Menü

2014.06.03.     Hozzászólás 10

Ultrabalaton mezítláb

Elfelejtettem cipőt húzni?


212 km teljesítése - nekem - három dologtól függ. Kaja, érdeklődés és technika. Az első kettő összetevő teljesen egyéni. Van aki a mézes puszedlire esküszik, van aki zöldséglevet kortyol, van aki rántott karajt lapít a zsebében és van aki rábízza magát a szervezők terülj-terülj asztalkáira.

A motíváció is sokféle. Lehetsz hős, lehetsz saját határátlépegető, lehetsz nyúl és lehetsz üldöző. Engem a hosszabb távok teljesítésében - ahogy az Ironman-ekben is - a hitelesség, az egyértelműség vonz. Ez annyi amennyi, csak magadnak van elszámolni valód, de ami a legvonzóbb, az a figyelem. Az a figyelem ami a jelenléthez kell. Hajlamosak vagyunk a múlton mélázni, a jövőn tépelődni és pont azt nem tudjuk kellő koncentrációval megoldani, ami most van, ami most a dolgunk…

A futásban ez a feladat szinte pihentetően egyszerű. Figyelem minden lépésre, minden levegővételre, minden mozdulatra. Tavaly ez a “tudatos futás” segített hozzá, hogy - a magam amatőr befutóidejével ugyan -, de elégedetten és ne szétcsapatva érjek be ismét a célba.

 

Edzés közben mi az ami leginkább rákényszerít, hogy nézzek a lábam elé és ne csak a Szigeten kocogó csajokra szemezzek vagy csicseregjek a mellettem lihegő kollégával? Például ha nem veszek fel futócipőt és magam elé nézve elkerülök minden söröskupakot, betonrepedést és kutyamaradékot. Így kezdtem el én - mint annyi más trendi kolléga a világon - mezítláb futni. Természetesen a lényeget az úgynevezett “előlábra érkezés” technikáját - vagy ismertebb nevén “mezítlábas futás” módszerét nem most találták fel. Ez a stílus a tanult atlétáknál alap. Ez így megy a sprinttávokon, 400-on, ha bírja az ember akkor a 800-on, de engem az érdekelt, hogy mit tudok maratonon vagy ultrán.

Ezért toltam a szigeten – még augusztusban - egy maratont - mezítláb. Egyedül, csak úgy az íze kedvéért. Öt kört a pudingon, hármat betonon. Nem volt csicsergés senkivel, nem volt nézelődés, nem volt bíztatás - csak a talpalás. Az eredmény lelkesítő volt - még a nyolcadik körben is 4:30-as kilik sikerültek.

És lelkesítő volt az ortopéd szakorvos határozott véleménye is: „Egy - érthetően - nem ideális technikájú amatőr futót csupán az, hogy leveszi a futócipőt - rövid távon is hatékonyabbá tud tenni.”

 

Ettől a mondattól kezdve vettem komolyan a szervezést és alakult meg a freerun Futóiskola, ahol szakmailag felépített, rendszeres edzéseket tartunk. Természetesen a gyakorlatok normál futócsukában is elvégezhetőek, de vannak jó páran akik élvezik a “meztelenkedést”. Valóban kicsit erős első ránézésre, amikor szűz hóban vagy betonon látsz engem futni mezítláb, de van pár érv amiért érdemes kipróbálni.

A cipők tompítása a sarokraérkező-oldaltgördülő technika miatt olyan amilyen, de a bokádban nincs zselé, a térdedben nincs zselé, a csípődön van de azt megeszed az első frissítőn…

Szóval azt tapasztaltam, hogy ha a talppárnákra érkezel, akkor - valószínű ez egy ilyen túlélési reflex is - nem érinted le a sarkad, nem vered oda. Ez független attól, hogy milyen felületen futsz. Ha az “előlábra” - tehát a talpad elejére terhelsz, akkor - a lábadon felfelé - egyenletesebben oszlik el a “becsapódás” ereje.

Megnő a tompítás útja (a sarkad alá nem ér be idő előtt a cipősarok), nem csak az izületeid, a forgóalkatrészeid koppannak, hanem az összes lábizmod rugalmassága egyenlít ki. Természetesen a vádli az első egy-két alkalommal bedurran, ennek hozzá kell szokni, hozzá kell erősödni. Nagyon fontos, hogy a teljes futómozdulat szimmetriája meglegyen. Ehhez - az általában nem eléggé karban tartott - törzsizmok adnak erőt.

 

Dáva Iván Forrás: futoiskola.hu

 

UltraBalaton 2014
A tavalyi UB - számomra már a második - sikeres egyéni befutója adta azt az élményt, ami miatt a freerun Futóiskola elindult és aminek képviseletében - egy-két talpas maraton megtapasztalása után - idén is neveztem.

Abban biztos voltam, hogy a rutinos szervezők mindent megtesznek. A kaja, a biztonság adott a versenyen. Az érdeklődést hozom, a futótechnikát meg akkor most jól leteszteljük…

Már számos alkalommal futottam körbe a Balatont, de nem így. Már az aligai emelkedőn kiderült, hogy hol lesz a szűk keresztmetszet. A biciklis út toldozott-foltozott felülete a legváltozatosabb aszfalt fajtákat kínálta fel. Kisebb-nagyobb, barátságosabb és barátságtalanabb kavicsok ragadtak a talpamra (ez azért nem jó mert így kétszer bök…), de szépen együtt haladtam a 185 egyéni indulóval. Mindenki elsütötte a mezítlábnak szánt jobb-rosszabb poénjait és tették fel a teljesen ésszerű kérdést: De ugye van nálad cipő?

Hát nem volt. Ne legyen kísértés. Csináljam meg úgy és addig ahogy vállaltam. Az első hegyi szakasz kellemes meglepetés hozott. Tökéletes friss beton, isteni langyos aszfalt, lesöpört útpadka… kell ennél jobb? Azért jól esett a bíztatás - a csapatok itt húznak el az egyéniek mellett - itt a legnagyobb a buli hangulat.

 

Rövid Balaton-parti rész után ismét a hegyek, de itt már kezdődött az oldallépdelés, a gödrök kerülgetése, a fel-fel szisszenés ami hangos anyázásba csúszott a lejtős, murvával szórt, repedezett úttesten. Beláttam, hogy ebből nem lesz egyéni csúcsidő. Jókat dumáltam a frissítőknél, meséltem a kerekedett szemű érdeklődőknek a futótechnika fontosságáról, segítettem egy srácnak eljutni Keszthelyig és szép lassan rám sötétedett a lehűlő éjszaka. Ekkor - szponzori fejlámpa ide vagy oda - nem éreztem, hogy uralom a mezőnyt és a körülményeket… Egyre több hegyes, éles kavics keveredett a talpam alá - érthetően az erdei út vagy a nádas nem az utcaseprők referencia terepe. Amikor a barátságos záróbiciklis is jóéjszakát kívánt nekem, akkor már ideje volt számvetést készíteni.

Ismerve a déli part úttest felületeit egyértelmű volt, hogy a szintidőt már nem fogom tudni betartani. A vádlim és a combom - tényleg nem nagyzolásként mondom -, de teljesen laza állapotban voltak, ez nagyon megnyugtatott. Viszont a szúró fájdalmakból már elég volt.

Feladni, kiszállni, az egót “helyretenni” nehéz feladat
Gondolom mindenki átélte már. Én megnyugodva “adtam fel” 132 km-nél. Amire kíváncsi voltam, választ kaptam. Ez a fajta technika, az “előlábra érkezés” módszere hosszútávokon is működik, bármilyen normál cipőtalp magasságnál. És úgy is, ha elfelejtesz cipőt húzni…

 

Dáva Iván
futoiskola.hu

Olvass többet a témáról: mezítlábas futás, ultrabalaton