Az első tapasztalataim az 575-Equilor Team öregjeivel

Kuttor Csaba
Kuttor Csaba
2017/02/26
Hirdetés

A hátterünk tehát adott ahhoz, hogy végre tényleg csak a sporttal foglalkozzunk. Köszönet érte!!!

Igyekszem is mindenkivel ugyanolyan komolyan foglalkozni. Természetesen a mintegy 60 versenyző már kezd igencsak sok lenni, ezért a jövőben például a kicsik edzése Bragmayer Zsani dolga lesz. Mellette Ruzsás Dávid is rengeteget segített eddig a helyettesítéseknél, és a jövőben úgy néz ki, rendszeresítjük a szerepvállalását az edzések vezetésében.

Az én munkámban a fókusz a legjobb UP versenyzők edzésén, és a coachingon lesz.

Az épülő új weboldalunkon, a teamujbuda.hu – n utóbbiak edzéseiről fogok főként beszámolni. Az első tapasztalatok máris igen érdekesek az „öregek” edzéseivel kapcsolatban.

 

Equilor_RGB.jpg
Equilor_RGB.jpg

 

A kezdő amatőr nagyon hasonlít lélekben egy életében először sportoló kisgyerekhez

Utóbbi azért lelkes, mert még azt sem tudja, mi az, hogy sav. Mindig versenyezni akar. Egy fiatalnak minden edzés verseny, imádja a kihívásokat. A 40+ -os triatlonista tökéletesen ugyanez a kategória. Meg akarja mutatni a többi pocakosnak, hogy még mennyire kemény fickó. Tudja mi az a sav, de baromira nem érdekli, ha jön. Ha kell, csukott szájjal ér be 200-as pulzussal a résztáv végén, de akkor is le kell nyomni a másikat. A légkör több mint rivalizáló, inkább vágóhíd feelinges.

Amikor elkezdtük a közös edzéseket, dobáltam a kereszteket, hogy le ne sérüljön valaki az edzésen. Nem is úsztuk meg egyébként. Volt, aki olyan lelkesen futóiskolázott, hogy már abban lesérült. Másnak a csonthártyája lobbant be azonnal. Ebben némi szerepe persze lehet az emelkedett BMI indexeknek is. A plusz kilókkal viszont úgy látom, meg kell barátkozzak. Valami azt súgja, ez nem az a korosztály, ahol látni fogom a bordákat. Így viszont nekem kellett nagy-nagy önuralom, hogy ne írjak teljesíthetetlen, avagy tuti sérüléssel járó adagokat. Plusz az első 2hónapban ki kellett bírni, hogy szinte csak technikáztunk úszáson. Futáson sem volt túl sok intenzitás.

 

Aztán áldom az eszem, hogy elvittem a bagázst a Cardiocontrolhoz

A futószalagos vizsgálattal végre számokkal, és Bence László segítségével szakértő magyarázattal is meg tudtam értetni a versenyzőimmel, hogy mi is a teendő. Nagyjából láttam én a legnagyobb problémát, de néhány embernél így is brutálisan a fékre kellett lépni. Nem a mennyiség tekintetében, hanem a tempó szempontjából.

Alap amatőr hiba ugyanis, és itt úgy látszik mindegy, hogy mennyire komolyan űzi valaki a sportot, hogy az alacsony intenzitású zónákban való edzést elhanyagolják. Cikinek, feleslegesnek tartják.

A fentebb leírt rivalizáló habitus miatt

egy átlag amatőr folyamatosan magas tartományokban edz. Ezzel tökéletesen megakadályozza magát abban, hogy egy megfelelő alap-állóképesség kialakuljon.

Indirekt módon már magával azzal is, hogy a túl magas pulzussal nem is tud sokáig futni senki, így az edzések volumene máris rövidebb lesz, azaz eleve kizárt, hogy az állóképesség fejlődjön vele. Ahogy én látom, inkább éppen hogy küszöb felett dolgoztak a legtöbben, így jellemzően hamar meghaltak az edzéseken. Nagyon magas pulzust nem is tudtak produkálni, hiszen az egész edzés közel volt a maxhoz. Ennek következményeként nagyon beszűkült edzés tartományokat tapasztaltam. Van, aki csak elindult futni, és máris 150 felé ugrott a pulzusa, aztán 170 körül már le is dobta a láncot. Ez iszonyú szűk mozgástér. Ráadásul esetükben ennek van még egy csúnya mellékhatása. Az állandó relatív magas pulzustartományban végzett edzések során az energiát irreálisan magas %-ban szénhidrátból (glikogén) nyerték. Zsírhoz jóformán hozzá sem nyúltak. Így pedig nagyon nehéz a súlyt kordában tartani. Főleg, hogy legtöbbjük ülő foglalkozást végez, azaz a heti kb. 10óra edzés kivételével a főnöki fotel – BMW – karosszék háromszögben vannak elveszve.

 

Az első nagy feladatom tehát az volt...

...hogy megértessem mindenkivel a lassú edzések fontosságát, és meghatározzam az edzés zónákat, iramokat, pulzusokat. Néhol döbbenetesen lassú tempót dobott ki a gép, de hatott a szájbarágás, és duzzogás nélkül visszavett mindenki. Az pulzusok máris láthatóan esnek ugyanarra a terhelésre, és az alsó zónákban már végre tudunk különbségeket tenni. Kialakult a német szakzsargon szerinti GA1 és GA2.

 

Március 10.-én elutazunk a horvátországi Zadarba edzőtáborozni. Már nagy az izgalom. Ott úgy vélem újabb értékes tapasztalatokkal fogok gazdagodni az idős sportolók edzésével kapcsolatban, amit ismét majd megosztok!

Addig is, sportosat!

Hirdetés
Hirdetés