Napsütötte Kanári-szigetek

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2010/02/22
Hirdetés

DSC00126
 

Hogy mi? Napsütötte? Volt valamikor…

Ha jól számolom, ez a 14ik alkalom, hogy a Kanári-szigeteken esz a fene. Lassan már egy évet itt töltöttem az életemből… Az olá meg a manyáná minden, ami rám ragadt. Ennek az az oka, hogy a sziget totál rá van állva a turizmusra, és itt ma már minden német. A rádió, az újságok, az alkudozó afrikai kamu Rolexet áruló bevándorló, mind németül kommunikál. Ha nem német, akkor meg angol. Spanyolul max két pincér beszélget egymás közt, amikor azt beszélik meg, hogy melyik tirpák németre haragszanak éppen…

Szóval a napsütés idén hiánycikk. Aki egy hétre jött, és volt olyan lúzer, hogy azt a múlt hétre gondolta, az most nem nyert. Bár, ha Izlandról jött, akkor lehet, hogy neki ez remek nyaralás volt, de az az igazság, hogy ilyet rég láttak már a helyiek is. Non-stop esett az eső, a máskor tökszáraz vízelvezető folyómeder most egy raftingra alkalmas folyó gazdája, a hegy felé gyakorlatilag felesleges elindulni bringázni, mert tuti, hogy feljebb már akkor is esik, amikor a part közelében esetleg „csak” felhős. A legmagasabb régiókban pedig az örök tél birodalma honol. Amikor kijöttem, majd mindig tiszteletünket tettük a csúcson. Az amolyan kötelező „mission” volt. Idén, ha így folytatódik, akkor elmarad ez a remek kis móka. Bár most amúgy sem hiányzik a 2000méterre való felcaplatás, de talán a második hetünk vége felé már lesz rá esélyünk, hogy legalább fejben eljátszunk a gondolattal.

A klubból mindössze négyen jöttünk ki. Kiskirály, Ruzsás „Magdi”, Csortos Imi meg én, de itt van nem kevés debreceni, újpesti versenyző, meg Parti Andris, montis olimpikonunk is. A bringás edzések tehát nagyon úgy tűnik, hogy nem a „hereverézésről” fognak szólni. Egy kiadós hegyi bringázás alkalmával szem nem marad majd szárazon, az biztos… J

A futást majd én garantálom, hogy fájni, fog, bár ha Kristóf bevadul, akkor mindannyiunknak kellemetlen percei lesznek. Sebaj, ezért jöttünk, hadd fájjon!

Úszásból kicsit szolidabb edzéseink lesznek, majd összeállunk Papp Zsoltékkal, így legalább én is tudok rendesen úszni, nem kell a partról dirigálnom. Rám is fér már, mert rémesen közeleg a szezon, és egyelőre elég pudingnak érzem magam. Ez a két hét arra van szánva, hogy legalább elérjem azt, hogy sz..rnak érezzem magam. A második, Franciaországi táborunkban így már csak az a dolgom, hogy a sz..rból várat építsek! Akkor leszek majd erős közepes, onnan egy-két kemény versennyel elérhetem a közép bomba állapotomat.

Na, azzal én remekül elleszek a szezon nagy részében, a nagy formát meg majd összl megpróbálom elővarázsolni. Akkor, amikor már sem a klub, sem szövetségi teendőim nem akadályoznak meg benne, hogy rommá edzem magam.

Na jövő héten jelentkezem, hogy élünk-e még!

Üdv

Kutyabá’

Hirdetés
Hirdetés