Nagyváradi ironman és féltáv

Erdélyi Nándor
Erdélyi Nándor
2012/06/22
Családias hangulat, kőkemény pálya, mindez profi szervezésben
Hirdetés

Románia egyetlen hosszútávú triatlon versenyét a magyar határ közelében, Nagyváradon rendezték immár harmadik alkalommal. Az ironman távú megmérettetéssel egy időben féltávon is rajthoz lehetett állni, ahogy ezt a mezőny nagyobbik része meg is tette.

A szervezők látszik, hogy nem ideiglenes eseményt akarnak létrehozni. Csak hozni egy csomó szponzort nagy költségvetésen rendezni egy versenyt kiszedni belőle amit lehet, utána hagyni az egészet. Helyette kis lépésekkel építkeznek és várják, hogy évről évre egyre több versenyző érkezzen az eseményre. Teszik ezt például azzal, hogy a jobb versenyzőknek elengedték a nevezési díjat idén, mondván jöjjenek, versenyezzenek, vigyék a hírét! Végtére is, ha belegondolunk, sok jó versenyző esetében több a szponzor!

 

82461-Bringa-k-szen-ll.JPG
82461-Bringa-k-szen-ll.JPG

A bringa készen áll a bevetésre - a rajtszámot, mintha maratonon lennénk, előre is fel kellett tenni! Így aerodinamikus lett, csak leolvasni nem tudták :)

 

Pénteken délután érkeztem édesanyám kíséretében a helyszínre. Miután elfoglaltuk a szállást, elindultunk a Paleu-tó partjára, Hegyközpályiba, a Nagyváradtól 10-15 km-re található versenyközpontba. A tavat mind a négy oldalról dombok határolták, igen kellemes környezetet biztosítva ezzel a versenynek. Az eligazítás és a tésztaparti után autóval bejártuk a kerékpárpálya utolsó szakaszát, melyen a tótól Nagyváradig kellett visszatalálnunk. Erről a szakaszról bővebben kicsit később!

 

82461-Dep-z-s.JPG
82461-Dep-z-s.JPG

 

Másnap reggel 7 órakor rajtolt az Ironman mezőnye több magyar résztvevővel, köztük Vatai Miklóssal, aki már visszajár Nagyváradra, és elmondása szerint nagyon kedveli a pályát - hozzáteszem: megértem! A féltávos indulásra 9 órakor került sor. Előtte szokásosan bepakoltam a depóba, melyet a töltésen állítottak fel. Apróság, de praktikus dolog: kapott mindenki egy-egy műanyag ládát, amiben elhelyezhettük a felszerelésünket, így a neoprén nem került le földre és a szervezők is egyszerűen át tudták szállítani a futás előtti depóba a cuccainkat.

 

82461-ironmanoradea_82.jpg
82461-ironmanoradea_82.jpg

Fotó: oradeanul.com

 

A kezdő szám 4 körös volt, így a második körtől kezdve elég sok lekörözést kellett végrehajtanom. Végül 27:00-ás idővel, egy váltóban induló úszó mögött értem partot. Innen, a tótól bal kéz felé vettük az irányt és 3 db 25 km-es kör várt ránk, amiben egy nagyobb emelkedő, több kisebb, de szinte egy méter sík terep sem volt. A szélre többen panaszkodtak, hogy nagy volt, melyet nem tagadok, hogy volt, de Tunéziához képest ezt nem nevezném annak. Az aszfalt minősége egy-két rövidebb szakaszt leszámítva végig kiváló volt, aminek nagyon örültem, hiszen az alu Bianchi időfutam vázam igen merev és rossz úton nagyon kényelmetlen, míg jó minőségű felületen egy élmény vele menni.

 

82461-Ker-kp-r.JPG
82461-Ker-kp-r.JPG

 

A körön 3 helyen volt frissítőállomás, ahol fél literes vizes palackokban nyújtották az utánpótlást. Ezek után ismét visszakapaszkodtunk a tóhoz, majd továbbhaladtunk Nagyvárad irányában. A terep itt volt a legnehezebb. Hosszú, meredek heggyel indult, majd szűk, kanyargós lefelével folytatódott, végül 2 helyen elhagytuk a betont és murvás útra tereltek minket. Ezeknek a hossza nem volt több mint 200-200 méter, de elég érdekes volt időfutam felszerelésben a kavicsos terepen szambázni. Jövőre állítólag megcsinálják ezt a két szakaszt, akkor viszont elmondható lesz, hogy a bicikli pálya nehéz dombos, jó minőségű aszfalton van és gyönyörűen szép környezetben!

 

82461-Murva.JPG
82461-Murva.JPG

Technikás, murvás lefelé - ja, hogy ez nem MTB verseny?!

 

A végső váltáshoz 2. helyen értem be, ugyanis az utolsó emelkedőn egy román srác elment mellettem, mintha szemből jött volna. Az utolsó körön ért utol, szintén emelkedőn, de utána a síkabb részeken még leszakítottam. Én időfutam biciklivel, ő országútival volt, ezek előnyeivel és hátrányaival. A legnagyobb hegyen elment mellettem, majd magabiztosan nyerte a futamot, hiszen futáson sem tudtuk megszorongatni. A befejező szám egy parkban 1200 méteres körön zajlott. Az egyik fele árnyékos, a másik napos magosztásban. 18 kört kellett futnunk, ami engem egyáltalán nem zavart, míg az Ironmanen 37-et, na ez lehet, hogy túlzás lett volna! Szerencsére chippel számolták és bemondták hol tartunk, így nekünk nem kellett követni, vajon pontosan hol járunk.

 

82461-Futas.jpg
82461-Futas.jpg

 

Végül egy nagyobb holtpontot átélve a 3. helyen fejeztem be a versenyt, összidőm 4:26 lett, ami összességében véve nem rossz, de a futás közepén a „nagyhalál” egy 5-8 percet benne hagyott az időmben. Ez persze nem befolyásolt eredmény szempontjából semmit, hiszen a második Deák Zsombor is sokkal jobb volt nálam a futópályán.

 

82461-Eredm-nyhirdet-s.jpg
82461-Eredm-nyhirdet-s.jpg

 

Az eredményhirdetésre vasárnap délelőtt került sor. Kaptunk serleget, érmet és pénzdíjat. Összességében egy nagyon nehéz verseny volt, melyre szívesen emlékszem vissza. A szervezés még kicsit kezdetleges, de látszik, hogy lelkesen és jól csinálják a rendezők. Biztos vagyok benne, hogy ha így folytatják, éveken belül egy remek hangulatú nagyszabású versenyt fognak létrehozni. Már idén is kinn volt a tv és másnap reggel a sporthírekben egy 2-3 perces összefoglalót is közöltek. Jövőre szívesen fogok visszatérni, bár lehet, hogy a murvás részek hiányozni fognak!


Hirdetés