Nagyatád, eXtrememan 2011 Hír

Idén, a korábbi évekkel ellentétben, már júliusban teljesíthettük kicsiny hazánk egyetlen Ironman távú versenyét, mely egyben a Magyar Köztársaság országos bajnoksága is volt ezen a távon. Az idei verseny, ahogy a tavalyi is, minden rekordot megdöntött. 461 egyéni induló és több mint 700 fő, akik különböző váltók tagjaiként teljesítették a 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és 42,2 km futásból álló klasszikus triatlon távot.

A verseny stílusosan, egy ágyú elsütésére indult, miután meghallgattuk a vízben állva a Final Countdown című számot, majd Vangelis örökzöldjét, a Paradicsom meghódítását. Pontban 7:40-kor, a Gyékényesi-tó partján pedig eldörrent az a bizonyos ágyú, és elindultunk. Én gyorsan igyekeztem megtalálni a helyemet a vízben, mely 6 főből álló sor végén sikerült is. Tőlünk csak Kis Gyula úszott el, akin látszott: minél nagyobb előnyt akar szerezni az első szám során. Kevéssel 25 perc után kezdtük meg a második, szinte végeláthatatlanul hatalmas kört, mely előbb utóbb csak véget ért. 52 percen belül jöttem ki a vízből a 7. helyen, majd egy gyors depózást követően nyeregbe pattantam és elkezdtem a 180 km kerékpározást.

A távot nyugodtan kezdtem, ezért amikor Major Józsi és Bozsó Zoli még Ágneslak előtt utolért, meg sem próbáltam rájuk állni, inkább figyeltem a saját tempómat és pulzusomat, nehogy túlvállaljam magam. Ekkor álltunk össze Bartos Dáviddal, akivel megbeszéltük az úszást és azt, hogy még mi vár ránk, majd kikanyarodva a 61-es út tükörsima aszfaltjára, nagyobb tempóra kapcsoltunk. Két óra sem telt el a bringázásból, mi már meg is fordultunk Nagyatádon, hogy elkezdjük a három 35 km-es kört, ami még hátra volt. Én végig jól éreztem magam és sikerült remekül beosztanom az erőmet. Két egy órán belüli kör után a harmadik, egyben befejező kört, kicsit lassabbra vettem, de így is alig mentem egy óra fölött. A körülményekhez képest frissen és erővel telve szálltam le a nyeregből, 5 óra 55 perces versenyidőnél.

A maratoni futást 11 darab 3830 m hosszú körön kellett telsíteni. A befejező szám nagyon jól indult, a lábaim vittek és tudatosan kellett lassítanom a tempómat, nehogy elfussam az elejét. Sikerült beállnom 5 perc körüli tempóra, mely nagyon könnyedén esett. Frissítettem és ettem, ennek ellenére jött a kalapácsos ember és fejbe vágott az 5. kör végén. Eléheztem, de nem tudom miért. Szédültem és hányingerem volt, meg kellett állnom. Én mondom, ez a verseny nem csak arról szól, hogy az ember hogyan tudja saját határait feszegetni, hanem a sportszerűségről és bajtársiasságról is. Az a mérhetetlen jó szándék, ami körülvesz minket, az az emberségesség és buzdítás, amit a társaktól kapunk, egy olyan közeget teremt, amit csak az Ironman során lehet átélni. Miközben igyekeztem magamhoz térni, aki elfutott mellettem ismerős, vagy ismeretlen mindenki mondott egy-két buzdító szót, megveregette a vállam, hogy ne adjam fel, holott a fejemben ez a verzió meg sem fordult, épp csak igyekeztem mindent a gyomromban tartani, mely igen nehéz volt egyes pillanatokban.

Aztán csak sikerült összekaparnom magam egy fél kör séta alatt, és futva folytattam a versenyt, de a tempóm több mint egy percet lassult. Az utolsó 3 körön még valamicskét sikerült gyorsulnom, és végül 10 óra 6 perc 04 másodperc után haladtam át a célszalagon.

Az Ironman a legembertelenebb, ugyanakkor a legemberségesebb verseny. Tudom, kívülről furán hangzik, hogy mi, versenyzők egy nagy család vagyunk, de amikor mindenkitől jönnek a bíztató szavak a verseny során, amikor elhaladunk egymással szemben és a hüvelykujjunkat tudjuk csak felemelni, hogy a másikat bíztassuk, akkor érzi az ember, hogy ez így van. Ellenfelek vagyunk a pályán, olyan ellenfelek, akik egyben barátok is, és bárkit befogadunk magunk közé, aki nekivág ennek a távnak és versenynek!

Edzőként „kötelességem” volt még este 9 órakor is a pálya mellett szurkolni, mert egy első bálozó emberem kinn volt még. Hatalmas élmény volt látni, hogy sokakat már csak a szívük visz előre a cél felé, és azt, hogy mekkora bajtársiasság van jelen a pályán. Volt, akit 4-5 ember állt körül és bíztatott, hogy meg tudja csinálni, volt, aki csendes magányba roskadva kocogott, és egy-két bíztató szó után felderült az arca, majd megköszönte a szurkolást és tovább haladt. Én erre csak annyit mondok – természetesen kissé viccesen - hogy az élmezőny azért megy gyorsan, mert nem tud 13-15 órát sportolni egyhuzamban, de akik még sötétben is kinn voltak, ők tudnak!

Ez volt az idei nagyatádi Ironman kelléktára:
700 kg dinnye
320 kg banán
25 kg szőlőcukor
25 kg keksz
3000 liter izotóniás ital bekeveréséhez szükséges sűrítmény
2000 liter (csak futásnál) ital elkészítéséhez szükséges energiapor
2000 darab energiaszelet
1000 darab kulacs
2000 darab szivacs
20.000 darab műanyag pohár

Eredmények: