Menü

2009.04.07.     Hozzászólás 0

www.mozgasvilag.hu

Vadvízi élmények három napba sűrítve

Havas hegycsúcsokban gyönyörködöm, aztán folyásiránynak fordítjuk a hajót és az első nagyhullámnál arcon csap a hűvös víz. A nagyhenger bedarál, törnek a lapátok, elkerülhetetlennek látszik a borulás. Végül mégis dobogóra állunk...

"A hatalmas áradat fekete lavinát zúdít a rafting versenypályára" - érkezett az üzenet félúton a szlovén taceni pálya felé. Kérdéses volt, hogy megrendezik-e a versenyt, így bizonytalanul haladtunk úticélunk felé. Mikor megérkeztünk, a pályameder melletti dobogót másfél méter víz borította. Azt a dobogót, amin normális esetben eredményt hirdetnek.

 

Miután biztossá vált, hogy a versenyt az áradás ellenére megrendezik, vízre szálltunk, hogy ismerkedjünk a Sava hullámaival. A versenypálya nagyjából 200 méter hosszú, meglehetősen nagy hullámokkal, sziklákkal tarkítva. A megnövekedett vízállás miatt a hullámok is erősebben igyekeztek "bedarálni" bennünket és amikor ez sikerült is nekik, nem sokon múlt a borulás. A hat fős "legénységből" ketten azért küzdöttek, hogy vissza tudjanak mászni a hajóba, a lapátokat szerteszét sodorta az erős folyam. Ennek eredményeképp annyira lecsúsztunk a pályán túlra, hogy kénytelenek voltunk Tacen külvárosában a járdán bandukolni, csuromvizesen, mentőmellényben, gumiruhában, lapátokkal és egy hatalmas kék gumihajóval a kezünkben. A zebrán átkelésnél talán a kocsma előtt álldogálók csodálkozó ábrázata volt viccesebb. Az edzésnap tehát nem telt túl fényesen, biztos győzelmet semmiképp nem alapoztunk volna erre.

 

Azért is bent maradtunk a hajóban...

 

Másnap azonban az első versenyszámnál bezsebeltük a legfényesebb érmünket Sprintben, utána a páros kieséses, lapátcsapkodós Head2Head számban egészen az ezüstéremig jutottunk. A szlalomhoz ezesetben úgy éreztük, kevés az a felkészülés, amit a Hajógyári-sziget kishídjára lógatott seprűnyelekkel oldottunk meg. Az óvatos hozzáállás a 7. helyhez volt elég.

 

Vasárnap egy másik folyón, a Soca-n zajlott a down river versenyszám, 3 perces egyenkénti hajóindításokkal. A hazai csapat 8, az olaszok 5 másodperccel haladtak át hamarabb a célvonalon, így a bronzszínű kisserleg jutott nekünk.

 

 

A hétvégi mérleg nagyjából így alakult:
- (mínusz) egy kiszakadt hajó, egy törött lapát (ez speciel éppen verseny közben, de így is mi jöttünk ki győztesként), az egyik csapattag lesérülése, lebetegedése
+ (plusz) egy bronz-, egy ezüst- és egy aranyérem, így összetettben a bronz színű kupa. Ja és ez magyar válogató is volt az egy hónap múlva kezdődő Világbajnokságra, ezt szintén megnyertük. A Kanyon Raft Team lánycsapata szoros küzdelemben szintén kvalifikálta magát a Világbajnokságra, így májusban saját lányainkkal buzdítjuk majd egymást a dobogó felé.

 

Hobbinak indult, szenvedély lett belőle és végül a cél most az: "legjobbnak lenni".

 

Köszönjük a célunk eléréséhez nyújtott támogatást szponzorainknak:
Decathlon, Játéksziget, Kanyon Aktív, Dr. Maráczi Zsolt és Társai Ügyvédi Iroda, Mediterrán FruitsMerkapt, Mozgásvilág.hu, ProviceUTE

Olvass többet a témáról: csapat, edzés, magyar, rafting

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.