Homokdeszkázás a Huacachina oázis dűnéin Hír

Sandboarding

Az őrület nem túl régi, de igen szép jövő elé néz. A szezon általában teljes évben tart és nem időjárás függő. Ma már külön internetes oldalakat szentelnek a sportágnak (ajánlom például a  www.sandboard.com  oldalt, ahol rengeteg info mellett sok érdekes helyszínről is találunk ismertetőt).                 

Nekem Peruban a Huacachina oázis dűnéin nyílt alkalmam kipróbálni a sandboard-ot. Kölcsönöztem a helyiektől egy deszkát - persze inkább hasonlított kerítésléchez - és kaptam mellé némi viaszos rudat, amivel a sikló felületet kellett bekenni.

Az igazi próbatétel persze a tikkasztó hőségben és az iszonyatos szárazságban megmászni az emelkedőt. Mindenesetre vizet mindenki vigyen magával, aki hasonló helyen próbálkozik. Nos, 30 perces túrát követően gyönyörű kilátásban gyönyörködhettem. Alattam az oázis zöldje, körülöttem pedig a homokdűnék sokasága, igazi sivatag. Nem is siettem lecsúszni, legeltettem még egy kicsit a szemem ezen a gyönyörű vidéken.

A domb felső szakasza kicsit meredekebb, itt meglepően jól csúszott - mondhatni siklott - a deszka. A homokban persze nem lehetett szép íveket húzni, sőt a dűne alsó részén már nem is igazán csúszott a deszka, úgy kellett tuszkolni. Így is hamar leértem, de ez egyáltalán nem meglepő. Elég sokat másztam már mellig érő hóban és tudom, hogy ha felfelé akár több órát is küzdök, lefelé ez gyakran csak egy 10 perces élvezet.

Összességében egy jobb deszkával, meredekebb leejtőn (bár ez az oldal erős haladónak volt kikiáltva) a siklás is élvezetes. Aki viszont trükközni, ugrálni szeretne, annak a homok tökéletes közeg lehet. Csak arra kell figyelni, hogy rontott ugrás esetén ne merőlegesen érkezzünk a homokba, mert akkor fájdalmas is lehet a földet érés.

Sajnos csak egy lecsúszásra volt időm. A ruhámból viszont még 3 hét múlva Bolíviában is ráztam a homokot:)