Bardolino

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2008/06/22
Hirdetés

Idei tízedik olimpiai távú versenyemre készülő‘dtem Ljubljana után. Sajnos a szétdurrant vénás bal karomnak nagyon nem tett jót a cső‘max versenyzés, ezt igyekeztem azzal orvosolni, hogy egész úton Bardolino felé ráirányítottam a klímát. Ez egész jó ötletnek bizonyult, mert estére sokat javult. Ebben persze belejátszott egy levél Cataflam és fél tubus Dolobene is, de hát tudjuk, az élsport már nem feltétlenül az egészségrő‘l szól

3 óra magasságában csütörtökön meg is érkeztünk Bardolinoba, ahol elő‘ző‘leg csak péntek estére volt szállásunk, tehát valami hajlék után kellett néznünk Kenéz barátommal. Bardolino nem éppen a kopogószemű kisnyugdíjasok terepe, tehát igen megörültem, amikor az utcán összefutottam a fő‘rendező‘ Danteval, aki bár egy szót sem beszél angolul, de egy biccentéssel áment mondott az aznapi szállásunkra is “ legalább is én azt annak vettem 

Gyorsan megkerestük a hotelt, ahol egy tóra néző‘, négycsillagos, tipikus žhoneymoon szobát kaptunk. Ha azt veszem, a nevezési díjjal együtt Dantenak máris 400eurojába kerültünk!

Ez aztán a vendégszeretet

Kenéznek mindössze egy erő‘s úszás volt betervezve, és egy melós dimbes-dombos kerékpározás, majd egy levezető‘ futás, míg magamtól mindenképpen top6-ot vártam, de természetesen az igazi mindig egy dobogós eredmény.

Két nap lazulás, pályabejárás után brutál melegben, kábé 40fokban természetesen délben volt a rajt. Olasz szokásoknak megfelelő‘en a 24fokos vízben is engedélyezett volt a neoprén, amiben én a rajt elő‘tt már majdnem hő‘gutát kaptam, de mivel a profikon kívül mind az 1500(!) versenyző‘ ezt szeretné, ezért ez van

Hála Istennek indult megint Ballerini, aki akkor úszik el a mező‘nytő‘l, amikor csak akar. Természetesen mindig akar, így most is elúszott. Mi meg négyen lobogtunk a lábvizén. Bringán így volt némi forgás, meg veretés, sikerült is 15km alatt egy perc elő‘nyre szert tenni, de aztán megakadt az összhang köztünk, ráadásul a hátsó régiókban összeállt egy 15fő‘s boly, ami jobban haladt a mienknél. Lehet, hogy ezt valahonnan tudták az olaszok, mert totál leálltak. 30km-nél meg is érkezett a csapat, benne De Gasperi, Fioravanti, Pertusati és nem utolsó sorban a Füredi Hero Rendes Csabi. Szép kis futásnak néztünk elébe

Sajnos a depóban megint óvatosra vettem a figurát, az első‘ Nicolas Becker mögött 9mp-el mentem ki futni. Az ő‘rült rohanás legtöbbünknél viszonylag hamar megfontolt tempófutásba váltott át, köszönhető‘en az egyre durvább kánikulának. Rengetegen kiszédültek a mező‘nybő‘l, nekem is voltak kellemetlen pillanataim méghozzá kellemetlenül hamar

Mindössze 3km-nél, akkor már a második helyen, a francia fiú mögött 30méterrel azt éreztem, hogy ez így nem megy tovább! Megvártam egy lelkes olasz fiatalt, aki a hátára vett 6-ig, majd hálátlan dögként otthagytam megint, és megpróbáltam lealázni Beckert. Ekkor újra jött a baltás emberJ

Megint úgy éreztem, hogy menten elájulok, de az olasszal már nem akartam tovább közösködni, ezért gondoltam megeresztek egy utolsó nagy küzdést. Ez arra volt csak jó, hogy az első‘ nem távolodott, a harmadik meg nem közeledett. ők meg biztos csak azt gondolták, hogy a magyar srác hú mennyire profi, tő‘k egyenletesen futJ

Mindenesetre jó lett volna egy edző‘, vagy egy magyar szurkoló, aki különbségeket mér, illetve bemondja, ki hogy mozog, mert a francia koma állítólag annyira ki volt már, hogy egy bizonytalan hajrának is megadta volna magát. Ezt késő‘bb a doppingvizsgálatnál nekem meg is erő‘sítette. Saját bevallása szerint percekig csak csillagokat látott a célban. Arcokat már kevésbé. Ehhez képes én fittipaldi voltam! Bár egylábas guggolásokba nem kezdtem volna örömömben Doppingot meglepő‘en hamar elintéztem, amibe belejátszott, hogy ezt is olaszosan lazán kezelték. Sokkal oldottabb volt a légkör, a doki sem nézte 5 centrő‘l a cerkát, szóval hamarabb oldódott a gát Utána bedobtuk magunkat a kocsiba és personal best-et elérve, 8órán belül, hajnali kettő‘re már ágyban is voltam. Remek hét volt. Jöhet a megérdemelt pihenés.

Hirdetés
Hirdetés