérően nem értek össze, így mindenki dolgozott szépen. A futóverseny párját ritkítóan izgalmas volt, és a már Olimpiákon megszokott látványos hajrával fejeződött be. A mi Kovács Zsófink most biztos nem túl boldog, de én verseny után azt írtam neki, hogy higgye el, ha valaki tudja, milyen Olimpián bukni (Sydney), vagy a 2ik felében beérni (Peking), az én vagyok. Ezt még egy „el sem indulással” is megspékeltem (Athén), szóval fel a fejjel, mert az Olimpia már csak ilyen. Baromi nehéz 4év topformáját egy napra összehozni, ami ráadásul esetünkben egy középmezőnyhöz elég általában. Az úszás után Zsófi elég hátul érkezett, így ha most el is van keseredve, legalább nem az élbolyból bukott. Na, az már dühítő lenne, az biztos. Tudom, hogy ez most nem vigasztalja, de ennyi öröm van az ürömben. Remélem, Rióig folytatja, és mellé beérnek a mai fiatalok is, és végre tényleg összejön egy 4fős magyar küldöttség. Esély van rá, de a következő 2évben ehhez alázatosan melózni kell a bányában, főleg lassan magyar mumus, úszásban kellene előrelépni. Erre igazán közel van egy szakmához konyító ember. Széles Sándor, Gyurta Dani edzője történetesen a Sport XXI-es felméréseket végzi a triatlonban. Kérdezzük meg őt, mit tegyünk! Hátha mond valami okosat az öreg…

Mivel 5évig edzőm volt tudom a választ, és abban nem lesz olyan, hogy heti 10km úszás…