Menü

2014.07.29.     Hozzászólás 0

Futóedzésre adtuk a fejünket

"köszönöm, de engem senki ne instruáljon futás közben"


Mivel, saját megítélésem szerint épp elég évig jártam atlétizálni a Vasasba és a TF-re, tizenévvel ezelőtt úgy döntöttem, köszönöm, de engem senki ne instruáljon futás közben, kiválóan tudom emelni a tappancsaimat egyedül is. Így hát egy boldog évtizednyi önálló aszfalt-, majd terepkocogás következett. Kétségkívül nem a skyrunning vb-re készültem, de a magam részéről teljesen elégedett voltam a budai, pilisi csúcsok stabil megfutásával is. 

 

És akkor jött a Citytrail
Aztán egyszer csak a Salomon elkezdett szervezkedni, piacra dobta a Citytrail vonalat, nekem pedig sok év után újra edzői igába kellett hajtanom a fejem. Salomon barátunk ugyanis a Citytrail köré futóedzés marketinget épített. Ez azt jelenti, hogy nagyjából heti kétszer ingyenes edzést tart hivatásos edzőkkel, amatőrök (vagy bárki) számára (a pontos edzések időpontja, helye a cikk végén).

A Citytrail átmenet a város és a terep között, arra hivatott, hogy lecsábítson az aszfaltról. Maguk a cipők is alkalmasak a különböző talajviszonyok közti váltásokra. Ez a vonal azt is hirdeti, hogy a városban is lehet váltogatni a terepeket, hiszen ott van a kavics, a föld, a rekortán, a beton, az aszfalt, vagy bármi, ami szembejön. Ennek megfelelően az edzésen tesztelni is lehet a cipőket.

A különböző helyszíneken más edzők fogadnak. A keddi futás a RUNtottából indul, ezt Gadányi Bálint tartja, akinek Salomonon kívül is specialitása a lépcsőzés. Ez volt tehát az első edzés, amit kipróbáltam. 

 

Hivatásos edzőkkel Forrás: Miénk a terep

 

Galériához klikk a képre! 

A RUNtotta már biztos sokaknak ismerősen cseng, de aki nem vesz részt a budapesti futó társadalmi életben, annak most segítünk ápdételni a tudását. A kis kávézó a Komjádi uszoda mögött bújt el. Itt át lehet öltözni, bent hagyhatjuk a cuccunkat a szekrényben (lefogyasztható 300 forintért), nyilván lehet üldögélni meg beszélgetni, nyújtani a virágágyásban (oké, ezt nem muszáj), Szasza szavaival élve hasonszőrűekkel találkozni, és ami fontos, futás előtt, után futócuccban, esetleg izzadtan betámolyogni. Ilyen esetekre amúgy egy zuhanyzó nem ártana.

Bálint Citytrail edzése tehát innen indult. Kis csapat gyűlt össze, eleinte nem tökéletes integrációval, de a futás kezdetétől szépen összerázódva. Barátságos tempóban átkocogtunk a Batyin, majd a Halászbástya felé fel a Várba. Innen vissza az Alagút melletti lépcsősorhoz, a Salomon edzések jellegzetessége ugyanis az oda- és visszafutás közötti lépcsőzés, résztávozás, vagy valami hasonló szivatás. Akarom mondani, jellemfejlesztés. Mivel az edzésre bárki jöhet, és nincs előzetes információ a tempóról, a távról, vagy úgy egyáltalán a nehézségről, a legtöbb elsőbálozónak kell némi bátorság, hogy belevágjon az ismeretlenbe. A lépcső meg pláne olyan, amitől sokan tartanak, főleg ha nem tudják, milyen kemény edzésre számítsanak. 

Bálint viszont szuper lépcsőzést tartott. Nem csak az alapgyakorlatokat csináltatta meg velünk, úgy mint felfelé futás, illetve páros lábon szökdelés, hanem különböző, koordinációt igénylő csavarokat tett bele. Emellett, nyilván emberbaráti indíttatásból, a lefeléken az volt a feladat, hogy szép lassan, a légzésünket megnyugtatva lesétáljunk. Gyakorlatainkkal egyébként olyan sikert arattunk, hogy példánkat követve a turisták hol féllábon ugrálva mentek tovább a lépcsőn, hol félig guggolásban, hol kettőt előre, egyet hátra szökdécselve. 

Miután kilépcsőztük magunkat, még kaptunk pár fölfelé sprintet is, amit némi sétálás után egy halászbástyás fényképezkedéssel koronáztunk meg. Persze, az a jó a helyváltoztató edzésekben, hogy a kiindulópontra vissza is kell jutni, így hát a sötétedő Budán visszavágtattunk a Fő utcán keresztül, a négyeshatos alatt a RUNtottába. Igaz, a csapat közben utcasarkonként fogyatkozott.

A futás után, rendes sportolók módjára nem teljesen szokványos nyújtást is tartottunk, ami páros gyakorlatokból állt, és Bálint vezényelte le a rettentő lelkes maradéknak. 

Az este levezetéseként osztálysorsjáték várt minket, ahol mindenki igen jó esélyekkel indult, a boldog nyertes pedig egy tornazsákkal távozott. 

"Nehéz feldolgozni, de a Citytrail futástól kedvet kaptam az irányított edzéshez, sőt, újra szerelembe estem a lépcsőzéssel.

 

Átlagos városi terep Forrás: Miénk a terep

Galériához klikk a képre!

 

A második közös Salomon-alkalom azonban segített ezen. Vasárnap, délután 5 óra, 31 fok. Indulás a naphegyi (inkább tabáni) Oxygen Wellness alól, ahol víz, müzliszeletek, és sokkal több ember várt ránk, mint a RUNtottában. Kicsit fura bemenni vécére az elegánsan megterített asztalok és a távolságtartó pincérlány között, ez a hely nem izzadt futóknak van kitalálva.

A létszámnak megfelelően itt három edzőfiú irányít, és a Tabánban kezdünk melegítéssel. Az Oxygen Wellness-ben is dolgozó edzők, Iron Tamás, Kiss Áron és Darabos Balázs a lelkes, főleg hölgyekből álló közönséggel szemben mutatják a gyakorlatokat. Kis időbe telik, mire rájövök, mi a furcsa. Pont olyan, mintha egy aerobikórán lennénk. Erre ráerősít a gyakorlatok jellege is, például az egy helyben állva megtartott futóiskola. Nade, ezek biztos az új módszerek, amikor divatba jöttek, én valószínűleg épp az erdőben szaladgáltam a vaddisznókkal (elől).

Bemelegítés után iramcsoportokra oszolva (5-6.30/km) száguldunk le a Naphegyről, el a krisztinavárosi templom előtt, a Vérmezőn a kavicson, majd a bringaúttal párhuzamosan a Városmajorba. Vagy a tempó, vagy a meleg üt, de én garantáltan kívül vagyok a komfortzónámon. Igaz, magamtól mindig lassú fölfelével kezdem a futást, nem pedig gyors lefelével. 

Ami még nehezíti az edzést, hogy nem tudni meddig, hová, mennyit kell még szaladni. Aztán némi fölfele kocogással kikötünk a lépcsőknél, ahol úgy tűnik, az a cél, hogy a pulzusunk egyenletesen magas maradjon. Kiürülő vizesüvegek és kiszálló emberek jelzik, hogy durva a tempó. Fölfele ugyan hagyományos futás és pároslábon ugrálás van, lefele viszont nincs pihi, legfeljebb kicsit lassabban kocogunk. Mármint az elején, mert az elvégzett sorozatok számával egyenes arányban nő a lefele sétálva megtett lépcsőfokok száma. Nem tudom, ez-e a cél, vagy az a terv, hogy ott is fussunk, az edzőnk, Tamás mindenestre nem szól bele.

Túlzás lenne azt mondani, hogy pihent arcok gyülekeznek a lépcsőzés végeztével a lépcsők aljában. 

De hát innen még vissza is kell futni, igaz, már nem olyan rohanós a tempó, én pedig külön örülök a felfelének, ha már lassú az ember, legalább legyen egy kis emelkedő. Gyorsan fent vagyunk újra a tabáni hosszú lépcsősor tetején, amin szépen lesétálunk, hogy aztán hármas sorokban időre felrohanjunk. Az edzőfiúk biztatják a tanítványaikat, ez tök jó, kár, hogy nem járok hozzájuk edzésre. Nem baj, ellenszélben még jobb futni, meghát amúgy is, igazán nem verseny. 

Aztán tetszőlegesen fel lehet még futni, ahányszor a futótársak vállalják, de a szervezettség eltűnik, mindenki arra kóricál, amerre épp gondolja. Ki visszamegy a bázisra, ki elterül a fűben, ki megjavítja az idejét, ki egyiket sem. 

Egyszercsak újra összeterelődünk, és irány a szánkópálya alja, egy közös nyújtás erejéig. Innen felcaplatunk a lépcsőn, a kollektív kínzásnak vége, ismét tombola.

Bár ez az edzés nem lett a szívem csücske, a másnapi izomláz azért segít átértékelni a dolgokat. Egyértelműen beazonosítható, hogy a lépcsőfutás a hunyó, méghozzá a hármasával-négyesével vett fokok. Ebből én mondjuk azt a tanulságot szűröm le, hogy lépcsőzni kell, és mivel erre elég nehéz magamat motiválni, Bálint edzése például kiváló lehetőség.

 

Salomon Citytrail Forrás: Miénk a terep

Galériához klikk a képre!

 

A cipők
A Citytrail cipő kétalkalmas tesztelése után pedig azt is tudom már, hogy minimál cipőkhöz viszonyítva (ez ugye nem az) rettentő kényelmes, kicsit túl magas, ami az egyensúlyozásnál némi nehézséget jelent, de kiválóan tompítja az aszfaltot. És egyáltalán nem kell betörni. Mások szerint, akik párnázott cipőből bújtak ki a Citytrail teszteléséhez, kemény a csuka. Szóval csak attól függ, mivel cseréljük fel.

Az edzéseket teljesen kezdő futóknak nem ajánlanám, a városmajori táv például 9 km lett. Némi kondival azonban tök izgalmas, és azon sem csodálkoznék, ha hamarosan sorszámot kéne húzni a jobb lépcsősoroknál.

 

És a 2014-ben még hátralévő edzések
Július 31. 19.15 Vár RUNk a Vár! – CityTrail edzés, RUNtotta
Augusztus 5. 19.00 Gadányi Bálint CityTrail edzés, RUNtotta
Augusztus 7. 19.15 Vár RUNk a Vár! – CityTrail edzés, RUNtotta
Augusztus 11. 19.00 Peyer Zoli Mountain Trail edzés, Fenyőgyöngye
Augusztus 14. 19.15 Vár RUNk a Vár! – CityTrail edzés, RUNtotta
Augusztus 19. 19.00 Gadányi Bálint CityTrail edzés, RUNtotta
Augusztus 21. 19.15 Vár RUNk a Vár! – CityTrail edzés, RUNtotta
Augusztus 25. 19.00 Peyer Zoli Mountain Trail edzés, Fenyőgyöngye
Augusztus 28. 19.15 Vár RUNk a Vár! – CityTrail edzés, RUNtotta
Augusztus 31. 17.00 Salomon-Oxygen Wellness CityTrail edzés, Oxygen Wellness Naphegy
Szeptember 27. Mozgásvilág.hu Tesztnap, Csillebérci Szabadidő Központ

Olvass többet a témáról: salomon, city trail városi futás

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.