- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Ha azt gondoltad, hogy az eplényi sípálya nem elég meredek, akkor vegyél részt egy Spartan Race-en. A 7,4 km-es verseny első 500 méterén ugyanis a síterep fekete pályáját kellett felfelé abszolválni, ahol a bokáig saras, csúszós terepen a verseny 400 méteres szintkülönbségéből rögtön 200-al meg is kínáltak minket. Négykézláb felfelé megfogadtam, hogy emlékeztetni fogom magam erre, ha esetleg legközelebb sível erre járva nem kellő tisztelettel tekintenék a lejtőre.
A kaptatónak előnye is volt, az akadályoknál nem kellett tartani a tömegtől, hiszen a a rajtnál lévő max 250 indulót szépen megrostálta az emelkedőcske.
Elég lehangoló tud lenni, ha egy verseny első ötszáz métere után azt kérdezi az ember magától "mennyi van még hátra?" A kérdés azért is fölösleges, mert a szervezők nem bajlódtak azzal, hogy a pontos adatokat megadják. A gondosan felépített harci felkészülés része volt az is, hogy csak annyit árultak el min. 5 max 10 km és legalább 15 akadály. Kösz...
Az akadályok is változatosan szívatták a harcosokat. Az első leküzdendő terep elem egy 2 méteres palánk volt, ami egy kisebb domb tetején magasodott. Az agyagos talajtól persze lendület ki volt zárva, így a palánk bal oldalán lévő 2 kisebb lépcsővel szemezgettem. Egészen addig míg a kedves önkéntes fel nem homályosított, hogy az csak hölgyek vehetik igénybe. Na ott maradtam az akadály tövében, bámultam, ahogy őseim bámulhattak a perzsa seregre a Thermopülai szorosban kivéve, hogy a kellő magabiztosság belőlem hiányzott.
Aztán csak sikerült, és sorban jöttek a következők: 4 forgatás a kisebb vagy 2 a nagyobb gumiabronccsal. Hát persze, hogy 4. Mászófogásos palánk- semmiség.
Nemsokára felértünk a hegycsúcsra, ahonnan hála istennek, vagy Zeusznak, már kisebb ereszkedés jött. Mielőtt nagyon felüdültem volna, nyakamba vehettem egy kb. 15 Kg-os homokzsákot, hogy egy jó 200 méteres kört futhassak vele, persze a felét felfelé.
Az akadályokon kívül a terep is rostálta a mezőnyt. A már említett meredek lefele sem leányálom, sokan gatyaféken vállalták csak be. Összesen 18 akadályt kellett leküzdenünk. A feladatok közt terepfutás, tűz felett ugrás, falmászás, kötélmászás, palánkátugrás, gerelyhajítás, tóban és patakban futás, gumiátborítás, homokzsákcipelés és szögesdrót alatti kúszás is szerepelt.
A hideg zuhany a végére maradt persze egy 4-6 fokos patakátkelés formájában ami nyárias melegben még jól is esett volna...
A célegyenes innen még 5-6 akadályt tartogatott számunkra. Utolsó előttinek tornyosult elénk a kötélmászás melyet egy méter mély vizesárokból lehetett megkezdeni.
Bár a közel 1600 résztvevőt 250 fős futamokban indították, itt kezdett összezsúfolódni a mezőny. Gyors fejszámolás után az akadálykiváltó 30 db 4 ütemű fekvő mellett döntöttem.
A 130 önkéntes célhoz vezényelt része kedvesen gratulált és nyújtotta át a megérdemelt jutalmat, a sör-banán kombót.
A célba érkezve úrrá lett rajtunk a mámor. Igazi spártai nem kussol, hanem ordít! Spáááárrrtaaa!
Na megyek lefürdök a 2 fokos nyilvános zuhanyban.