Megbüntették az önkéntes hegyimentőt

Első hallásra abszurdnak, sőt, felháborítóak tűnik, hogy valakit elsősegély nyújtásáért megbüntetnek. Az eset még márciusban történt az Egyesült Államokban, de csak most lehetett róla olvasni a nemzetközi hegymászósajtóban. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ugyan mi közünk nekünk ehhez az egészhez? Nos, közvetlenül nyilván semmi, de több tanulsággal is szolgálhat. A történetben vannak kissé ködös részletek, egyesek a mentők hegyi jártasságát kérdőjelezik meg, mások az elsősegélynyújtó személy önfejűségét bírálják. Az igazság valahol félúton lehet, de az eset üzenete az, hogy az elsősegélynyújtásnak is megvannak a szabályai.

Egy sziklamászó az észak-karolinai Linville Gorge-ban mászott a Shortoff Mountain falán. A több kötélhosszas útból kb. 100 méter magasban elölmászásból kiesett, a legfelső köztese kiszakadt. Nekicsapódott a falnak és egy 10 méterrel lejjebb lévő párkányra zuhant. Eltört a medencecsontja, a farokcsontja és több bordája. Mászótársa értesítette a 911-et, valamint a hegy másik oldalán mászó ismerősöket is. Utóbbiak egyike egy 13 éve aktív önkéntes elsősegélynyújtó (Wilderness First Responder) volt.

Amikor az ismerősök felértek a hegy tetejére, egy mentőalakulat már a hegytetőn dolgozott és az ereszkedéshez szükséges standot építette. Megkérték az ismerősöket, hogy ne folyjanak bele a dologba, de az önkéntes figyelmen kívül hagyta a kérésüket és saját standot építve leereszkedett a sérülthöz. Ellátta őt, és a biztonság kedvéért egy extra közteshez kötötte. Ezután telefonon ő navigálta a helyszínre a légi mentőalakulatot. A történet pedig itt vett érdekes fordulatot.

Kép forrása: wsoctv.com

A légimentők érkezésük előtt mobiltelefonon megkérték az önkéntest, hogy hagyja el a helyszínt, aki viszont azt válaszolta, hogy nem tud eleget tenni a kérésnek, mert a földi alakulat éppen az ő kötelén ereszkedik. A sérült mászó biztosítópartnere viszont szó nélkül felmászott a kötélen, ahogyan kérték. Az önkéntes végül 5-6 méterrel feljebb mászott egy másik párkányra, ahol úgy gondolta, nem lesz útban. Az időközben helikopteren érkező mentőorvos távozásra felszólító utasítását is megtagadta. Távozására egyébként azért lett volna szükség, mert a sérültet helikopterrel kívánták menteni, a forgószárnyak által keltett légörvény pedig az önkéntes testi épségét veszélyeztette volna. A helikopter megpróbált pozícióba helyezkedni, de megszakította a manővert, mert a pilóta nem volt meggyőződve arról, hogy az önkéntes kellően biztosította magát. Végül mégis sikerült berepülnie, a sérültet kimentették, az önkéntes csak ezután mászott fel a rögzített kötélen.

Az eset után a hatóságok 120 dolláros (kb. 29000 Ft) bírságot szabtak ki rá, mert 15-20 perccel késleltette a mentést. A mentést végző alakulatok vezetője szerint azzal nem volt baj, hogy a kérésük ellenére beereszkedett, mert az a sérült javát szolgálta. Az viszont, hogy a helikopter érkezésekor nem volt hajlandó elhagyni a helyszínt, már nem a sérült, hanem saját maga érdekében történő cselekvés, amivel ráadásul késleltette a sérült mentését.

Hazánkban szerencsére ritkán van szükség speciális hegyimentésre, viszont rengetegen túráznak a szomszédos országok magashegységeiben. Megpróbáltunk utánajárni, hogy mi az elvárható protokoll mentési helyzetben itthon és külföldön.

Kép forrása: ortlergebiet.com

Azt talán senkinek sem kell mondani, hogy az elsősegélynyújtás állampolgári kötelesség, viszont bármit teszünk, azért felelősek is vagyunk. Alapszabály, hogy a segítségnyújtás során semmiképpen sem sodorhatjuk magunkat vagy egészséges társunkat (netán a mentőket) bajba. A mentés során mindvégig a sérült érdekei a mérvadóak, a mentőegységek kiérkezését követően pedig kötelesek vagyunk követni a mentést irányító személy utasításait.

Közúton is megközelíthető hazai turistautakon a segélyhívásra többnyire az Országos Mentőszolgálat vonul ki, a sérült állapotától függően felszerelt mentőautóval. Ezek két- vagy háromfős egységek, orvosilag megfelelően képzett személyzettel, akik azonban komolyabb fizikai erőt vagy alpintechnikát igénylő feladatot aligha tudnak megoldani. Ilyen esetben a katasztrófavédelem irányítása alá tartozó tűzoltókat, egészen speciális esetben pedig a Magyar Barlangi Mentőszolgálat önkénteseit riasztják. Nagyon fontos tehát, hogy segélykéréskor a sérült állapota mellett a környezeti viszonyokat is megfelelően vázoljuk fel, hogy kellően felkészült mentőegységet tudjanak a sérült segítségére küldeni. A többi már nem rajtunk múlik.

Hegedűs András, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat egyik mentésvezetője kérdésünkre az alábbiakat tartotta fontosnak kiemelni a mentéssel kapcsolatban:

A mentést – orvosszakmai, ellátási szempontból – a helyszínen lévő mentőcsoport szakmai vezetője (a legmagasabb egészségügyi képzettségű személy, aki lehet mentőápoló, mentőtiszt, mentőorvos) vezeti. A hétköznapi életben a helyszínre küldött mentőegység (OMSZ mentőszemélyzet) vezetőjéről van szó.

Abban az esetben, ha a mentéshez nem elegendő az OMSZ személyzete, akkor a mentésben társszervek (katasztrófavédelem, azaz tűzoltók, rendőrök, barlangi mentők) is részt vesznek. Ebben az esetben az eü. irányító az OMSZ mentőegység vezetője, a „technikai” mentésvezető pedig a társszerv parancsnoka (pl: OMSZ: a sérültet csak vízszintes testhelyzetben szabad szállítani – parancsnok: úgy irányítja a mentést, hogy ez megvalósulhasson).

Mentés során a sérült érdekei a legfontosabbak. Ennek alá kell rendelni minden egyéb szempontot, leszámítva az ellátók biztonságát

Alapvető szabályok
1.    Mentés során a sérült érdekei a legfontosabbak. Ennek alá kell rendelni minden egyéb szempontot, leszámítva az ellátók biztonságát (azaz anyagi szempontot, erkölcsi szempontot /én akarom megmenteni, te ne menj oda, stb./)

2.    Ebből kifolyólag elsődleges szempont a sérült mielőbbi elsősegélyben részesítése, és ezután minél előbb magasabb szintű szaksegítség (orvos) helyszínre juttatása. Ebben segítenie kell a mentésben részt vevő szerveknek, ha nincs saját eü. személyzetük!

3.    A helyszínen a mentés vezetője nemcsak jogokat gyakorol (irányít, enged, tilt, stb.), hanem felelőssége van a mentésért, a mentésben résztvevőkért!

4.    A mentőhelikopteren a szabály ugyanez. A sérültért az orvos felel, orvosszakmai szempontból utasíthatja a pilótát, pl. ne gyorsan emelkedjen, ne emelkedjen magasba  (külső nyomás csökken – üreges szervek nyomása emiatt megnő). De a pilóta dönt minden repüléstechnikai kérdésben. Csakúgy, mint a konkrét amerikai esetben, amikor a saját biztonsága érdekében el akarta küldeni az önkéntest, hiszen ha sérülést okozott volna neki, azért ő maga felelt volna.

A Katasztrófavédelem részéről a Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivőjét, Hevesi Katalin tű. alezredest kérdeztük meg. Az esetleges büntetéssel kapcsolatban ő sem tudott tájékoztatást adni, viszont megerősítette, hogy a „tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény” értelmében a tűzoltás-/ műszaki mentésvezető – aki a tűzoltóság vagy a hivatásos katasztrófavédelmi szerv jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő tagja – a kárfelszámolás különböző szakaszaiban, adott helyzettől függően dönthet arról, hogy kik tartózkodhatnak a káreseménnyel érintett területen.

Kép forrása: 144.at

Szlovákia
Szlovákiában a Magas-Tátrában működik szervezett hegyimentő szolgálat, melynek állománya hivatásos és önkéntes tagokból áll. Tevékenységük a Tátra Nemzeti Parkon (TANAP) belül szerteágazó, nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre is. A hegyjárást igyekeznek szigorú keretek közé szorítani, melynek célja egyrészt nyilvánvalóan gazdasági jellegű (a hegyivezetők üzletének támogatása), másrészt a tapasztalatlan túrázók önmaguktól való védelme. Jó, ha tudjuk, hogy egy esetleges mentés után az első dolog, amit vizsgálnak, az az, hogy jogosan tartózkodtunk-e az adott területen. Ne várjunk osztatlan lelkesedést részükről, ha a tilosból mentetjük magunkat vagy társunkat. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy profi ellátásban részesülünk, így az együttműködés a legjobb, amit a sérült érdekében tehetünk.

Jó, ha tudjuk, hogy egy esetleges mentés után az első dolog, amit vizsgálnak, az az, hogy jogosan tartózkodtunk-e az adott területen.

Ahogyan Nagy Árpádtól, a www.magas-tatra.info oldal szerkesztőjétől megtudtuk, a Szlovák Hegyimentő Szolgálat idén júliusban új irányelveket vezetett be. A megelőzési céllal lefektetett irányelvek lényeges pontja, hogy meghatározzák azoknak a személyeknek a körét, akik engedélyt kaphatnak a jelzett turistautakról történő letérésre oktatás, gyakorlat vagy pedig kíséret céljára. A súlyos balesetek többsége ugyanis szervezett túrák illetve képzések során következik be. Szabályozzák például a sisak és a kötél használatát az ilyen szervezet tevékenység közben, valamint meghatározzák, hogy milyen felszereléssel kell rendelkeznie a hegyi vezetőnek vagy a túravezetőnek annak érdekében, hogy baleset esetén képes legyen elsősegélyt nyújtani. Az új irányelvek egyértelműen meghatározzák az egyes tevékenységeket, megállapítják a szabályokat, valamint szólnak azokról a képesítésekről, amelyekre szükség van a különböző tevékenységekhez.  Ezek hiányában a hegyimentők akár 330 € összegig terjedő bírságot is kiszabhatnak, amely közigazgatási eljárásban még ennél is magasabb lehet. Az új irányelvek elérhetők a Hegyi Mentőszolgálat honlapján, valamint a regionális központjaikban is.

Kép forrása: kaernten.bergrettung.at

Ausztria
Ausztriában a hegyi mentők önkéntes alapon végzik munkájukat. Többségük hegyi vezető, így technikailag maximálisan képzettek, orvosi tudásuk azonban az alapvető elsősegélynyújtásra korlátozódik (légi mentés esetén viszont természetesen orvos is van a helikopteren). Felkészültségük és helyismeretük miatt általában ellentmondást nem tűrően határozottak. Monostori András, a Mountex Adventure vezető oktatója szerint viszont készségesek, és örülnek a szakszerű orvosi segítségnek, amennyiben nincs még mentőorvos a helyszínen. Az amerikai eset kapcsán András egyébként a helikopteres mentésről személyes élménye alapján annyit mondott, hogy nem túl vicces, amikor az ember feje fölötti párkányról a rotor szele letakarítja a köveket… Szóval ha a mentők arra kérnek, hogy álljunk odébb, azt okkal teszik.

nem túl vicces, amikor az ember feje fölötti párkányról a rotor szele letakarítja a köveket…

Szintén személyes osztrák tapasztalatáról számolt be a magashegyi túrázásban jártas Dr. Szabadits Péter orvos is, aki egy raxi ferrátán történt baleset során részesített súlyos sérültet elsősegélyben. A kiérkező légimentőket előzetesen tájékoztatta a sérült állapotáról, az elsősegély során tett lépésekről, valamint orvosi képzettségéről. A helikopter a köd miatt csak órákkal később tudta elvinni a sérültet, de a mentőorvosnak a helyszínen egyéb beavatkozást már nem kellett végeznie, olyannyira szakszerű volt az elsősegély. Dr. Szabadits szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy a segítségnyújtás minden esetben kötelező, de amit ilyenkor teszünk, azért felelősek is vagyunk. Ausztriában ez annyiban különbözik, hogy ott a mentés elindulása után a hegyimentők felelősek a további történésekért. Még ha nagy létszámú mentésre is van szükség, célszerű, ha azt egy ember irányítja, akinek az utasításait követni kell.

Kép forrása: bergrettung-spittal.at

 

Mi tehát a helyes eljárás, ha a hegyen baleset történik? Először is biztosítani kell a helyszínt, meg kell szüntetni a veszélyhelyzetet. Ezután felmérjük a sérülés mértékét, és amennyiben súlyos, elsődleges ellátásban (pl. vérzéscsillapítás) részesítjük a sérültet. Ezután hívjuk a mentőket, akiknek elmondjuk, pontosan hol, mi történt, hány sérült van, milyen jellegűek a sérülések, majd közöljük saját adatainkat, elérhetőségünket és várunk a diszpécser további kérdéseire, utasításaira. A telefont csak akkor tesszük le, ha nincs több kérdésük. Telefonon továbbra is a rendelkezésükre állunk. Amennyiben szükséges, másodlagos ellátásban részesítjük a sérültet a mentők kiérkezéséig. A mentők értesítése után a mentést irányító személy utasításait kötelesek vagyunk követni. Az Alpok területén a német vagy angol nyelvtudás a segélyhíváskor alapfeltétel, magyarul nem fog menni.

Hegyimentő telefonszámok:

Általános európai segélyhívószám: 112
Szlovákia: +421/18300
Ausztria: 140
Svájc: 1414 (Légimentők), 144 (hegyimentők)
Németország: 112
Szlovénia: 112
Olaszország: 118
Franciaország: 18 (mentők), +33 450 531 689 (Chamonix PGHM)

Fontos! Ha netán nem találna térerőt a telefonunk, kapcsoljuk ki, majd újra be, és a PIN-kód helyett a 112-t (hegyi mentés esetén Ausztriában a 140-et) írjuk be. A telefon ilyenkor automatikusan a legerősebb jelű szolgáltatóra vált és a segélyhívást kezdeményez.

Amennyiben telefonon bármilyen oknál fogva nem tudunk segítséget hívni, marad az alpesi vészjel alkalmazása: 1 perc alatt 6 alkalommal (10 másodpercenként) fény- vagy hangjelzés leadása. Erre a válasz 1 perc alatt 3 (20 másodpercenkénti) fény- vagy hangjelzés. A helikopterrel érkező mentőknek testtartásunkkal jelezzük, hogy mi kértük-e a segítséget:

N (No, azaz nem, nincs szükségünk segítségre

 
Minden teendőnél fontosabb azonban a megelőzés. Csak megfelelő fizikai állapotban és a szükséges felszerelés birtokában, az időjárási helyzet figyelembe vételével menjünk a hegyekbe!