Itt a megváltó?

A zsúfolt Eurobike standjai közül, szusszanásra a szabadtéri részre menekültünk. Az egyik nagyobbacska stand külső falánál kisebb csoportosulásra lettünk figyelmesek ahol egy fiatal izlandi srác állja a kérdések sortüzét, miközben nyomkodják, dobálják, és csavargatják a kerékpárt, pontosabban az abba szerelt különleges kialakítású villát.

A merevvillára és a régi parallel villákra picit hasonlító Lauf TR29 megváltást ígér az XC és maratonista kerékpárosok számára. A kizárólag 29er kerekekhez (2014-től 27-esekhez is- a szerk.) készülő villa egyszerű, mint egy szeg: a karbon merev villa szárának alsó részén, két-két helyen 3-3 darab laprugó csatlakozik egy másik, rövidebb karbon darabhoz. Ebbe a darabba rögzítjük a 15mm-es keréktengelyt. A karbonból készült Lauf így mindösszesen 990 grammot (!) nyom, miközben a legkönnyebb 29er teleszkópok 1500+ gramm körül mozognak… Ennek köszönhetően a 60 mm-es „rugóútú” villa nem csak a porba taszítja a többi gyártó XC és maraton felhasználásra szánt villáját, de tiprás közben gyomorszájon is rúgja, hogy biztos a földön maradjon… vagy mégsem teljesen?

Ahogy sorra kerülünk, és kezembe kaparintom a fent nevezett izgalmat kiváltó tárgyat, az első döbbenet a súly. Mert egy dolog elolvasni, vagy kimondani a számokat, és egy másik megemelni a semmit. A 29er villák amúgy is kicsit nehezebbek a 26-os társaiknál a nagyobb méretek miatt, de ez úgy hasonul a többiekhez, mint egy zsák toll a zsáknyi krumpihoz...

Persze valamit valamiért fel kell áldozni, gondolhatjuk… és így is van. Az egyszerűségéből eredően nincs semmi csillapító szerkezet benne. Minek az, teheti fel a laikus a kérdést jogosan, hisz az átlagos kerékpáros soha nem találkozik, és nem is keres ilyet a sajátján. Pedig minden villában van, ha minimális is, de van. Ezért nem pattan el a kerékpárunk eleje a földtől egy ugrásnál (vagy padkáról leejtésnél), ezért nem viselkedik úgy kedvenc vasparipánk, mint egy betöretlen vad és vér-hús ló. A csillapítás enyhíti a visszarúgást, és növeli az élményfaktort... de ez itt hiányzik. Pattog is rendesen a kicsike, mint egy veszet bolha, a legalacsonyabb ejtéstől is.

Kép forrása: Paraferee

(Fotó: Paraferee)

Aztán itt a merevség kérdése. Na az aztán tényleg nem kulcskérdés, jöhet ismét a felháborodás... Pedig csak gondoljunk egy egyszerű szituációba. A hegyen gurulunk, lejtőn lefele élvezve az adrenalint és a természet nyújtotta élményt. Cirka 25-30 km/h tempónk nem sok, inkább a bátortalan kategória. Mégis amikor az ösvényen egy sziklát kerülnénk, és bár elfordítjuk a kormányt és vele a villát, a merevség hiányából eredően a kerekünk a fellépő erőktől kicsavarodik. Így kerékpárunk egyáltalán nem olyan ívben fordul el, mint a kormányt tartva azt várjuk. PAFF… és ez technikásabb ösvényeken, nagyobb sebességeknél hatványosan erősebben lép fel. Vagy épp, oldalirányú merevség hiányában, a kerék egy-egy kanyarban a nagyobb egy oldalú terheléstől bele-bele ér a villa szárába, apránként darálva az anyagot… A Lauf esetében sajnos ez utóbbi erősen fenn áll. A laprugók egyszerűek és könnyűek, viszont a két oldal egymástól függetlenül könnyedén csavarodik, így nem sok erő kell ahhoz, hogy a gumit a villa szárához érintsük.

Óriási előnye viszont, a fent már említett hihetetlen súlya mellett, hogy nagyjából annyi szervízelést, karbantartást igényel, mint egy merevvilla… semmit.

 

Ezek tudatában feltehetjük a kérdést: akkor földbe tiporja-e a teleszkópokat a Lauf? Izgalmas, és biztosra veszem, hogy heves vitákat kiváltó kérdés ez. Nagy eséllyel azok a profi, vagy oda tartozni kívánó xc és maratonista kerékpárosok, akik egy-egy versenyen feláldoznák a merevséget és a teljes komfortot a súly oltárán, megváltóként kapnak utána. No meg persze még mindig itt a hihetetlen erős mayer-factor, azaz a különleges, egyedi és extrém kinézet.

Persze mindenki a saját ízlése, stílusa, igénye és főleg pénztárcája alapján fogja eldönteni van-e értelme. Mert bizony a Lauf nem csak a kerékpárunk könnyíti meg nagy mértékben, de a pénztárcánkat is… minden grammja egy euróba kerül.

Forrás