Menü

2011.07.01.     Hozzászólás 7

Kisköre - Ahogy Imre, a csempion megélte

Idei meglepetésemberünket, Csortos Imit, ha már volt olyan pofátlan, hogy ...

Idei meglepetésemberünket, Csortos Imit, ha már volt olyan pofátlan, hogy három OB-t is behúzott eddig idén, megkértem, ugyan írja már meg utolsó hőstettével kapcsolatos élményeit. Fogadjátok hát a kiskörei győző írását:

Végre teljesült az álmom…. kaptam egy bejegyzést Kuttor Csabi blogján. :) A sors iróniája, hogy ez úgy sikerült, hogy ehhez egy másik álmomat is valóra kellett váltanom: megnyerni a középtávú triatlon országos bajnokságot. Így nyugodtan kijelenthető, hogy ugyanolyan nehéz feladat felkerülni Csabi blogjára, mint elsőként átszakítani a célszalagot egy majdnem 4órás verseny után. :)

Az év eleji nagy lendület után volt 1-2 külföldi verseny, ami sikerülhetett volna jobban is, de próbáltam nem letörni emiatt és a következő feladatra koncentrálni, a középtávú obra. Annyira elmerültem ebben a nagy odafigyelésben, hogy a verseny előtti késő délután döbbentem rá, hogy semmiféle gélem és szeletem nincs a másnapi megmérettetésre. Szerencsére lakik a közelemben egy Ameli és egy Ica, tudtam, hogy ők sokkal profibbak, mint én. Ez így is lett és hála nekik volt mit egyek a versenyen és nem kellett izgulni éjszaka, hogy lehet e majd ott venni valami ilyesmit.

Mivel nem utaztunk le előző nap a helyszínre, így 6óra előtt kellett kelni a verseny napján, ami nem igazán esett jól, mert mióta a kora reggeli úszóedzéseket elcseréltem a szimpatikusabb délutáni tavi úszásra, azóta nem nagyon vagyok ehhez hozzászokva. Szerencsére vezetnem nem kellett, mert szüleim vittek le, így tudtam még egy kicsit horpasztani a kocsiban. Megérkezve gyorsan beneveztem, leellenőriztem a bringát és bedepóztam. Szüleimet közben sikeresen megnyugtattam: folyamatos ásításom nem is jelenthetett számukra mást, mint hogy bomba formában vagyok. :)

A rajt csúszott egy kicsit, de ez nem okozott problémát, mert nem nagyon terveztem semmiféle komoly bemelegítést, gondoltam a 2,5km úszás pont meg fog felelni ennek a célnak. A víz hőfoka nekem teljesen megfelelő volt, ami azért meglepő, mert aki látott már úszóedzésen az tudja, hogy a 27fokos vízben hogy didergek.

Kis ácsorgás után el is rajtoltunk 10:30 körül. Első két kör egész jól esett, viszont utána visszaköszönt az a jó pár elmaradt reggeli edzés. Valahogy azért túléltem az első boly végén és a Faldum-Flander-Bartos trió mögött jöttem ki közvetlen Szabó Atesszal. Már csak azt nem tudtam, hogy emiatt az úszás miatt fáradt leszek e kerón is. Hát nem voltam.

Felszálltam a bringára és tudtam rögtön, hogy semmi gond. El is kezdtem nyomni az első kilométertől kezdve, mert gyanítottam, hogy futáson lesznek nálam gyorsabbak.

Körről körre szorgosan gyűjtöttem a másodperceket, végül a jutalmam 4 és fél perces előny lett a kerékpár végére a Kis-Faldum-Szabó hármassal szemben. Ennek tudatában szép kényelmesen kezdtem a futást, olyan tempóban, amit tudtam, hogy végig bírok. Az üldözők nagy bánatomra úgy gondolták, hogy minél előbb befognak, annál jobb, így nekem is folyamatosan gyorsítanom kellett. A második kör végére Gábor már csak egy percre, Atesz másfélre lehetett. Itt már gondoltam, hogy Gyula nem hoz be, ő még hátrébb jött, viszont ha Gáborék tartották volna a tempót, gondban lettem volna.

A harmadik kör végén azonban láttam, hogy elfáradt, ennek bevallom nagyon örültem, viszont annak kevésbé, hogy Atesz lendülete egy cseppet sem hagyott alább.

Kaptam még egy utolsó megmentő gélt barátnőmtől, amit s.o.s vett a helyszínen. Nagyon szarul nézhettem ki, ha még ő is úgy gondolta, hogy erre még szükségem lesz.

Szóval nekivágtam az utolsó körnek és addigra Atesz már annyira közel ért, hogy azon agyaltam, vajon mi állíthatja meg. No ekkor jött a jégeső. Úgy fogtam fel, hogy ez nekem kedvez, azért jött, hogy Ati 48as cipőjét kétszer olyan nehézre dagassza, mint az én 46osom. Végül is sikerült megtartanom 20másodpercet az előnyömből és megnyertem életem első és remélhetőleg nem utolsó középtávú országos bajnoki címét.

Köszönöm szüleimnek és barátnőmnek, hogy végig szurkolták a versenyt és segítettek minden körben a táplálkozásban, amivel végre semmi problémám nem volt és gratulálok minden versenyzőnek, de legfőképp Atinak, aki legközelebb remélhetőleg lassabban fog futni.

Szponzorok

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • kutya 2011.07.03.   10:54

    kutya

    Menj ki így lesújtva egy 150km satu keróra, és írd le rögtön utána, hogy mit érzel! Azt is sokan elolvasnák! :)

    válasz erre...

  • Csorti 2011.07.03.   08:41

    Csorti

    Köszönöm szépen a gratulációkat, ezek adnak most erőt edzeni, mert még most is le vagyok sújtva. :) Ja és örülök Csabi, hogy újra pörög az élet a blogon. :)

    válasz erre...

  • kisBartos 2011.07.02.   19:20

    kisBartos

    Gratulálok én is! kemény verseny volt. És te voltál a legkeményebb.

    válasz erre...

  • Verrasztó Gabinéni 2011.07.02.   17:04

    Verrasztó Gabinéni

    Gratulálok!!!

    válasz erre...

  • MZ/X 2011.07.02.   15:10

    MZ/X

    Szép volt Imi, örülök, hogy végre kijött a lépés!

    válasz erre...

  • Ameli&Ica 2011.07.01.   18:54

    Ameli&Ica

    Király vagy Imi!!!Mégegyszer gratulálunk!Azért is nagyon büszkék vagyunk rád,mert betartottad a szavad, és akár mennyire fájt, kijöttél bringázni másnap!!!

    válasz erre...

  • kutya 2011.07.01.   13:52

    kutya

    Brávó Csorti, ez egész jó lett, sajnos a szerkesztő hibájából a rengeteg smile-t nem tudtam berakni, így is élvezhető. Két apró észrevétel: hangos ejnye-bejnye a helyszíni nevezésért! Mivel igértem, hogy kifizetem, ha elől végzel, úgy tűnik tojtál rá, hogy spórolj nekem! :) A másik meg, hogy ennél sokkal többször kell belecsempészni az írásba az Elnök úr nevét (én lennék...), hogy mennyit segített, milyen jó vele edzeni, ilyesmi. És akkor legközelebb is írhatsz ide! :) Na jó , viccelek, brávó mégegyszer!

    válasz erre...