Furcsa Díjak Versenye

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2009/03/03
Hirdetés

I“riási sztorizgatásba kezdtünk itt Portugáliában.

Mindenki elő‘vette pályafutása legérdekesebb versenyen nyert díjait...

Hát, volt itt minden, mint a vásárban! :)

Az én legnagyobb ajándékos pofáraesésem az 1994-es fonyódi féltávon volt. konkrétan egy fillérem sem volt, ezért 19évesen kitaláltam, hogy az akkor kiemelkedő‘ pénzdíjakkal meghírdetett versenyre benevezek. Elő‘tte két nappal még nem fogalmazódott meg az ötlet, ezért csak úgy poénból letekertem a Honvédos sorral Balatonszemesre, a Koós Zolihoz. 150kili lett... nem lassan...

Aztán, ha már a szomszédban voltunk, óriási ötletnek gondoltam az indulást, fő‘leg, hogy akkoriban a junior korosztály ketté volt osztva A-ra és B-re. Kizártnak tartottam, hogy nem keveredek a díjazottak közé.

Benevezni sem volt elég pénzem. Azt hiszem ezer forintot kellett összekéregetnem, hogy rajthoz állhassak. Ezt Pányóék megtették nekem, plusz a Bók Tomitól kaptam remek versenykerekeket! Mondjuk kulacsom az egy volt, energiaszeletet meg felejtsuk el. Talán akkor még nem is hallottam róluk.

No mindegy. Runitosan tutira akartam menni. Ing-gatya úszás, elso ido, hatalmas elony. Utána harakiri kero, nem kicsi eléhezés, de szintén első‘ idő‘! Három perc elő‘nnyel első‘nek szálltam le. A késő‘bbi győ‘ztes, Sumi pajtás utána elmondta, hogy ki sem akart menni futni, mert a töke tele lett vele, hogy még csak nem is látott. :)

Aztán persze jött a futás, és nem meglepő‘ módon örültem, hogy a célvonalig elvánszorogtam. 1:47-et "futottam". Jól emlékszem a célvonal felé való csoszogásom közben az utolsó 100m-en suhant el mellettem 5percesben a Nyakó Szabi. Na, ő‘ volt a 3ik ezzel, ergo én egy huncut garast sem kaptam.

Na de ettő‘l még remegve vártam az eredményhírdetést. Két első‘ idő‘, plusz Somogyjádra első‘nek beérő‘ versenyző‘! volt három esélyem... Úszásért kaptam egy sellő‘t, Somogyjádért egy köcsögöt, keróért meg egy vázát. Juhéjj. Mehettem haza üres kézzel, aztán folytattam a vajaskenyér lekváros-kenyér kakaóscsiga étkezési ritmusom...

Innen indult el a lavina, és jöttek az újabb "ajándék" hegyek. Volt, aki színes ceruzát kapott. Volt, hogy én régen egy rabok által készített dipitáskát (Pásztó, 1991), volt, aki görögdinnyét (nagy dinnye!, az első‘nek), nekem volt Japánban egy 5kilos rizsem (utólag kiderült azért, hogy valami gigamájer rizs, mert a reptéren kiloja volt 1000yen), aztán voltak még itt mindenféle agyamentségek, de akkor ezúton várom a hihetetlen ajándékok sorát!

Jó gondolkozást!

 

Hirdetés
Hirdetés