Menü

2019.10.29.     Hozzászólás 0

Ferenczi Anita

A látás hiánya sem lehet akadály, ha sportról van szó

Minden verseny, eredmény különleges valami miatt...


Ha a nyitottság megvan, szerintem mindenki megtalálhatja azt a mozgásformát, amiben eredményes és jól érzi magát. Fogyatékkal élő személyként nyilván merülhetnek fel plusz aggályok: vajon nem néznek-e majd rám ufóként, lesz-e, akitől segítséget kérhetek, egyáltalán, meg tudom-e csinálni…, de a lényeg, hogy valahol el kell kezdeni...

 

Bereczki Nelli és Fejes Gábor a Vivicittán Forrás: Bereczki Nelli és Fejes Gábor

 

A sport szeretetéről, mozgásról, nehézségekről és sikerekről kérdeztük Bereczki Nellit, aki látássérült sportolóként triatlonozott, Spartan Race-en indult, közben egy multinál HR-esként dolgozik, pszichológusként sportolókat ösztönöz és segít. Koraszülött volt, és mivel az inkubátorban túladagolták neki az oxigént, levált a retinája, látásából csupán 3-4% maradt. Nellihez vőlegényén, Fejes Gáboron keresztül jutottunk el, aki szintén egy multinál dolgozik kontrollerként, emellett heti hat órában a SUHANJ! Alapítvány fitneszedzője, maratonfutó. Egy gyerekkori retinadaganat miatt nagyjából 10-15%-át látja annak, amit az emberek nagy része.

 

A vakság nem lehet akadály, ha sportról van szó

Eredetileg Nelli Spartan Race-es élményeit szerettük volna megismerni és megosztani veletek, de cikkünk készítése során gyorsan kiderült, hogy annyira inspiráló mindkettejük története, hogy végül egy párhuzamos interjút készítettünk a párral, akik szerint a látás hiánya nem lehet akadály a sportolás terén.

Úgy gondolom, hogy a legtöbb sport űzhető látássérültként. Ha a látás hiányát akadálynak vettem volna, még mindig otthon ülnék a számítógép előtt, ahogy azt tettem 18 éves korom előtt

– üzeni Gábor a folyton kifogásokat keresőknek, és Nelli is hasonló tanácsot ad azoknak, akik jó vagy sérült látással élnek, és még nem kezdtek el rendszeresen mozogni:

„Valószínűleg nem lehet erőltetni, de úgy gondolom, hogy ha a nyitottság megvan, mindenki megtalálhatja azt a mozgásformát, amiben eredményes és jól érzi magát. Fogyatékkal élő személyként nyilván merülhetnek fel plusz aggályok, például az, hogy nem néznek-e majd rám ufóként, lesz-e, akitől segítséget kérhetek, meg tudom-e csinálni stb., de a lényeg, hogy valahol el kell kezdeni. A lustábbak lehet, hogy egyből legyintenek, mert szerintük ez nem nekik való, de én például életem legjobb döntésének tartom, hogy belevágtam. Persze ehhez kellett, hogy valaki bátorítson, és először levigyen a BME edzőtermébe egy spinning órára (amit ezúton is köszönök :)

 

Bereczki Nelli és Fejes Gábor együtt a futóversenyen Forrás: Bereczki Nelli és Fejes Gábor

 

A sportos kezdetek…

Gábor számára a sport először az önkifejezés eszköze volt. 8 évig táncolt különféle hiphop táncstílusokban, ezek után váltott folyamatosan a fitnesz, illetve a futás-terepfutás irányába. 2013-ban kezdett el futni, majd 2014-ben jöttek az első Spartan Race-ek. Mára a sport a mindennapjai része, és főként a kihívásokról szól. „Mindig az motivál, ha van egy kitűzött cél, egy nagyobb táv, egy jobb idő” – meséli.  

 

Gábor ismertette meg Nellivel a Spartan Race akadályokat Forrás: Bereczki Nelli és Fejes Gábor

 

Nelli 22 évesen kezdett spinningre járni, akkor elsősorban a mindennapi stresszt akarta levezetni a mozgással. „A mai napig megmaradt a sportolásnak ez a hatása, de most már a részemmé vált, és elképzelhetetlenek lennének nélküle a mindennapok. Sok nagyon jó barátot köszönhetek a sportnak, sőt a vőlegényemet is. Látássérültként plusz aspektus, hogy a sport egy olyan területe az életemnek, ahol eddig inkább előnyt jelentett a fogyatékosság, mint hátrányt, és ahol a teljesítmény és a mögötte lévő munka számít.”

 

Arról, hogy voltak-e nehézségek, kudarcok, szinte ugyanazt gondolják: elindulni, a korlátokat átlépni nehéz, utána minden jön magától.

Gábor: „Mindig az elkezdés volt a legnehezebb. A táncolás előtt nem nagyon mozdultam ki, nem sportoltam, nem voltak közösségek, ahova jártam. Az akadályfutással is régóta szemeztem, mire ki mertem próbálni. Miután belemerültem, és megszerettem, már nem voltak gondok. Mindig addig csináltam, gyakoroltam, edzettem, amíg nem sikerült az, amit kitűztem magam elé.

Egyetlen feladott eseményem a Kinizsi 100 túra volt. De megfogadtam, hogy ezt még meg kell bosszulnom :)”

Nelli: „Kudarcok nem igazán voltak, de nehézségek azért igen. Ahhoz, hogy egyedül is el tudjak menni edzésre, le kellett győznöm néhány korlátomat. A mozgás iránti vágy elég erős motivációnak bizonyult ahhoz, hogy például elkezdjek sötétben "rendesen" fehér bottal közlekedni, mert csak így találtam el az edzőteremig. Bár nappal önállóan közlekedem, este nem igazán látok, így akkor a tájékozódás is nehezebb számomra.”

 

Bereczki Nelli és Fejes Gábor a Berlin Marathon után Forrás: Bereczki Nelli és Fejes Gábor

 

És a legnagyobb sikerek?

„Nem igazán tudok sikerekben gondolkodni, mert minden verseny, eredmény különleges valami miatt”– kezdi Nelli. „Inkább olyan dolgokat emelnék ki, amikre büszke vagyok. Büszke vagyok arra, hogy teljesítettem öt maratont, két hatórás futóversenyt, és a futáson keresztül eljutottam Berlinbe és New Yorkba. Büszke vagyok a két Balaton Szupermaratonra (négynapos futóverseny a Balaton körül), ami a csapat miatt különleges, amellyel indultunk. Büszke vagyok arra, hogy - bár nagyon utáltam közben - átúsztam a Balatont, és arra is, hogy néhány triatlonversenyt is sikerült teljesítenem.”

Gábor korábban több hazai táncversenyt is megnyert a kategóriájában, és egy bécsi versenyről második helyezéssel tért haza. Futás terén pedig több olyan eredmény is van, amire nagyon büszke: 3 maratonon van túl, Nellivel váltóban 4 nap alatt futották körbe a Balatont. „Ha egy dolgot kéne kiemelnem, akkor az a Spartan Ultra Beast lenne. 43 km, 2500 méter szintkülönbséggel, kb 70 akadállyal. 5 hibaponttal csináltam végig 11 és fél óra alatt.”

Nelli számára a sportban vannak sűrűbb és lazább időszakok, de mostanában heti 4-5-ször sportol, a triatlonos időkben ez a szám 6-8 volt. Gábor annyi időt szán a mozgásra, amennyit csak lehet. A Spartan Race-re való felkészüléskor volt, hogy heti 5-7, mostanában heti 3-4 alkalommal edz.  „Számomra a legnagyobb nehézség az időhiány – mondja Gábor – minden más adott.”

Nellinek sem volt soha gondja a lustasággal, mert a mozgást önmagában is jutalmazó értékűnek tartotta, így a kellő idő ráfordítása is csak ritkán okoz számára nehézséget. „Az, hogy nem látok túl jól, néha teremt plusz megoldandó helyzeteket. Ismeretlen edzőtermekbe például kísérővel szeretek menni addig, amíg nem ismerem ki magam a helyen. A kinti sportokban (futás, bringa) az okoz nehézséget, hogy ehhez kísérőre, vezetőre van szükségem, és a közös edzés nem mindig megvalósítható. Emiatt viszonylag sokat futok padon, amit nem annyira szeretek, de a semminél jobb.” – árulta el legfőbb nehézségeit.

 

Dicsőségfal Forrás: Bereczki Nelli és Fejes Gábor

 

Fehér bottal a Spartan Race-re vezető úton

Nelli évek óta járt már erősítő, funkcionális edzésekre, amikor megfogalmazódott benne a Spartan Race-en való részvétel ötlete. „Nagyon szeretem a funkcionális edzéseket, és az elejétől fogva tetszett, hogy ez a mozgásforma jól kombinálható a futással. Ennek kapcsán ismertem meg Gábort is, aki bizonyíték volt arra, hogy látássérültként sem elérhetetlen a Spartan (még ha ő hozzám képest "szimuláns" is, mert jóval többet lát).

Aztán jó darabig nem merült fel, hogy valóban el is induljak egy versenyen, mert részben a látásom miatt túl soknak tűnt a számomra nehezen megoldható akadály. De aztán amikor elkezdtük szervezni az esküvőnket, felmerült, hogy csak meg kellene egy versenyt csinálnunk együtt, ha már ennek köszönhetjük a kapcsolatunkat :)

Mivel nem volt túl sok idő az elhatározás és a verseny között, elengedtem, hogy minden akadályt megcsinálok, és esténként lelkesen burpeezgettem a teraszon. Ez a négyütemű fekvőtámasz, és 30 db-bal ki lehet váltani egy-egy akadályt.

Mivel ismeretségük óta leginkább Gáborhoz járt erősíteni, és ő mutatta meg neki és magyarázta el az egyes akadályok lényegét, Gábor volt a fő segítő, aki Nellit felkészítette az idén augusztusban Lengyelországban zajlott Spartan Race-re.

A versenyen Nellit végig kísérték segítői, akik a sok esetben a látók számára is kihívást jelentő akadályokat segítették megtalálni, kitapogatni.

„Gábor családjának is nagy köszönettel tartozom! Bár az eredeti terv az volt, hogy Gábor lesz a fő guide-om, végül a betegsége miatt nem tarthatott velünk, így a családja kísért végig a versenyen. A szuper segítőimnek köszönhetően inkább kaland volt, mint küzdelem, és iszonyú jó érzés volt a célba érni, főleg, mert Gábor már ott várt a célban, és ő akasztotta az érmet a nyakamba.

 


 

Célokról, álmokról is kérdeztük Nellit, aki őszintén bevallotta, hogy a Spartan Race előtt biztosan azt mondta volna, hogy soha többet nem vállal hasonlót.

Most kicsit másképp látom, és elképzelhetőnek tartom, hogy induljak még hasonló versenyen, mert olyan jó lenne valóban együtt is célba érni Gáborral. És persze, még vannak bakancslistás futóesemények, de sokkal előrébb nem gondolkodom, mert nem nagyon szoktam megtervezni a versenynaptáramat.” 

 

Spartan Race Team Forrás: Bereczki Nelli és Fejes Gábor

 

Olvass többet a témáról: interjú, suhanj, fogyatékos sportolás, Spartan Race, Fejes Gábor, Bereczki Nelli

Ajánló