- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Szlovénia tökéletes úti cél, ha a szabadságod aktívan és ropogós friss levegőn szeretnéd eltölteni. Semmi sem jobb annál, mint amikor a napsütötte behavazott hegyoldalon síelsz és megállsz szusszanni egyet egy barátságos alpesi hütténél. Szlovénia télen igencsak bővelkedik természetes hótakaróban; modern síközpontok, több, mint 300 km sípálya, valamint 280 km sífutópálya áll az ide érkező vendégek rendelkezésére.
2014 márciusában felkerekedtünk, hogy meggyőződjünk a fentiek bizonyosságáról, elhatároztuk, hogy 5 nap alatt végigjárjunk 4 szlovéniai síterepet.
5 nap alatt 4 síterep! Mégis, hogyan lehetséges ez?
Szerencsére Szlovéniában a távolságok olyan kicsik és az északi részen az 1 km2-re eső hegyek aránya majdnem 100%, így gyakorlatilag egymást érik a síelésre alkalmas terepek, ezért mindez könnyen kivitelezhető.
Munkából egyenesen a sípályára..
Azt is szokták mondani, hogy Szlovénia fővárosából, Ljubljanából és a második legnagyobb városból, Mariborból a legkönnyebb munka után síelni menni, mivel egyik városból sem kell sokat autózni ahhoz, hogy egy-egy sípályához eljussunk.
Miután átléptük a szlovén-magyar határt, már nekünk sem tartott sokáig, hogy az első célállomásunkra, Mariborsko Pohorjére megérkezzünk. Maribor városközpontjából is jól látszódott már egyébként a Pohorje hegység, annak ellenére, hogy már igencsak szürkült. Mire felértünk a hegyre szinte már teljesen sötét volt, bevalljuk, az erdei utakon többször el is tévedtünk, de aztán csak megtaláltuk a Hotel Bolfenk tábláját. A hotel valójában a Pohorje hegy fennsíkjának tetején, a város zajától távol, fenyőerdő közepén található, amely miatt máris belopta magát a szívünkbe.
Galériáért katt a képre!
Mariborsko Pohorje relax síelés és persze Laško pivo
Másnap egy gyors reggelit követően máris igyekeztünk ki a sípályára, ám előtte sífelszerelést béreltünk a közeli kölcsönzőben. A választható lécek listája igen széles volt, amelyen elsőre meglepődtünk, ám a túra további napjain már természetessé vált, hogy minőségi márkák és modellek között bogarászhatunk, amely igaz volt a sícipőkre is. Miután átvettük felszerelésünket, nem volt más dolgunk, minthogy átcaplassunk a kölcsönzővel szemközti buszmegállóba, ahova néhány perc várakozás után meg is érkezett a síbusz. Az út ugyan volt vagy 20 perc, de igazából fel sem tűnt, a környező táj bőven lefoglalt minket.
Szóval 20 perccel később máris a pályán siklottunk, március lévén nagy tömeggel nem kellett számolnunk, viszont annál több napsütéssel és kifogástalan hóval igen. Mariborsko Pohorje magassága alig több, mint 1300 m, ennek ellenére még márciusban is jól síelhető, pályái ha kell, hóágyúzottak, szélesek és ideális meredekségűek, bár szám szerint kék pályából van itt a legtöbb. Számunkra tökéletes bemelegítő síelés volt első napra, többször is besíeltük az összes sípályáját, a felvonóknál sehol nem kellett sorban állnunk. A nap végén elégedetten hagytuk el a pályarendszert, majd néhány perces csomagolást követően a szállást is.
Golte és a "Beli Zajec", azaz a Fehér Nyúl esete
Utunk tovább vezetett a következő helyszínünkre, Golte-ra, ahová igencsak igyekeznünk kellett, mivel este 6-kor ment az utolsó kabinos felvonó, amellyel télen a síterepet és a pályaszállást, a Hotel Goltét lehet megközelíteni. A járatot szerencsére még éppen időben elcsíptünk, ugyan csak néhány percen múlott, hogy nem a kocsiban kellett éjszakáznunk. A modern felvonó alig néhány perc alatt repített fel bennünket a kb. 1200 méteres magasságba, a kabinból lélegzetelállító panoráma nyílt a Menina völgyre és a fényben úszó Mozirje városára. A felvonó közvetlenül a hotel lábánál landolt, zárt folyósón lehetett bejutni a kellemes hangulatot árasztó, faburkolatú fogadó térbe. A szálloda egyébként az elmúlt években lett teljesen felújítva, amely a belső tereken és a szobák kialakításán is látszik. Alighogy elfoglaltuk a szobánkat, vacsorázni indultunk, ugyanis jó sűrű volt a nap, enni nem sok időnk maradt. A svédasztalos vacsora kínálata természetesen kárpótolt bennünket minden éhes pillanatért, ugyanis remekül főznek itt és a süteményválaszték sem utolsó. Teli pocakkal nem maradt más hátra, mint felvánszorogni a szobába és várni a következő reggelt, amikor a Golte sípályáit is felfedezzük!
A reggelünket a szálloda alatt található kölcsönzőben kezdtük, ahol maga \'Beli Zajec\', a helyi síoktató várt bennünket, aki egyből ki is választotta a számunkra megfelelő szettet. Beli Zajec természetesen művésznév, amely \'Fehér Nyulat\' jelent és a név viselőjének abszolút szórakoztató személyiségére is utal.
Ezért ha valaki vele találkozik a sípályán, biztos lehet benne, hogy egész délután magyarul kell tanítania őt vagy éppen számos snapszot, pálinkát, bort kell a hidegre való tekintettel legurítani vele. Azt hozzá kell tennünk, hogy ezzel együtt ez a nap volt a legőrültebb síelésünk, kipróbáltuk a motoros szánnal húzott hóraftingolást, a hüttében rólunk nevezték el a rumos kakaót, sztárvendégek voltunk a nappali hódiszkóban és finom fehérborral kísért bográcsgulyást ettünk.. Ez a családias hangulatú kis síterep egyébként jó freeride lehetőségeket is rejt magában, a rövid erdős szakaszok szinte kivétel nélkül megcsúszhatók, eltévedni lehetetlen, veszélyes helyre keveredni sem nagyon lehet. Ám bevalljuk, a síelés ezen a napon nem is annyira a sportról szólt, mint az ismerkedésről és a jó hangulatról, de nem is bántuk nagyon, régen szórakoztunk ilyen jól.
Miután Goltét elhagytuk, az éjszakát Ljubljanában, a csúcsszuper design hotelben, a töltöttük, legalábbis nagyon élveztük a trópusi zuhanyt a fürdőszobában és az igazi luxus körülményeket, mielőtt tovább indultunk volna a Krvavec síközpontba.
Galériáért katt a képre!
Krvavec, az abszolút A listás szlovén sípálya
Igazság szerint, Krvavec-cel kezdődött \'A\' nagybetűs síterep élménye, amely már kifelyezetten hasonlított egy osztrák pályarendszerhez. Ahogy a szűk völgyből kabinos felvonóval felértünk a pályák aljába, már érezni lehetett, hogy ez a hely bizony a szlovén síelők kedvence! Ehhez persze azt is hozzá kell tenni, hogy Krvavec Ljubljanához nagyon közel van, ezért itt a \'dolgozom és síelek\' kombináció hatványozottan is beigazolódni látszik.
A nap itt is csodálatosan telt, amelyhez már királyi magasságok is társultak, azaz Krvavec sípályái már egészen 1971 méterig felérnek, a liftek egész a csúcsig viszik a síelőket. A napi síeléshez talán az eddigi legszuperebb és legújabb Elan síléceket és Alpina sícipőket kaptuk meg, amit akár úgy ahogy van, haza is hoztunk volna.
A pályákról egész egyszerűen fantasztikus a völgybe lenézni, mintha szinte a lábunk alatt terülne el az egész ljubljanai medence. A lejtők nyugati fekvésűek, irányban Bohinj felé mutatnak, ezért egész délután süti a nap. Miután feltérképeztük az összes pályát, léceinket egy időre - vagy véglegesen? - snowbike-okra cseréltük. Először azt gondoltuk csúszunk párat ezzel az érdekes járgánnyal, de később annyira belejöttünk a driftelésbe, hogy le sem akartunk szállni róla! Hihetetlen móka és élmény, aki Krvavec-re látogat, annak feltétlenül ki kell próbálnia!
A nap vége és külön ajándékként a fantasztikus naplemente is a snowbike-ok nyergében ért minket, amelyektől igen nehezünkre esett megválni. Ám a szomorúságot hamar újra izgatott tervezgetésre cseréltük, hiszen hátra volt még az utolsó, Magyarországtól a legtávolabbi, ámde nem kevésbé kedvelt és szlovén viszonylatokban hatalmas: Vogel síközpont!
Vogel habos kakaós- és gofritámadásos veszélyzónái
Vogel kivételes adottsága, hogy a Bohinji tó felett magasodik és míg ismét a kabinos felvonóval emelkedtünk, lehetőségünk volt a szürkület előtti utolsó fénycsóvákat a Triglav Nemzeti Park hegycsúcsai között és a tó felett elcsípni. Valószínűleg megvan a következő kedvencünk a Vogel sípályarendszer személyében, amelynek 1800 m magas csúcsa csak 171 méterrel marad el Krvavec legmagasabb pontjától. A liftpark vegyes képet fest, van itt modern kétsebességes ülőlift, csákányosok, de még egy együléses ittfelejtett "dinoszaurusz" is.
Vogelen igazi autentikus pályaszállásra költözhettünk be egy éjszaka erejéig, amely egyszerre alpesi szállás és mennyei pizzéria is: a Burja ház. A kicsi hütte méreteiből adódóan a szobánk is igen bensőséges mérettel rendelkezett, de így volt igazán otthonos és hangulatos. Ami pedig a legnagyszerűbb volt az egészben, hogy az ablakból egyenesen ráláttunk a velünk szemben magasodó Triglavra. Fejünket elégedetten hajtottuk álomra a mini galéria ágyain, másnap reggel pedig újra vakító napsütés hívogatott a sípályákra.
Grega, helyi vezetőnk már korán reggel várt minket a recepción, rövid ismerkedés után 2 perc múlva máris a pályán síeltünk. Vogelen a legtöbb pálya egyébként piros és elég változatos csúszási lehetőségek vannak, meglehetősen nagy teret lehet besíelni.
Galériáért katt a képre!
A pályák fekvése tökéletes, szinte mindegyiket folyamatosan éri a nap. Különlegessége, hogy megfelelő hómennyiség esetén teljesen a kabinos felvonó aljáig le lehet síelni és az utolsó szakaszon olyan érzésünk támad, mintha egy hasadékon át, egyenesen belesíelnénk a Bohinji tóba. Fontos megemlítenünk a napozóágyakkal felszerelt vendéglátóhelyeket is, ahol természetesen a habos rumos kakaó fogyasztása alap és ebéd utáni desszertként az ínycsiklandó gofrinak sem lehet ellenállni. Egyszóval nagyszerű nap, napozással és jó társasággal, az az igazság, hogy legalább még egy napot - vagy többet - simán el tudtunk volna még itt is tölteni!
Konklúziónk, hogy méretüktől függetlenül mind a négy síterep kifogástalan pályarendszer, tökéletesen karbantartva, igényes szolgáltatásokkal, kellemes hüttékkel és szívélyes vendéglátókkal. Mi más kellhet még ennél több?
A síelés lehetőségét ezúton köszönjük a SPIRIT Slovenija javna agencija-nak!