Anno 2000 Stein EB Hír

Köszönhető‘en annak, hogy 2000 év elején egy Rio de Janeirói VK ötödik hellyel jól kaptam el a fonalat, plusz érett az olimpiai indulásom is, megkegyelmezett nekem az MTSZ, és a többiekkel ellentétben repülő‘vel mehettem ki a 2000-es EB-re, Steinbe. Akkoriban Héczey Andris sem volt éppen kutyaütő‘nek nevezhető‘, ezért ő‘ is csatlakozhatott hozzám. A többiek busszal abszolválták a mintegy 1500 kilométeres utat

Vérprofik voltunk tehát, és a várakozás is felfokozott volt. Tő‘lem egyéniben sokat vártak, de volt egy olyan csapatunk is, melytő‘l szintén várható volt némi meglepetés.

Á‰n 1999-ben Madeirán kezdtem el azt a rossz szokásomat, hogy mindig megnyertem a selejtező‘ futamot. Ugyanis akkor még ilyen is volt. Csütörtökön két futamban ment a mező‘ny egy laza sprint távot, és a legjobb 50 indulhatott a döntő‘ben! Nos, 1999-tő‘l egymás után háromszor én nyertem a selejtező‘t Túl nagy siker egyikbő‘l sem lett Ki érti?

Tehát Steinben is behúztam a kötelező‘t, és bizakodva vártam a szombati döntő‘t.

Hétvégére aztán csúnyán lehűlt a levegő‘, és gyakorlatilag végig szakadt az eső‘. Ez általában nekem jó, ső‘t elő‘tte igen örültem is neki! Egy gond volt csupán, hogy szervezésben ismét kitettünk magunkért, és gyakorlatilag a halál fán laktunk. Onnan aztán a fiatalok miatt hamar be kellett jönnünk, majd depózás után már nem volt értelme visszamenni, így a kétdepós verseny úszórajtjánál a szabad ég alatt várakoztam a szakadó eső‘ben

Gyakorlatilag tök egyedül voltam, mert más nem jutott be a döntő‘be, és vezető‘ink is fontosabbnak látták a szurkolást, mint a segítést. Egyébként komoly rendezési hiba is volt, hogy semmi menedéket nem biztosítottak a sportolóknak a rajtig, ezért akinek nem volt tökprofi csapata, az szó szerint állt az eső‘n, és várt.

Nekem már elérkezett a spontán fogkocogásos állapot, amikor megjelent Góg Anikó papája, alias Herkules, és nyújtott valamicske menedéket a kisbuszukban. ő adott egy kicsit enni is, mert éreztem, hogy a hidegben kezdek eléhezni. A rajtig aztán valahogy kibekkeltem, de magamhoz már nem tértem soha. Az úszást elbénáztam, aminek következtében bringán az élboly utolsó versenyző‘i közt, a sor végén lobogtam. Onnan aztán többedmagammal nem volt túlságosan nehéz leakadni, ami hamar be is következett.

Mivel nem a harmincvalahányadik helyért mentem ki oda, a csapat miatt gyorsan kiálltam.

Másnap tehát elég friss ötössel csaphattunk bele a lecsóba.

Hóbor Peti, Héczey Bandi és jómagam voltunk a futók, és Márta Lacinak illetve Szilágyi Egonnak kellett a bringán gallyra vágniuk magukat. Úszást vitte Egon, ki is jöttünk parádésan, azt hiszem az oroszok mögött másodikként. Aztán bringán ezek az Európa számára jobbára ismeretlen versenyző‘k olyan alakítottak, hogy a kint lévő‘ magyarok csak kapkodták a fejüket. Emlékszem, én is minden vezetés után attól féltem, hogy vajon vissza tudok-e állni a sor végére

Úgy nyögött mindenki, hogy több pornófilmnek is felvehették volna a szinkronját közben.

Egonnak az allergiája miatt kicsit nedvedzett az orra, és szegénynek annyi ideje nem volt, hogy letörölje, így a 20kilométer végére a stucni és az orra között folyamatos összeköttetés alakult ki J

Minden jól ment tehát, csupán egy gond akadt.

Héczey doktor úr kicsit fázós természetű volt, ezért éles elmével jól bedörzsölte mentolos bemelegítő‘ krémmel a derekát, meg még ki tudja mijét a verseny elő‘tt. A nyirkos, hűvös idő‘ben aztán a mentol megtette hatását. Még jobban lemerevített Bandi izmait. Olyan ez, mint fogmosás után vizet inni, mindig hideg ugyebár

Banderas már bringán nyafogott, mint a fürdő‘s kurva, de ott még megoldottuk azzal a problémát, hogy hátul tartottuk és beforgathatott. Elértünk lassan a második depóig, mint utólag kiderült, ekkor a második helyen álltunk, több, sztárokkal teletűzdelt válogatottat lenyomva.

Gyors depózás után kirontottunk a depóból.

Nekem nagyon ment, láthatóan Hóbinak is, mert ilyen magas térddel még soha nem láttam futni. Egymás mellé értünk, illetve én küzdöttem fel magam rá, egymása néztünk és megállapítottuk egy sokatmondó pillantással, hogy kurva jók vagyunk, és most aztán odabaszunk!

Pár lépéssel késő‘bb égető‘ hiányérzésünk lett. Hárman kellett volna lennünk

Mivel a két kerós emberünk éppen vért hányt a depóban, annyira kihajtották magukat, nem lehetett más a hiányzó, mint doktor Héczey. Hátranéztünk, merre lehet.

Nos, Bandi ötperces ezrekkel kocogott, kábé olyan stílusban, mint akit hátba rúgott egy K1-es

Lassítottunk Hóbival.

Nem közeledett, ezért szinte már sétáltunk. Á‰n üvöltő‘re vettem a figurát, és próbáltam kicsit fanatizálni. Mellette pedig természetesen kapott két gyengéd férfikezet a popsijára.

Egyikünk sem élvezte, de így szinte csak pakolgatnia kellett a lábait, az elő‘rehaladást mi biztosítottuk Hóbival. Erre András beszólt, hogy ne toljuk, mert azon nyomban begörcsöl. Elkezdtük hát ímmel-ámmal tolni, de mivel nem nagyon lazult ki, a tempó fájdalmasan lassú volt. Hóbival lassan már nem is lihegtünk. A vége az lett, hogy egy elegáns hetedik helyet tudtunk összehozni. Utólag kiszámoltuk, hogy az akkor ifi Czérna Rita futóidejével megvan a dobogó Ilyen közel azóta sem voltunk egy csapat dobogóhoz, és már talán nem is leszünk, fő‘leg, hogy nincs is ilyen jellegű csapatverseny

Este aztán szokásos záróparty azzal a meglepetéssel, hogy a zenét a felnő‘ttek közt harmadik Erik van den Linden szolgáltatta. Nem is csinálta rosszul, de ez nem volt véletlen, mert Hollandiában DJ Elin néven profi szinten űzte az ipart

Ha lúd legyen kövér alapon nekünk,Bandival a buli sem volt olyan egyszerű.

Hollandiában ugyanis rendelet tiltja a zajongást 10 után, ezért akkor levették a hangot. Kicsit zavaró, amikor a hangfal mellett táncolva a leghangosabb dolog a saját lépéseim zaja

Mindegy, éjfélig a hangulatra nem lehetett panasz. Akkor aztán zárult Miki móka tára, és vége lett mindennek. A magyar busz egykor elindult hazafelé, mi meg ott álltunk a semmi közepén 10fokban a Bandival, és reggel 7kor ment a transzferünk a reptérre. Kicsit mászkáltunk a sötétben, megkerestük a hotelt, amely elő‘l ment a busz, és gondoltuk elfetrengünk az elő‘térben, abban a maradék 6órában.

Rosszul gondoltuk, jött a security, hogy kifelé, vagy vegyünk ki egy szobát!

Akkor már olyan 3 körül járt

Ennyit még életemben nem fizetem négy óra alvásért, de kivettünk egy szobát, mert már mindketten halálunkon voltunk a fáradtságtól.

Hétkor aztán irány Brüsszel, majd szép lassan elhagytuk ennek a parádésra sikeredett EB-nek a színhelyét. Jut eszembe, a fiatalok szemszögébő‘l egyébként tényleg parádés volt!

Junior nő‘knél 3ik Góg Anikó, 4ik Czérna Rita! Pár név a vert mező‘nybő‘l: 5ik Nicola Spirig, 9ik Ricarda Lisk Junior fiúknál 8ik Kaldau Szabi, 9ik Árki Gergő‘, 10ik a német Dehmer míg 12ik bizonyos Sven Riederer, ma már Olimpiai bronzos